A felejtésnek ára van

• július
• 1

Furcsa hely a világ. Bagdadban a megszállás végét ünneplik. “Az amerikai katonáknak kedd éjfélig kell kivonulnak az iraki városokból, de több helyütt ez már megtörtént. Núri al-Máliki iraki kormányfő június 30-át a nemzeti szuverenitás napjának nyilvánította. Az irakiak már hétfőn ünneplésbe kezdtek. Az iraki miniszterelnök hétfőn az amerikai csapatok visszavonását győzelemnek nevezte, hasonlóan ahhoz, ahogyan 1920-ban a brit gyarmatosítók ellen felkeltek és diadalmaskodtak az iraki törzsek.”

Kis emlékeztető, miért is kerültek oda az amerikaiak és egyéb rendfenntartók: 1979-ben, amikor Szaddam elnök lett, elsőként a saját pártvezetéséből fogatott le és végeztetett ki embereket. Egy évre rá háborút indított Irán ellen, ami nyolc évig tartott. Az al-Anfal hadműveletben 1986-tól a parancsára három éven át szisztematikusan irtották a kurdokat: gázzal, idegméreggel, szervezett kivégzésekkel. Nem háború volt: a civil lakosságot, nőket és gyerekeket támadták. A kurdok szerint 200 ezer halott volt, és háromezer falut romboltak le.

Közben Dudzsail síita faluban 148 embert mészároltatott le egy ellene irányuló merényletkísérlet miatt (utóbb ezért ítélték el és végezték ki). Seregével lerohanta Kuvaitot 1990-ben. Az ellenállókat megölték illetve kivégezték, a külföldi foglyokból a seregek előtt élő pajzsot csináltak. Itt nem csupán kuvaiti áldozatok voltak, az iraki síiták felkelése után köztük is vérengzést rendeztetett. Miután az amerikaiak támadtak, Husszein Scudokkal Izrael városai is lövette.

Husszein uralma alatt az áldozatok száma iszonyatos, akár az egymilliót is elérhette. Folyamatos a tömegsírok feltárása most is, az áldozatok között épp úgy vannak keresztények, síiták, kurdok, mint szunniták, a férfiak mellett nők és gyerekek. Ennek az embernek az uralmát döntötte meg az USA 2003-ban. Hiba volt hamis indokot kreálnia a Bush-kormányzatnak, de a legnagyobb hiba még sem ez volt. Hanem hogy amikor kellett volna, 1991-ben nem buktatták meg Husszeint (idősb. Bush elnöklete alatt). A legnagyobb hibája a civilizált világnak a késlekedés volt.

Hogy ennek vége lett, az nem ment volna önerőből, és ilyen kevés áldozattal. Al-Maliki kijelentése és összehasonlítása a brit gyarmati uralom lerázásával kegyetlen ferdítés.

És még egy: Núri al-Máliki, mostani elnök a 2005-ös parlamenti választásoknak (és az akkori elnök töketlenségének) köszönheti székét, és ügyesen egyensúlyoz a hatalmi erők (mind belső és mind külső) között. Ezzel együtt a tömegsírok feltárása közben felmerült a gyanú, hogy 2003 utániak is voltak közöttük… Ki tudja, a fenti megjegyzése az amerikai csapatok távozásáról, az csupán politikai taktikázás vagy már valamilyen irányt is jelez…

Szlovákia a középkorban

• június
• 30

2009. június 30., Európai Unió. Szlovákiában elfogadták a nyelvtörvényt. Eszerint ha egy ötezer fős településen 999 magyar él, és az egyik bemegy valamely hivatalba elintézni valamit, ahol a magyar szomszédja magyarul teszi fel neki a kérdést, hogy mit szeretne, akkor akár 5000 eurós (másfél millió forintnál leheletnyivel kevesebb) bírságot is ráverhetnek ezért. A törvény előír mást is: szlovák nyelvi vizsga kötelező az államigazgatási dolgozóknak, tanároknak és az újságíróknak is.

Pár hónapja egy szlovákiai magyar felháborodottan mondta nekem egy Magyarországgal történő összehasonlítás során, hogy Szlovákia nem banánköztársaság. Hát igaza volt. Annál hátrébb van, hogy az legyen. A banánköztársaságok a 20. század szülöttei. Szlovákia ezzel szemben visszafelé tart a középkorba.

Szégyen.

