Zodiákus - Fincher tévedése

• június
• 4

10:02 am Filmek

A Hetedik és a Harcosok klubja után lehetne már valami jobbat is rendezni. David Fincher abba a hibába esett, hogy azt hitte, ami őt érdekli, az mindenkit érdekelni fog. Sőt, azt hitte, ha eltér a hollywoodi nyelvezettől, akkor értékelni is fogják. Szerintem duplán tévedett.

Tévedés ne essék: a film nem rossz, sőt, nekem tetszett is. De nagyon kicsi lesz az a tábor, amelyik feltétlen el fogja fogadni azt, hogy egy két és fél órás, mozis nyelvezettel feldolgozott dokumentumfilmet kap, aminek a vége olyan, amilyen. (Ez nem értékítélet volt, ám nem árulhatok el többet anélkül, hogy le ne lőjem a film befejezését.)

Fincher egy San Francisco-i titokzatos gyilkos esetét igyekszik bemutatni a lehető legalaposabban és legszakszerűbben. A Zodiac nevet felvevő ismeretlen férfi 1969-ben tűnt fel először, és huszonöt éven keresztül nyomoztak utána. Először rendőrök százai, majd tucatjai, végül már csak egy… Az ügy legvégén pedig már ő sem, csak egy megszállott karikaturista a San Francisco Chronicle stábjából. Őt Robert Graysmithnek hívták (hívják), és a nyomozása alapján megszületett könyvek adták az alapot Fincher filmjéhez.

A Zodiákus napról napra, hétről hétre követi nyomon az eseményeket. Az elején néha elég brutális képekkel, a végére azonban lecsendesülve. Látjuk, hogy a gyilkos hogyan hülyíti a rendőrséget, hogyan rémisztgeti a lakosságot, nyomon követhetjük a rendőrségi munkát, a sajtó reakcióit, és hogy a megjelenő nyomozók, újságírók élete miként foszlik szét az ügy hatására. Összetett sztori, igazi feszültségek és tragédiák nélkül (hiszen annyira az ügy áll a középpontban, hogy a résztvevőkről csak pár mozzanatot tudunk meg: házas - nem házas, szeretné megkóstolni a japán kaját, alkoholista… stb.) . Pont olyan, mint amikor valaki nem regényből, hanem tízezer oldalas nyomozati anyagból forgat filmet.

A stáblista jó, és a szereplők jól is játszanak (Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Robert Downey Jr., Anthony Edwards, Brian Cox). A film ugyan lassan, de megakadások nélkül pörög, a korabeli hangulat minden képkockán tetten érhető - nekem ez tetszett a legjobban: az autók, a lakások berendezése, hajviselet, ruhák… Végül is nem bántam meg, hogy beültem a moziba, de óva intek mindenkit, hogy egy újabb Hetedik-et várjon.

Fincher egyébként azt nyilatkozta, hogy már gyerekkorában megfogta a Zodiákus személyisége, hallott róla, féltek tőle, hiszen a Zodiákus megígérte, hogy kifüstöl egy iskolabuszt és levadássza a gyerekeket. Nyilván ez az emlék lehetett az oka, hogy a rendező nem tudott elszakadni a valós történettől, és képtelen volt azt mozis nyelven interpretálni. Mert lehetett volna olyan filmet készíteni, mint a Kapj el, ha tudsz!, amely viszonylag hűen és izgalmasan bemutat egy hosszú éveken át elnyúló nyomozást. A Zodiákus nem ilyen. Annyira hű akar lenni, hogy kihal belőle minden feszültség és “csak” egy intellektuális kaland marad…

Egyszer érdemes megnézni. DVD-n.