SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Mit olvassanak a gyerekek?
- február
- 5
8:15 pm Gondolatok, Valóság
Tamás fiam szeptembertől suliba megy, és formálja már a betűket, én mégsem szeretném, hogy megtanuljon addigra olvasni - tegye meg ezt szakszerűen, ott és úgy, ahogy kell. Jó, ha az órán nem unatkozik, hanem együtt halad a többiekkel, majd amikor megtanulta már kiolvasni a szöveget , akkor húzunk rá, mert bizony tapasztalat, hogy az iskolában meg lehet ismerni a betűket és el lehet kezdeni szótagolni a szavakat, de jól olvasni megtanulni csak otthon lehet.
Két oka is van ennek: egyrészt gyakorolni kell, és azt az órán nem lehet eleget. A másik ok számomra rendkívül bosszantó, és évtizedek (!) óta méreg önt el, ha rá gondolok: az iskolai olvasókönyvekben egyáltalán nem gyerekbarát írások vannak. Persze mikor olvasson a gyerek gyerek-szépirodalmat (?), ha felnőtt, már fütyülni fog rá, csakhogy az archaikus szavak, népi kifejezések és a mától életidegen történetek cseppet sem fogják lekötni és az olvasás szeretetére nevelni a nebulókat. Akik a másodikos és harmadikos olvasókönyveket összeállították, azok vagy fatökűek vagy vénkisasszonyok voltak, és lehet, hogy még ma is azok.
Az olvasás szeretete nem azért fontos számomra, merthogy író vagyok, és szeretném látni a következő nemzedékeket is könyvet forgatni, hanem azért, mert ha nem tanul meg tisztességesen olvasni a gyerek, az egész iskolai léte el van cseszve. Ha nem érti meg a tankönyvek szövegét, nem csak magyarból fog elhasalni vagy rosszul teljesíteni, de történelemből, földrajzból, fizikából, és minden tantárgyból, amelynek van tankönyve és adnak fel leckét otthonra (ének, rajz, testnevelés, hittan kivétel). Olvasni szeretni pedig csak hozzá közel álló történeteken fog megtanulni.
Ennek kapcsán kérdem én, mi köze van például A kisgömböc történetének a mai második osztályosokhoz? Tamás ezerrel nyomja a számítógépes játékokat, nézi az animéket, mászik fel a leglehetetlenebb helyekre és persze rúgja a focit és játszik, illetve már kezdi sorolni a dinoszauruszokat és az állatvilág ezer érdekesebbnél érdekesebb faját, melyek a világ ellentétes részén élnek, és amiket nem csak a könyvekből, de az internetről is ismer… de semmi köze a disznóöléshez és a kisgömböchöz (disznósajthoz) sem. Többek között a pulykapárizsin kívül nem eszik meg felvágottat…
Szóval az érdektelen és elcseszett iskolai könyvek mellett, ha meg szeretném tanítani olvasni, nekem kell majd könyvet a kezébe adnom. De mit is?
A transindex.ro a Hamisság játszmái és a gyermekirodalom című cikkében a következőt írja: “A nagy terjedelmű könyvek olvastatását a szakemberek sem ajánlják: Selyem Zsuzsa irodalomkritikus, írónő illetve édesanya szerint a hamisság játszmáiba kényszerítjük bele azt a 8-12 éves gyermeket, akitől azt várjuk, hogy több száz oldalas regényt olvasson el.
A könyvpiacon emiatt van akkora kereslete a kivonatoknak. A rövidített változatokra azért szorulnak rá a gyerekek, mert a hosszú regényeket még nem tudják kellőképpen megérteni.”
Érdekes a cikk egésze, de a fentiek különösképpen megragadtak bennem. Már most nézem a rövidebb gyerekregényeket, melyeket majd két-három év múlva a fiam kezébe adok. (Mondjuk, rögtön eszembe jutott Nemere István gyereksorozata - Lars, Don, Ariel vagy A fantasztikus nagynéni.) Várunk még a Harry Potterrel, mert az túl hosszú, de addig is van mit kiválogatni a saját olvasmányaimból és az új történetekből is, amik soha nem kerülnek bele a szépirodalom ifjúsági kategóriájába, de alkalmas arra, hogy a gyerek megszeresse a szavakat és az írott történeteket.
