SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Viszonyom a könyvekkel
- május
- 13
9:22 am Gondolatok
Nos, tegnap-tegnapelőtt, miközben egy költözéshez dobozoltam könyveket, majd emeltem fel a dobozokat, és tornyoztam fel a szállításhoz, átgondoltam a viszonyomat velük. Érzéseim, teljességgel ambivalensek.
Gyerekkorom óta szeretem a könyveket, nem csak olvasni, de gyűjteni is. A gyűjtőszenvedély szerintem minden könyvszerető emberben benne van, ez természetes. De nagyon nem szeretem a könyveket költözéskor, amikor pakolni kell őket, mert rájövök, mennyire megfogják a port, és nem szeretem cipelni sem őket, pláne nem emeletre. Ekkor mindig rájövök, milyen nehéz tud lenni a szépirodalom, de akár a scifi is.
Szeretem a könyvesboltokat is, mert az ember sok csodás és jó illatú könyv között van és kedvére válogathat; de nem szeretem őket, mert a terjesztés annyira rossz, hogy nem csak azokra a művekre nem akad rá az ember, amiket igazán keresne (bezzeg például a Havas-könyvekbe rendre belebotlik), és ráadásul a saját könyveit sem találja meg, holott tudja, hogy a terjesztő raktárában ott áll valahol.
Szeretem az antikváriumokat: amikor Veszprémben 1983 tájékány megnyílt az első (amiről tudok), akkor ott töltöttem a délutánjaim jó részét, és odavittem a kapott reggelipénzt (egy könyv 8-10 forint volt, egy reggelire egy húszast kaptam, abból két könyv lazán kijött). De nem szeretem az antikváriumokat, mert ha belegondolunk, a könyvek újraértékesítésével jogsértést követnek el… Egy lejátszott zeneszámkor az Artisjusnak befolyik pénz (amit persze a szervezet nagyrészt lenyel), de a könyvek ujraértékesítésénél miért nem zavar senkit a kiadó és a szerző kizárása?
Szeretem a könyvvásárokat, mert ott aztán nem csak könyvek, de ismerősök tömkelege és könyvszerető emberek is vannak. De ha végigmegyek a sorokon, akkor bizony néha elkeserít, hogy vajon, ekkora felhozatalban van-e lehetőség növelni a példányszámot. (Ezzel nem vagyok egyedül: Juhász Viktorral futottam össze a Könyvfesztiválon, és pár szót ejtettünk erről. Benne is megvan ez az érzés… )
És végezetül, de nem utolsó sorban: kitalálni szeretem a regényeket, novellákat, megírni már macerásabb. Amíg kitalálom, kész élvezet, összeáll a történet, élni kezdenek bennem a karakterek, de aztán le kell ülni és rendszeresen feltámasztani a munkakedvet - ez néha nagyon nehéz. Kiváltképp nyáron, amikor kint ezerágra süt a nap.
Szóval én és a könyvek - azért jól megvagyunk.
12 comments
Nem tudom, láttátok-e már, de a Móriczon lévő Libriben a sci-fik az egyik sarokban vannak eldugva, valami raklaphoz hasonlító dolgon,nehogy véletlenül meglássa az ember… Persze Sztárocska 576. könyve rögtön az ajtóval szemben van. :S
ezt én is tapasztaltam már ott. állítólag nincs az sf-re ott igény…
persze, mert azt nem basszák emeletnyi magasan az ember képibe, boltban, utcán, metrón, tévében.
Posted by Sánta Pasa, on május 13th, 2008, at 3:48 pm. #.
Én is szeretem a könyveket, tök jó dolog nagy könyvesboltban vagy antikváriumokban könyvekre vadászni. De a mai könyvek némelyikének vastagságával már bajom van. Miért nem lehetett több kötetesre megírni mondjuk a Ken Follet féle Katedrális folytatását? Leszakad az ember keze, mire kiolvassa 
Ami az ilyen Méhkirálynő féle bulvárkönyveket illeti, soha nem értettem, hogy lesznek belőlük sikerkönyvek. Kikből áll az olvasóközönség? Mert azt, hogy a Győzike c. műsor sikeres, mondjuk még megértem. Ott csak bambulni kell meg szörnyülködni. Mindezt egy olyan embernek, akinek az az első dolga, ha hazamegy, hogy bekapcsolja a TV-t, szerintem nem túl nehéz. Node egy könyvet olvasni kell, értelmezni a mondatok jelentését. Egy ilyen könyvet nem olvasna el az ember, ha nem érdekelné.
Posted by kapor, on május 13th, 2008, at 4:37 pm. #.
Kapor: van olyan könyv, amely esetében szintén csak bambulni kell. ha pl a Da Vinci kód nyelve nem lett volna olyan egyszerű, nem lett volna sikerkönyv.
Persze ellenpélda is van hála istennek: Umberto Eco.
“De nem szeretem az antikváriumokat, mert ha belegondolunk, a könyvek újraértékesítésével jogsértést követnek el…”
dehog 
ha jogsértés volna, már rég bezáratták volna az antikváriumokat és virágzana a (beszerezhetetlen) könyvek feketepiaca 
gondolj bele, milyen nehézségeket okozna, ha a kiadó vagy a szerző korlátozhatná a további eladásokat. az antikvárban vásárolt CD-k, hanglemezek, kazetták után az Artisjus sem lát pénzt, hanem ahogy írtad, (rádióban, tv-ben történő) lejátszások esetén (ami nem ugyanaz, mint a hangfelvételek/könyvek antikváriumi kereskedelme, mert nem újraértékesítés). Ezt a jelenséget hívja a szerzői jog jogkimerülésnek.
ööö jogi ötpercünket hallották
Végre valaki észrevette
Persze, hogy nem követnek el jogsértést, de jó lenne valamiféle szabályozás. bár, ha belegondolok a zenei ipar befizetett jogdíjaiba és elosztsztásukba, akkor borsózik a hátam a magyar viszonyoktól. Egy érdekes példa: ha valaki ír egy darabot és elő akarja adni a darabját (monodráma), és kibérel egy színháztermet, természetesen fizetnie kell az Artisjusnak jogdíjat, amiből a szervezet leemeli a maga százalékát és elméletileg a maradékot visszafizeti a szerző-előadónak, mint jogdíjbefizetést.
Namost a másik oldal: a szerzői jogkimerülés (de szép kifejezés) irodalmi anyagok esetében nagyon gyorsan bekövetkezik. Lényegében a megjelenés napján megtörténhet, ha a kuncsaft beviszi a könyvet az antikváriumba. És szerintem az antikváriumi értékesítés ez esetben rosszabb, mint a netes letöltések.
“Lényegében a megjelenés napján megtörténhet, ha a kuncsaft beviszi a könyvet az antikváriumba.”
az olvasó bosszúja
írókról is hallottam, hogy ugyanezt eljátsszák a tiszteletpéldányokkal
Akkor viszont a család túl kicsi vagy a barátok vannak túl kevesen
Persze nem minden kiadó “nagyvonalú”. Volt, ahol csak három példányt adtak… Írónak az is elég - ismeri a szöveget… 
Szuper megkaptam a dedikált könyvem amit ezzel a lendülettel a páromnál hagytam, aki elment éjszakára dolgozni.
Posted by kislau, on május 15th, 2008, at 6:38 pm. #.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
Kitalálni szeretem, megírni már macerásabb… lelkembe láttál
Pontosan így vagyok vele én is. Az öröm addig tart, amíg le nem ülök a gép elé… na jó, néha tovább is, de az már nagyrészt favágómunka
Posted by Cornelius, on május 13th, 2008, at 1:52 pm. #.