Ez szép volt.

Posted by Odo, on február 23rd, 2008, at 12:22 pm. #.

Az a baj velünk emberekkel, hogy a művészet alkotóit makulátlanul jónak, bűntelennek képzeljük el ,felmentést várunk tőlük és általuk a saját hiányosságaink miatt. Ha szépet és értékállót alkot akkor biztosan ő maga is az. Ezt a szemléletet levetkőznünk nehéz kiváltképp ,ha a Kádár rendszerben,, szocializálódtunk.” Mert ugye ,,nagy vezéreink” bőséges példát mutattak, hogy hogyan is él egy igazi rendszerépítő , az íróknak, költőknek is ezt kellett segíteni. Az érdekes azért, hogy a képzőművészet őrült és botrányokkal teli alkotóinak hamarabb megbocsájtunk, mint az íróknak, költőknek. Egyébként gratulálok a gondolatébresztőjéhez, valóban ez is egy vitatható téma.

Posted by Králikné Varga Katalin, on február 23rd, 2008, at 1:57 pm. #.

Ha az ilyesmik valóban benne lennének a tankönyvekben, akkor meglehet, h pl. Balassit, az írót, ugyanúgy elutasítanánk mint most Wass Albertet… (Én bizos nem lettem volna kíváncsi rá, hogy mit írt.)
Ezért gyártják a legendákat. Mert micsoda kényelmetlen viták származhatnának belőle az osztályteremben, ha az lenne a könyvben h pl a költő nőket erőszakolt meg??
Másrészt viszont nem akarnám, h az iskola bármilyen formában legitimizálja a nők elleni erőszakot, e téren amúgy is nagyon gázosak a statisztikáink.

Posted by fairylona, on február 24th, 2008, at 1:46 pm. #.

Hát jó sokáig gondolkodtam ezen a poszton, de most már elég a rágódásból, hozzászólok. Még ismerősöket is megkérdeztem, jókat beszélgettünk.
Ami engem illet, egyet is értek veletek, meg nem is. Tényleg, nem is olyan fonbtos az életrajz, elvégre a mű önmagában is meg kell, hogy álljon, az érték önmagáért beszél. A mű szól hozzánk, tuladonképpen, nem az írója. Ismeretlen szerzők művei, pl. középkori himnuszok, ókori versek, alig ismert művészek alkotásai szintúgy önmaguk beszélnek. Oké. Mondjuk, akkor Balassi végvári vitézséget dicsőítő verseit egyáltalán nem olvasná senki, én biztos nem, mert k..ra nem érdekel a végvári vitézség, meg semmiféle erőszak, és nem értem, mi költői van ebbe. Aztán meg képmutatónak, propaganda-írásnak tartanám az egészet. (Talán az is.) De ha ismerem Balassit, a kort, akkor tudom, hogy mindez egy idealizált világ bemutatása, csakúgy, mint a szerelmes versei. Na jó, akkor mégiscsak olvassuk Balassit!
Villonnal az a helyzet, hogy ő legalább őszinte volt.
Szerintem vannak szerzők, akiket nem lehet elválasztani a műveiktől. Nekem ilyen Radnóti például, mert persze szép-szép a VII. Ekloga, de ha nem tudjuk, mi van a háttérben, akkor ez csak egy technikailag brilliáns, csodás költői képeket használó vers. Attól tartok, sokkal több.
Tudom a 21. századi irodalomtudomány azt hirdeti, hogy a mű önálló, és valahol ez igaz is, de én azért szeretem megismerni a személyt. Talán nem vagyok ezzel egyedül.
Amivel nagyon nem értek egyet a posztodban, hogy szerinted ezeknek az íróknak ilyen életet kellett élniük, különben, otthon ücsörögve csak leányregények teltek volna tőlük. Ezzel kapcsolatban a “kell” szót erősnek tartom. Világos, hogy minél több mindent megélsz, annál többet, nagyobb mélységeket tudsz megjeleníteni az írásaidban. De azért ez nem szükségszerű. Pl. vajon Dante, aki közmegbecsülésnek örvendő, tisztes polgári életet élt, hogyan tudta a poklot úgy leírni?
Aztán meg a “leányregény”, ha jól tudom elég jelentős szerepet játszott a regénynek, mint műfajnak a kialakulásában… És nagyszerű példái vannak: Bronte nővérek, Jane Austen, stb. Igen, szerintem egy unalm,asnak tűnő, otthonülő írónak is lehet fantáziája, írhat mélységekkel teli regényt, verseket (Emily Dickinson) stb.

Posted by asterdroid, on március 2nd, 2008, at 8:26 pm. #.