SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Ismert szerzőt vegyenek
- április
- 28
7:13 pm Gondolatok, Könyvek
Habár csak két délutánt terveztem kint tölteni a könyvfesztiválon, a Millenáris Parkban, azért sikerült harmadik napon (a rendezvény negyedik napján), azaz vasárnap is kimennem. Nem bántam meg, mert- akárcsak az előző két nap - hangulatos volt, egy barátságos kis zúg a park sarkában könyvek és olvasók között, a Tuan-Galaktika pavilon mellett. Sokan megjelentek, ismerősök - László Zoli és a felesége, Antal Józsi, Nemere István, Pálinkás Imre, Kasztovszky Béla… és sorolhatnám - illetve számomra még nem ismert arcok, mint például Benyák Zoli. És velük aztán jó volt a menekülés az eső elől, a beszélgetés, az ugratás, a szénsavmentes melegvíz ívás és vörösborozás egyaránt.
Vasárnap azonban volt egy kis vita egy olvasóval, aki Philip K. Dicket keresett a Galaktika pultjánál, majd a többi könyv ajánlgatására kijelentette, hogy ő csak ismerős neveket olvas. Lehet, hogy a kelleténél talán kicsit erőteljesebben mondtam meg a véleményemet, de mentségemre legyen mondva, a téma mindig is piszkált egy kicsit.
Két okból is. Egyrészt minden író, azaz az ismertebb szerzők is, produkál gyengébb műveket. Így van ezzel a manapság kissé túlértékelt Dick is, aki letett zseniális regényeket az asztalra, de jó pár munkájának a színvonala alig veri a közepest. Ám ez még nem hozna ki a sodromból, mert lehet szeretni minden írót, tessék ott van jó példa erre Ron Hubbard, akit a rajongói a világegyetem legzseniálisabb szerzőjének tartanak, holott amihez igazán értett, az az egyházalapítás. Ami kihozott a sodromból az az volt, hogy mindezt lazán odavágják egy írónak. Mintha azt mondanák: “Én téged, vazze, nem olvaslak, mert nem tudom, ki vagy.”
És itt van a másik pont, ami miatt a dolog birizgálja az igazságérzetemet vagy mit. Évek hosszú során át a magyar SF-kiadás jórészt Isaac Asimov regényeinek újrakiadásából állt, és olyan bukásokból, mint Dan Simmons Hyperion-sorozata vagy Tad Williams Másvilág-sorozata, amelyek megérdemelték volna a sikert. Azok a kiadók, akik bevállalták Magyarországon az új nevek bevezetésének rizikóját, azok ilyen olvasókon csúsztak el. “Majd elolvasom hatvanadjára Asimovot, nekem jó az, amúgy sem tudom, ki az a Simmons.”
Egy kis bizalom kellene csak az új szerzők irányába. De lehet, hogy az önállóság hiányzik. Az az olvasói merészség, hogy elolvasom egy új szerző könyvét, és én eldöntöm, tetszik-e. Megadom neki a lehetőséget, legalább egyszer. Mert mindenki, aki ír, legalább egyszer megérdemli.
20 comments
Jogos. De én valahol megértem a másik oldalt is.
Volt már a honi piacon pár csalódásra okot adó kiadvány. Hamis SW kötetek, melynek szerzői zokon vettek egy még hamisabbat. Öles SW logók az apróbetűs “szerzőjének új kötete” felirat felett. Máig várom a Hódítók széria vagy a Gorduin-Eriel románc végét. MMagus kiadók harca mentén bizonytalan sorsú fantáziakontinens. Nyugati sikernek álcázott, hazai szárnypróbálgatás. Paródiavilág komoly tartalommal. És ha párszor már megjárta a számára ismeretlen nevekkel, már érthető a biztonsági játék.
Meg aztán mindenki azt veszi elöszőr, amit szeret, és csak ha marad rá pénz vásárol újat.
Más. Személyes sirámom, hogy az újabb kötetek, dekoratívak, de a régiek felhasználóbarátabbak voltak. Lehetett gyűrögetni, olvasgatni őket, ágyban, buszon, vizen, levegőben. Ezek az újak meg inkább a polcon mutatnak jól. Ilyen szempontból már bánom, hogy lelcserélem a régi GYU trilógiát, egy szépen illusztrált féltonnásra.
Posted by Zed Zero, on április 29th, 2008, at 7:02 am. #.