The Winner Takes It All - hajnalban

• június
• 29

Tévékapcsolgatás közben a Stori4-re tévedtem, ahol éppen Adrian Pault és magyar barátnőjét interjúvolta meg Hajdú Péter a Frizbi című műsorban. Itt is ragadtam, mivelhogy érdekelt a téma, hiszen Adrian Paul az Átjáró Fesztivál díszvendége volt 2006-ban. Akkor megismertem személyesen is, sőt, adtunk közösen interjút (Viva), és még egy producer-rendező ismerősömnek is bemutattam, hátha lesz magyar filmje. Szóval: végignéztem az interjút, ám mielőtt tovább léptethettem volna a csatornák között, Hajdú Péter bejelentette, hogy Cyrill és barátai (akik valahogy sosem jutottak be a Megasztárba) el fogják énekelni az Abbától a The Winner Takes It All című számot. Hajnali horrornak tökéletes volt, felébresztett a munka folytatásához. Nézzétek meg ti is:

Find more videos like this on SFport.net

Hazugság és fedezék

• június
• 26

Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi joga a kérdés. A Fidesz szeretné, ha erről már most szavazna a parlament. Helyes, ne legyen bizonytalanságban az ország, és persze a képviselők sem. A legnagyobb ellenzéki párt részéről Répássy Róbert hozzátette: Közvádas bűncselekmények ügyében egyébként általában az volt eddig a főszabály, hogy a parlament felfüggesztette az érintettek mentelmi jogát.

Nos, ez hazugság, kedves barátunk, RépássyRóbert hazudik. Persze tudjuk, miért teszi. Ha mégsem történne meg a felfüggesztés, akkor az egészet rá lehetne kenni a szívességet viszontszívességért megszolgáló MSZP-re. Persze manapság már azt se tudni, ki és miért és hogyan szavaz, egy jó kis balhéért akár a Fidesz is szavazhat másképpen (épp most volt rá példa).

De hogy tényekkel is szolgáljak, hadd elevenítsem fel a parlament elmúlt pár döntését (időrend és teljesség igénye nélkül) közvádas mentelmi jog kérdésében. Az a szégyenteljes kép rajzolódik ki ebből, hogy az utóbbi években pártállástól függetlenül - és erkölcsi skrupulus nélkül -, mindenki védi az embereit.

Szóval:
Bencsik János (Fidesz), mellékesen Tatabányai polgármester.  A Székesfehérvári Városi Ügyészség szerint személyes adatokkal élt vissza. (Itt a mentelmi bizottság sem javasolta a jog felfüggesztését.)

Simon Miklós (Fidesz), mellékesen Nyírbogát polgármestere. Egy nyírbogáti beruházásban a vállalkozónak kifizettetett olyan tételt is, amelyet a város közhasznú munkásai végeztek el. (A mentelmi bizottság nem jutott dűlőre.)

Juhászné Lévai Katalin (MSZP). A Hajdú-Bihar Megyei Ügyészség szerint társtettes közokirathamisítás bűntettében.

Lengyel Zoltán (hol itt, hol ott, legutóbb MDF): zaklatásban merült fel a közvád. A feleségét zaklatta.

Szabados József (MSZP) hűtlen kezelés és magánokirathamisítás volt a vád…

Karsai József (MSZP) pedig a nyári dinnyeblokádkor tett olyat, amit az ügyészség kényszerítés bűntettének talált.

…és egy érdekes közvádas, ahol a mentelmi bizottság az eddigiekkel szemben javasolta a mentelmi jog felfüggesztését: a felesége megveréséről, esztergomi botrányairól elhíresült Meggyes Tamást (Fidesz), mellékesen Esztergom polgármesterét rágalmazás vádjával jelentették fel. A rágalmazást nem mint országgyűlési képviselő követte el, hanem mint városatya. A parlament ennek ellenére és a mentelmi bizottság javaslata ellenére is fenntartotta a mentelmi jogot.

Van ez így. Egységben az erő.

Az ítéletidő szépségei

• június
• 25

Megbolondult az időjárás manapság, a május tiszta április volt, sőt, még a június eleje is, mostanság meg annyi jéggel szór meg bennünket az ég, hogy a sarkokon nincs annyi. Mondhatnánk, hogy mennyire nincs jó időnk, de ez csupán nézőpont kérdése: az eső még jó is lehet (persze jég nélkül), illetve én örülök, hogy nem negyven fok meleg van, amibe Budapesten bele lehet őrülni. Tavaly például mértek hatvanfokos betont is.

