8:24 am Gondolatok
Azt megfigyeltem, hogy alkotásii folyamat alatt sokkal színesebbek az álmaim, de ez már túlzás. Reggel felébredve négy álmomra is emlékeztem, és tegnap, tegnapelőtt sem volt másképp. Tegnapelőtt egy komplett napot megálmodtam, olyan részletességgel, mint egy film, és ami vicces: azt is lehetne írni belőle, egy kellemes mozi, ami egy kávézóban kezdődik ismeretlenekkel, aztán egy átfutkározott, különleges nap után ugyanott végződik, ugyanazokkal, de már mindenkit jól ismerek.
Ma először is a Tűzvonalban harmadik részét találtuk ki egy hentesüzletben konspirálva, egy másik álmomban pedig egy börtönlázadásba és szökésbe csöppentem bele kívülállóként. Gyilkosok szöktek ki, és magukkal sodortak. Furcsa börtön és furcsa város volt, kicsit törökös hangulatú, zegzugos utcákkal… Két evezőlapáttal menekültem…
És most vissza a jövőbe … az új regényhez.
Kezdődik-kezdődik-kezdődik
Kezdek szórakozott lenni
Nos, újabb nap, újabb hihetetlen részletes álom. Ketten zenéltünk, én gitárral, a barátom szintetizátorral s néha harmonikával, Titokban tettük, felvétel készült róla, aztán menekülni kellett. Segítettek sokan, köztük íróbarátok. Hatalmas mező mellett egy különleges épület állt, mint valami bevásárlóközpont, de nem az volt. Óriási képeket szereztünk be, és tokba csavarva menekítettük ki őket…
Az a gond, ha részletesen leírnám, legalább egy óra lenne, és a regény bánná…
Annak lesz valami címe?
Mert ennek a bejegyzésnek nem adtál.
Csak nem az alkotói válság első jele ez?
Posted by Chelloveck, on március 15th, 2008, at 9:33 am. #.