ZZ: várj csak! Két külön dologról beszélünk. Én nem azt mondtam, hogy vess el minden józan észt, amikor egy könyvespulthoz lépsz… Persze, hogy az ember válogat…
Válogat, igen. S ha nem cseng ismerősen egy név, jó esetben hagyja magát meggyőzni az eladó által (annak ellenére, hogy már csalódott párszor a honi-piacban), vagy előbb hazamegy, és utánnanéz a neten, hogy létezik-e egyáltalán az illető. Vagy nem kockáztat, mert csak a Dick-re futja, netre már nem. A két dolog közt szerintem azért van átfedés. De persze ebben a konkrét esetben Te voltál ott a delikvenssel, Te tudod mennyire volt hajlandó a párbeszédre, vagy csak egész mondatban köszönt, és ment a dolgára. Azt is Te tudod jobban mennyire gyakori ez a megközelítés vevők részéről. Én csak azt mondom, hogy magam is érzek ilyen bizalmatlanságot, ha nem ismerős a szerző neve, és nálam ezek a gyökerei.
Posted by Zed Zero, on április 29th, 2008, at 7:43 am. #.
Az én meglátásom az, hogy lassan kivesznek azok, akik könyvtárba járnak. Ott minden kocklázat nélkül lehet szemezgetni, új szerzőkkel ismerkedni.
Másrészt azok, akik lusták elolvasni a könyvismertetőket, ajánlókat, kritikákat, azok valóban nem fognak mást a kezükbe venni, mint a ronggyá olvasott klasszikusokat.
Ha már arra sem veszik a hajlandóságukat, hogy mások vélerményére hallgassanak, megérdemlik, hogy kihagynak pá szuper könyvet. Oké, kihagyják az ócskát is, de tartom magamat ahhoz, hogy ha valami megjelenik, akkor már talán nem lehet olyan rossz.
Posted by howard, on április 29th, 2008, at 8:05 am. #.
Persze, a könyvtár jó megoldás. továbbá utánanézni a neten, megkérdezni ismerősöket, akiknek a véleményében bízunk… Sőt, még a könyv ajánlóját is el lehet olvasni, illetve beleolvasni a kötetbe.
Az a hozzáállás, hogy “én csak neves írókat veszek” ezt mind feleslegessé teszi…
Egyébként az Átjáró elindításának anno… egyik fő motivációja az volt, hogy az olvasókat tákjékoztassuk az új megjelenésekről, illetve a feltűnő írókról is kapjanak információt. Életrajzot, novellát, stb…
(Zed Zero, emlékszel még “Csillagrombolók” meg “A birodalmi flotta” meg az “Érzékeny búcsú a Birodalomtól” c. könyvekre a Valhallánál? Köze nem volt az angol címnek, mégis ezt adták neki magyarul, hogy eladhatóbbak legyenek.)
Posted by Chelloveck, on április 29th, 2008, at 9:45 am. #.
sziasztok!
egyetértek sheenarddal. az embereket manapság jellemző merevség negatív hatással van a könyvvásárlásra is. viszont ismerőseim és magam is olyan helyzetben vagyunk, hogy egy könyvre sincs pénzünk, pedig személy szerint bármilyen ismeretlen író könyvét megvenném, ha felkeltette érdeklődésemet. sőt, ha beszabadulnék egy könyvesboltba, egyszerre több ismeretlen írótól is vennék…csak sajna nem engedhetem meg magamna 
és itt jön be amit Zed Zero mondott: “Meg aztán mindenki azt veszi elöszőr, amit szeret, és csak ha marad rá pénz vásárol újat.”
Posted by parvati, on április 29th, 2008, at 10:36 am. #.
Üdvözlök mindenkit!
A könyvvásárlási szokásokra úgy érzem nekem is reagálnom kell és furcsa mód mindenkivel egyet tudok érteni. Sajnos manapság sok-sok ismerősöm nem engedheti meg magának, hogy minden olyan könyvet megvegyen magának, amikre érdeklődése lenne.
De ez nem okolja azon felvetést, hogy miért is hanyagolják el az első könyves, vagy kevésbé ismert szerzőket.
Hiszen a nagy nevek (pl.: Asimov, Lem, Dick…stb.) is “névtelenként” kezdték annak idején.
A vásárlással kapcsolatban pedig annyit még hozzá tennék, hogy annak idején én csak 16db magazint kaptam ajándékba (Robur magazinok). Először azt hittem, hogy ez valami vicc, hiszen inkább csak a fantasy-ban és a horror-ban voltam otthon. De a magazinokban olyan műveket olvastam, amik hatására belevetettem magam a sci-fi világába (a hazaiba is és a globálisba is) és olyan olvasói élményekbe volt részem, hogy csak na.