Ma alkonyattájt is jött egy vihar, amit érezni lehetett már a délutáni fülledtségben. Már az érkezése is gyönyörű volt, le is fényképeztem, íme:

Nem sokkal később, körülbelül hat-nyolc perc elteltével az ég már így nézett ki (színazonos a kép, nem buheráltam meg):

És ami lett belőle, amikor tisztult az ég, a vihar viszont még nem ment el. Viszont beköszöntött az éjszaka:

Totál káosz

• június
• 25

Péntek délután (június 26.) a Károly körúti Alexandra Irodalmi Kávéházban moderált író-olvasó lesz vélem, amit Németh Attila fog levezetni. Ennek pontos időpontja azonban úgy megkavarodott, ahogy illik, tehát megpróbálom most eloszlatni a félreértéseket.

Mindazok, akik a Galaktikát olvassák, úgy értesülhettek a 231-es szám harmadik oldaláról, hogy 19 órától leszünk. A magazin honlapján viszont már a 18 óra szerepel, ahogy az szerepelt ennek nyomán az SFportalon is… Még én is becsapódtam, mentem volna 18 órára. Ám az igazság ezzel szemben az, hogy 17 órakor kezdünk az Alexandrában, és 19 órára már foglalás van a Trombitásban.

Tehát 2009. június 26., péntek 17 óra, Budapest 7. ker., Károly körút 3/C - legfelső emelet.

Ki ez az ember?

• június
• 23

Jut eszembe… A Múzeumok Éjszakáján betévedtünk Petiékkel a Szépművészeti Múzeumba, ahol megnéztük, amit meg lehetett. Nagy kör volt, fárasztó kör már hajnaltájt, így a végére egyedül maradtam a németalföldi festészet egy részével. Egyszer csak előttem volt egy festmény, amin ismertem a személyt, aki rajta volt, pedig már 350 éve halott. De egyszerűen nem jutott eszembe, most ki az. Itt van oldalt a kép fotója, segítsetek nekem, ráismertek-e valakire.

Indiánok között 22 évig

• június
• 22

Szombaton délután szerencsém volt a Mosoly utca közelében a József Attila Művelődési Házban végighallgatni egy felettébb érdekes előadást: Márton Attila beszélt az észak-amerikai indiánok spirituális szokásairól, többek között a Sundance ünnepről, a négynapos férfivá avatásról, az inipiben történő megtisztulásról és a Peyote kaktuszról, amelyet meszkalintartalma miatt fogyasztanak némely esetben.

Érdekes kultúra az indiánoké, illetve érdekes volt. Attila elmondása szerint a hagyományban úgy maradt fent, hogy a rítusokat a történelem kezdetén a White Buffalo Calf Woman adta át a törzseknek. A különböző szertartások mind az indiánok fennmaradását szolgálják azáltal, hogy elnyerjék általa Wakan Tanka kegyét. Amikről hallottunk egyáltalán nem finom ünnepek voltak, hanem sok esetben brutális, testet-lelket-szellemet kínzó és feltámasztó események. Fehér ember talán ki sem bírná.

Attila többek között részt vehetett a Sundance ünnepen a sziúk oldalán, ahová 2003 óta fehér ember nem teheti be a lábát, illetve csak olyan, aki régi kapcsolatban áll az indiánokkal. Elmesélte például, hogyan készítik elő a területet, választja ki a fát a húsz táncos egy szűz segítségével. A tánc négy napig tart, és a húsz táncos hozzá van kötve a fához , de nem akárhogy. A mellkasuk alá sascsontot szúrnak, erre van rögzítve a bőrszíj. A négy napos tánc közben sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz. Nappal, miközben táncolnak a bőrük folyamatosan nyúlik és az ünnep végén úgy szakítják ki magukból a csontokat, így válnak el a fától. Ezt négy egymás követő évben kell megcsinálniuk, ha már egyszer kiválasztottak lehettek. Szenvedésükért cserébe Wakan Tanke segít a népükön. Mivel a világ minden teremtménye a Nagy Szellemé, ők csak ezt adhatják neki.

Attilán látszott, hogy ez a huszonkét év mennyire meghatározza a gondolkodását, a világról alkotott képét. Mint mesélte, elkészíti a saját békepipáját. Ezért elzarándokolt arra a szent helyre, ahol a pipafejhez való követ az indiánok évszázadok óta bányásszák. Csak ők. Hagyományos eszközökkel faragta ki, sólyomtoll kerül majd rá és majd magyar bokorról készít neki szárat.