És persze már most gondolkodhatok rajta, mit fogok én írni neki… Asszem, már tudom is…
27 comments
Engem nem bírtak megtanítani olvasni az iskolában, pedig eléggé motivált voltam… egész egyszerűen fos volt az olvasás oktatás; pedig anno az lelkesített, amikor iskolába kellett mennem, hogy “nah, itt jól megtanítanak olvasni, király!”. Komolyan, már akkor is faltam mindenféle sztorit, amit anyám felolvasott, meg ilyesmi, és azt akartam, hogy ezeket szülői közreműködés nélkül is el bírjam olvasni.
Nem ment, első félévben nagyjából bukásra álltam olvasásból.
Eljött a karácsonyi szünet, anyám két hét alatt megtanított olvasni. Már nem emléxem, hogyan, de év végére dícséretet kaptam olvasásból.
Ennyit az általános iskolai olvasás oktatásról.
Újsággal érdemes kezdeni az olvasást. Dörmögő, Tappancs, Tudorka, később a régi pókember újságok, aztán meg nagyon jól a vékony Csodálatos iskolabusz kötetek, legalábbis nekünk bejött. Amúgy a gyereket ha nagyon érdekli a könyv, nem fogja zavarni a vastagság. A lányom elsősként olvasta a HP 1,2-őt, többit nem engedtem. 
Majd ha odakerülsz rendszeresen ellenőrizd le, mit ért belőle a gyerek, ugyanis a háttércélzásokat nem veszik le, meg az iróniát se értik sokáig.
Jaja, az újságok királyak, meg kell találni köztük a jókat, amik bejönnek a gyereknek, és nem gagyik. A Tappancs meg ezek nálunk is frankón működtek. Lóci most (nyócéves, harmadikas) kezd rájönni igazán a dolog ízére, hétvégén kiolvasott két Geronimo Stiltont például, azok pont valók ekkoráknak. Mongyuk az ő figyelme meg türelme (Duracell-nyuszi, alig lehet a seggén tartani) szerintem nem terjedne addig, hogy egy HP-hosszúságún átverekedje magát.
A jó öreg Pajtás… hajajaj
Na, ez csak nosztalgia volt, mert az nem tanított meg olvasni… Bezzeg az Alfa magazin meg később a Süni… De inkább a Delfin sorozat könyveire esküszöm, egy-egy cikk nem ér fel egy regénnyel.
A kupolaváros tika sokáig nagy kedvencem volt. Jó volt a Piknik könyvsorozat is. A világ ifjusági irodalmáól válogatott kisregényeket. Adrien Mole naplója, stb. Emlékszem egyre amiben egy srác eltévedt a lépcsőházban, és rájön, hogy csupa ,mesefigura lakik a lakásokban. HP előtt évtizedekkel. Lányoknak a két Lottie, fiúknak az Emil és a Detektívek lehet maradandó.
Én is imádtam a Kupolaváros titkát meg a többit. Meg az indián sztorik, azok is jók.
Hello!