Persze nem utolsó sorban olyan hazai neveket ismertem meg, mint pl.:
Peter Sanawad, F.A. Bian “Zoltán”, Zsoldos Péter, Kulin György, Nemere István, Böszörményi Gyula, Lőrinc L. László, Fonyódi Tibor és nem utolsó sorban persze Szélesi Sándor 
urak műveit.
Természetesen nem minden mű nyerte el tetszésemet, de akkor is tiszteletem mindenkinek aki az írói (vagy szerzői) pályára adja ötletekkel tele tömött kobakját!
ennyi, na pááá…
u.i.: és igenis meg lehet venni a könyveket, csak akarni kell!
Esetleg kölcsön kérni, hiszen az olvasás a fontos 
Posted by Zephid, on április 29th, 2008, at 12:20 pm. #.
Én is hajlok ZZ véleményére. Szeritnem manapság nagyon sokan akarnak neves írók, festők, zenészek lenni, de nincs meg ehhez mindenkinek a kellő tehetsége. Egy kicsit felhigult a szakma és részint az internetnek, részint a rövidülő távolságoknak hála(?) telítődött a könyv- és zene és művészfilm-piac is. Ez talán(?) jó dolog: az emberek azt vehetik, amire szükségük van, mert bőséges a választék. Ami viszont nem olyan jó ebben, hogy nem sokan vannak azok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit fognak legközelebb olvasni. Rengeteg könyv van, én átlag 4 könyvvel előre tudom, hogy mit fogok következőleg olvasni (+ emellett van még 10 olyan, amiről úgy tartom, majd valamikor el kellene olvasni), ezért is szoktam megkérdezni magamtól könyv/CD vásárlás előtt, hogy tényleg szükségem van erre?, és csak utána vásárolni.
Ez persze senkit sem mentesít a pofátlan (arcbaköpős) stílus alól, és azzal is egyetértek, hogy belelapozgatással kb. el lehet dönteni, hogy tetszik-e ez a könyv, vagy sem. Én is el szoktam csábulni egy-egy könyvnek, de könnyebben csábulok egy ismerős, jól bevállt névnek, mint egy ismeretlennek. Az ember már csak ilyen. :S
Posted by kapor, on április 29th, 2008, at 2:32 pm. #.
Én úgy szoktam csinálni, hogyha érdekel egy könyv, de nincs rá pénzem, vagy bizonytalan vagyok, megérné-e megvenni, irány a könyvtár! Szerencsére Érden elég jó kis könyvgyűjtemény van, ráadásul pofátlanul olcsón be lehet iratkozni…
(s ezt mondja 2007. Európa Legjob SF irójának) 
Posted by Laikus, on április 29th, 2008, at 2:56 pm. #.
A könyvtárról azért annyit, hogy sajnos ott is inkább megveszik ezeket a külföldi siker? könyveket, vagy nem tudom miket, ami drága, alig van benne szöveg, de mégis azt veszik, aztán meg az új sci-fi, fantasy könyvekből alig lehet valamit ott megtalálni, ha csak nem megint a külföldi nagyszerű Harry Potter vagy hasonló sorozatokat keresünk, legalábbis itt nálunk Sopronban sajnos ez van, példának okáért a könyvtárosnak is én adtam kölcsön Brandon Hackett könyveiből 2-őt mert a fél sorozat hiányzott a könyvtárból, de ez még a jobbik eset, például olyan könyv sajnos még a könyvtár közelébe sem nagyon kerül, amin Anthony Sheenard vagy Szélesi Sándor felirat lenne olvasható, szóval a könyvtárról ennyit.
Az viszont szerintem is természetes, hogy mondjuk azt a könyvet veszem meg először a boltban, aminek az írójától már ismerek valamit, vagy egy sorozathoz tartozik, de ha éppen a kedvenc írómtól nincsen új könyv, akkor azért bármikor szívesen elolvasok számomra idáig ismeretlen íróktól is könyveket.
Posted by Marcus13, on április 29th, 2008, at 4:19 pm. #.
Chelloveck: Még a Császári vérre is, aminek a borítóján ST hajót kombináltak SW logo-val.
Posted by Zed Zero, on április 29th, 2008, at 4:27 pm. #.
Az új írók megismertetésében nagy a “felelőssége” a már elfogadott kiadóknak vagy sorozatoknak, mint például a Galaktikának, amelynek patinás neve van, vagy az Agavénak, mely pr év alatt kivívta az olvasók körében az elismertséget.