Az előadás jó kezdet volt. Ami követte: az esti Múzeumok Éjszakája, ahol aztán lejártuk a lábunkat. Szerencsére a csepegő eső sokakat elriasztott, így könnyebb volt bejutni a múzeumokba. De azért csak azt mondom, hogy aki teheti, jövőre ki ne hagyja. Menjen el erre, illetve ha valahol azt olvassa, hogy Márton Attila beszél az észak-amerikai indiánokról, akkor oda is.

Hétfői tanulság

• június
• 22

Ha már bátran megtette, vállalja fel. Ha nem bátor hozzá, és nem vállalja fel, legalább más marhát ne rántson bele a történetbe, igazolni a hazugságot. De ha már azt a két marhát berángatja, legalább azoknak lenne gerince. Mert elvileg a marha is gerinces. De még a birka is. Elvileg.

Áh, most írok egy novellát, amelyben az emberiség pusztulásra ítéltetik.

Andalúz ízek, a gasztronómia és a kémia csodái

• június
• 21

Andalúz vacsorára invitált minket tegnap a Lucullus Baráti Társaság az Artesano étterembe, a 6. kerületi Ó utcába. Az étterem külön ételsorral készült nekünk, mesterműveket ígértek és mesterműveket kaptunk egy olyan szakácstól, aki legalább annyira szakács, mint kémikus. Hogy mit is csinált az ételekkel? Hát nitrogénbe mártotta vagy például fogott egy olivabogyót, szétszedte, cseppfolyósította, ízesítette, kezelte, aztán három órás munkával letett elénk egy szferifikált olivabogyót. Csakhogy ez pukkant a szánkban…

Find more videos like this on SFport.net

Na jó, részletesen elmesélem, de akkor kezdjük az elején. Megint csak a meghívóból idézek pár sort, hogy rávilágítsak az andalúz szakácsművészetre: „akadnak  itt tengeri élőlények, a hegyvidékek nehéz, paraszti étkei, a városok spanyol és mór kifinomultságának a hagyományai, és az olyan növények, mint a babér, a jázmin, a narancs és a citrom, a sáfrány, az olajbogyó valamint a Serrano sonka. Külön említést érdemelnek az Újvilág kincsei, mint a méregerős chili, vagy a csokoládé. Mindezeket összevetve megállapítható, hogy az andalúz konyha karaktere nem egy-egy speciális fogásban, hanem számtalan fogás elképesztő sokszínűségében rejlik.

A másik fontos dolog, hogy >>miközben főzünk, az érzelmekre hagyatkozzunk, és tegyünk az ételekbe egy cseppnyi bolondságot is. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a hagyományokról sem.<< Így alakulhatnak ki az olyan ételcsodák, mint az articsóka olíva olajban, huelvai fehér garnélarákkal vagy az andalúz kagylótorta, kandírozott naranccsal és mazamorrával – ahol a sok izgalmasabbnál-izgalmasabb hozzávaló mellett valahogyan mégiscsak felbukkan az olíva olaj és az ibér sonka is. (…) A desszertek leginkább a mór hagyományokat tükrözik: fő alapanyaguk az ánizs, a fahéj, a szezámmag, a mandula és a méz. Ennek köszönhetően a sütemények nagyon édesek.“

Ezzel a tudással felvértezve értük el az Artesanót. Veszett meleg volt, a hétvégi eső előtti utolsó fülledtség. Turóczi Gábor sem húzta sokáig, kilépett az asztalok elé, és elmesélte, hogyan is jött létre a mai vacsora. Már a bevezetőből átsejlett, hogy a kész ételek nem akármilyenek lesznek, tehát otthon a konyhában nem igazán lehet majd leutánozni a menüsort. Kamper Gergővel (aki a jobb oldalamon ült) ezt rendszeresen csináljuk. Ám ha andalúz ételeket akarunk - jöttünk rá -, akkor bizony marad a szakácskönyv.

Az első tányéron a következőket szervírozták: ropogós sült garnélarák mentával és sáfrányos majonézzel, karamellizált kecskesajt sült paprikával és köménnyel, szferifikált olívaolaj kakukkfűvel és naranccsal illatosítva és sonka chupa-chup. (Az első fényképen a pohárban van a paprika, a pálcikán a sonka és a kanálon a szferifikált olivaolaj, olivabogyó formátumban. A rák talán felismerhető anélkül is, hogy rámutatnék.) Meglepetést főképp az olivaolaj adott, a legfinomabb azonban számomra a rák volt. A karamellizált kecskesajt íze az olajon csomagolásban megpárolt pirospaprikával volt igazi, azt nem volt célszerű rétegesen enni.