A Kupolaváros titka nekem is nagyon bejött, ahogy, oh bár már felnőttként a Varázslatos iskolabusz is… Egyszerűen oda vagyok Miss Miciért no, és nem én vagyok az egyetlen felnőtt, lásd a denevéres sztori…
Amitől óva intenék az a Kincskereső kisködmön és a Tüskevár. Nem azért, mert ezek nem méltóak a megismerésre… de sokkal később… még az is lehet, hogy felnőttként. Engem viszont belekényszerítettek… csaknem 18 éves koromig alig voltam hajlandó elolvasni valamit is… Anyám rettenetesen aggódot nyolcadikban… Gimnázium? -kérdezte az ofőtől… De hát nem olvas semmit?!- kontrázott Apám… És tényleg nem… Azt a dresszírt, amit a Kincskereső, meg a Tüskevár el nem olvasásáért kaptam, csak így lehetett lereagálni…
Megjegyzem érettségi szünetben kiolvastam az összes - jó sok volt! - otthon fellelhető Agatha Christie-t…:))
A kötelező olvasmányok úgy tűnnek el a lakásban, hogy csak évek múlva bukkannak fel lapjai innen onnan. Viták, hogy van-e a polcon abból a címből - persze hogy van, két könyvtár egyesült a friggyel! Kettő is akad némelyikből… Mondjuk, a Kínzások és kivégzések történetéből is, a párom és a lányom egyhónapos különbséggel vették meg… Kincskereső, Két Lotti, Lessie, Emil, Egri csillagok - korbáccsak esetleg rá lehet kényszeríteni a gyereket valami KÖTELEZŐRE… Évekig győzködtem a lányom, hogy olvasson bele a Nagy világ - Regatta könyvecskébe, nem állt kötélnek. Fél éve viszont pipinrajongó lett és már saját magának is akar egy példányt, ha esetleg valamikor költözne, ne kelljen nélkülöznie… A HP-könyvek csak az ő figyelmét keltették föl, az Északi fény trilógiája szintén. Fable Álomhajszáját is csak rábeszélésre vette kézbe, de az eladta magát
A fiaimat nem érdekli mindez. Nem olvasnak szinte semmit. A kisebbik viszont a suliba is magával vitte a Túlélés kézikönyvét, órákig ücsörgött kinn az udvaron is vele, lapozgatva… A Dűnét, mint filmet szeretik, de nem hiszik el, hogy könyvben sokkal jobb, legalábbis az első két rész.
Nemere háromfiús sorozata tényleg nagyon jó volt, de az enyémek nem fogják megenni, csak esetleg évek múlva… Ez már tényleg egy másik generáció.
És engem az zavar mostanság a legjobban, hogy a scifi nem képviselteti magát a gyermekirodalomban, mint a fantazy történetek. Pedig a “tudományos” jelző nem lehet kizáró ok abban a “fantasztikum”-ban. Engem gyerekként nagyon érdekelt a tudomány.
Szerintem is vénasszonyok…
Én amikor már tudtam olvasni, képregényekkel kezdtem. Előtte anyu mesélt nekem, elég sokat.
Aztán harmadik-negyedikes koromban, már regényeket olvastam, főleg állatokról szólóakat. Meg emlékszem volt néhány dolog a Delfin sorozatból is.
Most hogy így az általam olvasott kifejezetten ifjúsági könyvekre gondolok ilyenek jutnak eszembe h Bogáncs, meg Kele. Meg mindenféle kutyás könyvek. A Lassie-t is szerettem. Meg A vadon szavát.
Szíriusz kapitányra már nem nagyon emlékszem, csak arra, hogy mekkora lelkesedést váltott ki belőlem, és hogy borzasztóan lelkesen meséltem mindenkinek a történetekről amiket éppen olvastam.
Azután meg már kurvára nem érdekelt a kifejezetten gyerekeknek szóló irodalom. A következő évben én is elolvastam az összes otthon föllelhető Agatha Christie-t. (Ez még az ötödik osztály volt, általános̷ 
A Perry Mason történeteket is megszerettem, és volt még néhány hasonló. Pl. Antonia Fraser meg Rex Stout.
Utána jött a sci-fi meg a fantasy és a letehetetlen V. Fable… , (és maradtak is még sokáig….)
Időközben valamikor megismerkedtem a Shakespeare mesékkel is, amiből származott némi érdeklődés a Shakespeare és a Moliere-féle komédiák iránt.
Ja igen, és később, valamikor hatodikban vagy hetedikben rákaptam a Koontz könyvekre is…
A Kőszívű ember fiai után -az kötelező volt- rákaptam az ilyen jellegű könyvekre. A nyomorultakat kb 12-13 évesen olvastam el, a Kiskirályokat, a Sienkiewicz-féle Kereszteslovagokat, akkor tűnt fel nekem Merle és a Védett férfiak… Utána jöttek a Cooper-könyvek, az indiántörténetek és csak ezután a sci-fi…, de a “bolygós-tudományos-ismeretterjesztő” részlegből is mazsoláztam eleget.