A könyvtárak kapcsán megszólítva érzem magam, még ha a szakkönyvtár nyilván más tészta. A közművelődési könyvtárakkal az a baj, hogy meglehetősen szűkös keretből gazdálkodhatnak, és tetszik, nem tetszik, de a science-fiction ritkán tartozik a fő gyűjtőkörbe. Oda a “hagyományos” szépirodalom meg az ismeretterjesztő könyvek tartoznak leginkább, ezekre megy el a pénz nagy része. A scifi bizony a maradékból jöhet, de ha a gyarapító könyvtáros nem scifi-rajongó, nyilván nem ezen lesz a hangsúly.
Engem is meglepett, de a szerelmesregények baromi keresettek! Csak ritka az az olvasó, aki szerelmesregényt és scifit is olvas. De lássuk be, az olvasók zöme nyugdíjas, ők meg nem annyira a “mi” táborunk.
Ha én közművelődési könyvtár beszerzésén lennék, biztosan igyekeznék sok scifit rendelni, de gyakran nyugdíjközeli hölgyek végig ezt a munkát, kicsit más ízléssel. És persze azon is múlik, hogy a kiadók mennyire vannak jóba a Könyvtárellátóval, azaz mit tesznek be az ajánló kiadványukba.
Zephidnek válaszolom, hogy igazad, van: pénzhiány miatt nagyon sokszor kérek kölcsön könyvet (a legtöbbet corneliustól kaptam, akinek ezúton is hálát rebege
viszont azt elfelejtettem mondani, hogy ha vásárlásra adom a fejem, bizony belevetem magam az ismeretlenbe, mert szükségem van az “új”-ra, új tapasztalatokra, új ismeretekre. lehet, hogy csak azért, mert mindent tudni szeretnék, vagy legalább mindenről egy kicsit (Faust hozzám képest kismiska ;). és amit már tudok, az vagy nem ad több gondolkodnivalót, vagy csak az új tapasztalatok fényében. ezért is szeretek fejest ugrani az ismeretlenbe (ismeretlen könyvekbe:)…bár ha belegondolok, talán nem véletlen, hogy 5 perc alatt eldőlt, hogy balatonfűzfőről debrecenbe költöztünk 
nade nem untatlak benneteket magammal, lényeg, hogy szerintem sok embernek jelenthetne felüdülést, ha néha fel mernék térképezni az “ismeretlent”, mert ez a hozzáállás, hogy csak ismert szerzőt olvas, az élete minden terén (párkapcsolat, munka stb.) lecsapódik, ezzel saját magát bástyázza körbe és aki nem “ébred fel” ebből, az tönkre is mehet bele… szerintem néha ki kell törni.
Posted by parvati, on április 29th, 2008, at 8:12 pm. #.
Sajnos én is azt látom, hogy a velem egykorúak nem nagyon teszik tiszteletüket könyvtárban (én 19 éves vagyok), szerintem a baráti körömből én vagyok az egyetlen, aki havonta vesz ki könyveket… A múltkor volt bent egy kábé velem egyidős csaj és a barátja, és a srác mondta, hogy ő már általános iskola óta nem volt könyvtárban..
Chelloveck: Amúgy nem is voltak azok olyan rossz könyvek…
Sheenard: Sajnos ez egy teljesen általánossá vált beidegződés. Ismert egyenlő jó. Sőt sokszor az sem lényeges, hogy jó legyen, hisz az ismert is lehet sz..r. A lényeg, hogy meglegyen. Valahol mindannyiunkba beszivárgott ez, tudat alatt. Saját példám: Kb. 5 évig szemeztem A. Sheenard műveivel, mire rávettem magam, hogy elolvassam…Holott érdekeltek, csak mindig találtam valami “ismertebbet”. Ráadásul ennek a döntési mechanizmusnak nem is voltam tudatában. Aztán utána már gyorsabban rákaptam az ízére…
Posted by Creideiki, on április 30th, 2008, at 7:32 am. #.
Köszönöm a bizalmat
Én például mindig sokat válogatok - többet válogatok a könyvesboltban, mint mondjuk cipő, ing vagy kabát vásárlásakor… Belelapozok, beleolvasok a könyvbe. A sztori és a stílus, a párbeszédek egyaránt meg kell fogjanak. Nincsenek előítéleteim.
Csak az időm kevés, ami az olvasásra marad
Leave a comment!
Kiemelt linkek
Kihagytál egy másik embertípust, amelybe én is tartozom. Az én fajtám háromszor olyan óvatos, ha magyar szerzőről van szó, míg a Nagy Külföldi Legendára gondolkodás nélkül - na jó, rövid gondolkodás után - lecsap.
A magyar szerzőket - szégyen, nem szégyen - alig ismerem. Igyekszem pótolni a hiányosságokat, de hát a sváb vér…
Posted by adeptus, on április 28th, 2008, at 7:42 pm. #.