Mondanom sem kell, ez meghozta az étvágyat (tekintve azt, hogy fél egykor ebédeltünk Kaposváron és azóta eltelt hét és fél óra). Jött a folytatás: tőkehal „brandada” ropogós „szénkekszen”, meleg póréhabbal. A ropogós szénkeksz zöld volt, halízű és finom. Egy újabb előétel, újabb fokozás (második kép). Nem mindenki ette meg azonban kedves asztaltársaságunkból - de arra az adagra rögtön le is csapott Gergő és Lóránt. No hiszen, egy tucatnyi is kevés lett volna egy embernek.

Aranykeszeg derék sóban, zöldbab tagliatellével, folyékony ibértöltetű raviolival és gomba emulzióval volt a következő fogás. Gomba emulzió. Már megint valami, amit a piacon nem lehet beszerezni, gondoltam magamban. Benéztem volna szívesen a konyhába, de nem mertem, hátha kémiaszertárra bukkanok. A sülő hal illatát már régóta lehetett érezni, majd az illat után maga a hal is megérkezett, és mondanom sem kell, hozta a várakozásokat. Az ibértöltetű ravioli szerintem a világosbarna szósz, a gomba a barna. Tessék a harmadik képre kattintani. A halat hol ebbe, hol abba mártva ettem meg, visszafogott, lágy íze volt, harmonikus, de nem ütős.

Mindezek után a konyhából kilépett egy gőzölgő edénnyel az egyik szakács és hosszú nyakú koktélos poharak kerültek elő. Ami készült, az mojito-nitro-sherry volt, borecettel. A nitro a nitrogént jelentette, az gőzölgött, füstölgött. Ez közösségi élmény volt: mindenki odasereglett, és nyomon követte, a sherry hogy kerül a lime-mal díszített pohárba. Megtudtuk azt is, hogy ezt akár mi is megcsinálhatjuk otthon, ugyanis lehet palackban nitrogént kapni. (A videón ez látható.)

Malacpecsenye lassú tűzön sütve kaviárral és karfiollal – ezt ígérte a következő fogás az étellapon, és mi nagyon vártuk. Meg is jött, de a karfiolt csak nagyítóval fedezhettük fel. A malachús puha volt és nagyon rendben, szétomlott az ember nyelve hegyén, ezzel együtt hiányérzetet hagyott bennem. Aztán persze kiderült, hogy a karfiol más alakban, habként is jelen van a tányéron. Ám bármennyire is ízlett, nem volt olyan „főételes”. Nem csupán mennyiség, de karakteresség tekintetében sem. És már csak a desszert volt hátra. Édes sonkás francia pirítós Salmorejo fagylalttal, Arbequina zamattal és vaníliával.

A Salmorejoról azt kell tudni, hogy az egy hideg, paradicsomos leves. A legfrissebb, leglevesebb, legnyáribb, paradicsom kell hozzá hámozottan, meg egy kis kenyérbél, amit botmixerrel összedolgoz az ember. Aztán mehet bele só, fokhagyma, olivaolaj, borecet és az egésznek állnia kell a hűtőben. Tálaláskor apróra vágott sonkát érdemes hinteni rá (meg esetleg apróra vágott főtt tojást).  Na, ebből készült fagylalt a mellé a francia pirítós mellé, amit mi magyarok leginkább bundás kenyérnek hívunk. Bár ez (mint ahogy az étlapon szerepelt) édeskés volt.

Érdekes vacsora volt, ám mi (Gergő és én) túl régen ebédeltünk ahhoz, hogy jóllakjunk vele. A két flakon spanyol Torres-bor mellett sem elégültünk ki, így még gyorsan rádobtunk hazafelé némi estebédet. Ezzel együtt érdemes volt elmenni, kipróbálni, csodálkozni, fényképezni, kibeszélni és hajnalig borozgatni. (Például ennek köszönhetően csak megpróbálok Salmorejo-levest készíteni.) Éjfélre jó idő lett, és csak a tengerpart hiányzott mellőlünk, amikor mi, ottmaradottak összeültünk egy asztal köré az Artesano előtt még társalogni. De az nagyon.