Böszörményi Gyuszival is arról beszélgettünk, hogy gyerrekeknek szánt sci-fi nincs lényegében a piacon. Egy ideje uralkodnak a fantasy-könyvek, és gyakrabban jönnek be gyerekhorror regények és vámpírtörténetek…
Ez sem természetes.
Gyuszi szerint a Potter-könyvek és anagykönyv nyomán támadt olvasási hullám is lecsengőben van. Érezhető lesz nemsokára a gyerekkönyvek piacán
Szerencsére mesefilmek terén azért igyekeznek pótolni a hiányt, Titan A.E, Kincsesbolygó, A Hihetetlen család, A Robinson család titkai, stb. Persze az animációk mellett azért hiányolok egy jó kis Idő urai alkotást.
Jövő héttől látható a mozikban egy új magyar-francia-belga rajzfilm, a Napkirálynő… Reménykedtem, hogy egy második Idő urai lesz…
Kritika hamarosan az SFportalon
René Laloux az is?
Posted by Chelloveck, on február 10th, 2008, at 1:50 pm. #.
(Ja, nem, most látom, hogy Philippe Leclerc.)
Posted by Chelloveck, on február 10th, 2008, at 1:51 pm. #.
Igen, Leclerc, nem Laloux… Pedig jobb lett volna
Filmajánló itt: http://www.sfportal.hu/content/view/2771/314/
Ne b….. izélj velem! Ha nincs Nemere és a gyerekeknek írt sci-fi és egyéb sorozatai, soha nem tanulok meg olvasni… meg írni sem
Egész negyedikig nem voltam képes egy hosszabb mondatot elolvasni és értelmezni, a “Tüskevár” maga volt a kínszenvedés. Aztán jött a “Műkincsrablók a kisbolygón”, és minden megoldódott
Egy szó mint száz: az iskolai oktatás - Merras szavaival élve - fos.
“kortárs” gyerek-scifi-regényekről beszéltünk emitt, Cornelius Szóval amit nem a szekrény mélyéről, vagy az ágyneműtartóból kell előszedni, ergo nem 10-20-30 éves 
Signal: ha él az írója, akkor kortárs, ha akarjuk, ha nem
engem édesanyám 5 éves koromban megtanított olvasni, és mire eljutottam az általános iskolába, már túl voltam néhány hosszabb lélegzetű regényen, pl. a Mándy Iván-féle Robin Hood volt akkoriban nagy kedvencem.
Aztán 8-10 éves koromban rákaptam az indiánregényekre (May, Cooper), meg akkoriban kezdtem el ismerkedni a sci-fivel is. A fentebb már emlegetett Nemere sorozat volt azt hiszem az első sci-fi amit olvastam, meg rémlik még akkoriból László Endre neve is. Ja és most jut eszembe, nagyon szerettem még Mányi László Cirkusz a Holdon c. könyvét is.
Bárcsak most is annyi időm lenne olvasni, mint általános iskolásként…
Posted by MorTuadh, on február 17th, 2008, at 9:46 am. #.
Gergő: ez biztos tetszik:
http://index.hu/kultur/korrektor/akh12/
Posted by sheenard, on szeptember 16th, 2008, at 1:22 pm. #.
És szerinted kicsoda az a pocak fantázianevű feltűnően intelligens kommentelő a cikk alatt, ha itt olvasod: http://korrektor.blog.hu/2008/08/03/nesztek_reformhelyesiras?fullcommentlist?
Feltűnően intelligens? netán valamelyik közös ismerősünk?
Posted by sheenard, on szeptember 16th, 2008, at 2:38 pm. #.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
Szerintem fatökű vénkisasszonyok. Igazán gáz persze akkor lesz a dolog, amikor föladják kötelezőnek a Kincskereső kisködmönt, amitől ép gyerek rohamot kap, és évekre elmegy a kedve az olvasástól. Attól én simán eltiltom majd Lócit például.
És a nyelvtananyag rosszabb, basszus.
Posted by kamper, on február 5th, 2008, at 8:49 pm. #.