Benyomások az Euroconról

• május
• 25

11:07 pm Megtörtént, Science fiction

Eltelt egy hét, lecsengett a moszkvai Eurocon, és összeszedtem gondolataimat a témáról. Mivel az SFportal.hu-n amúgy is lefut egy kétrészes beszámoló a rendezvényről, én inkább a benyomásaimat rögzíteném, mintsem a történéseket.

Az első, ami a rendezvény előestéjén mindjárt tisztán kirajzolódott, az az, hogy a keleti blokk országaiban a science fiction-nek megvan a megbecsültsége és a rajongótábor az tényleg rajongótábor. Ugyanazt tapasztalhattuk, amit Kijevben két éve: az SF-kedvelők barátságosak, közvetlenek, ismeretlenül is a keblükre ölelnek, koccintani akarnak veled, beszélgetni. Hivatalos részről befektetnek, támogatják, Kijevben a rendezvényt egy miniszter nyitotta meg, Moszkvában többek között az AXN nyomott hihetetlen marketinget. Míg Koppenhágában csak úgy „elvolt” a sci-fi egy kis művelődési házban, addig itt minden körülötte forgott.

Persze Oroszország nagy (a nagysága azon is látszott, hogy a helyiek moszkvai rendezvénynek tartottak egy találkozót, amit valójában Moszkvától hetven kilométerre rendeztek meg), és egy nagy és népes országban több pénz is forog a tematikában. Az első este, miközben Roman Zlotnyikov íróval konyakoztunk, kiderült, hogy a tíz éve alkotó írónak a kétmilliomodik könyve jelent meg a minap anyanyelvén. Nyilván, hogy a céges érdeklődést ez magyarázza, ám semmi köze nincs ahhoz, mennyire barátságosak a rajongók, és persze milyen sokan vannak.

Az ország azonban kicsit zárt, aminek az oka az, hogy sokkal kevesebben beszélik az angolt, mint nyugatabbra. A külföldiekkel való merevségnek leginkább ez volt az oka, de a tartózkodást és a nyelvi problémákat remekül oldotta a vodka. (Mellesleg érdekes volt, hogy mennyi rendőr és biztonsági ember dolgozik az országban. Rendőrök minden sarkon, biztonsági emberek még az erdőben is. Ez talán a hatalom merevségét jelzi. A Vörös térre való bejutáskor átvizsgáltak mindenkit, nekem megnézték a notebook táskámat. Közben a Gum áruházon keresztül lazán be lehetett jutni ellenőrzés nélkül is…)

Európa nyugati feléből kevesen jöttek el, hiányoltam a franciákat, spanyolokat, németeket (bár ők többynire nem képviseltetik magukat). Nem jöttek el a finnek, akik Dániában nagy számban képviseltették magukat, vagy a baltikum írói és kiadói. Hiányoztak a lengyelek is, és még sokan, akiket látásból ismertem már az előző alkalmakról. Az Eurocon rendezvényein így kevesebben voltak, mint tavaly-tavalyelőtt.

A rendezvény hangulata ezzel együtt is remek volt, a legjobb, amit eddig találkozókon tapasztaltam. Az esti partik mellett ehhez hozzájárult a kellemes vendéglátás (bár az ágyak kisebbek voltak az európai átlagnál, még nekem is lelógott a lábam, és a zuhanyzó vizét folyatni kellett, hogy a rozsda távozzon a csövekből), és az, hogy a díjkiosztóknak megadták a módját. Nem csak a díjazottakra figyeltek, hanem az átadók személyére is. Bevonuláskor magasztos zene, fények, díjak és ajándékok. Jelen volt a sajtó (akárcsak Kijevben, míg Koppenhágában egy eltévedt újságírót sem láttam), forgattak a rendezvény első pillanatától. A magyar küldöttség most két díjjal tért haza: Trethon Judit különdíjával és Antal József Encouragement Award-jával.

Jól éreztük magunkat. Már csak az új ismerősökért is megérte kimenni. A hangulatért. Valahogy reményt öntött az emberbe, hogy a science fiction Oroszországban igenis népszerű témakör. Sokan szeretik, olvassák, és mind kedvesek és barátságosak (mi csak ilyenekkel találkoztunk, kivéve talán a kicsit mogorva Szergej Lukjanyenkót). Az SF örömet okoz és összeköt, megéri írni.