SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Dexter, nem szeretlek
- június
- 4
Sokan ajánlották, és megvan már egy ideje CD-n, de nem jutottam hozzá, most azonban véletlenül éppen a tévé előtt voltam, amikor leadták az első részt - így bepillantást nyerhettem Dexter világába… miután olvastam a könyvet. És rájöttem, filmen sem bírom megszeretni a jófiúnak teremtett sorozatgyilkosokat.
Való igaz, előbb a regény került a kezembe, ami nem szerencsés egy szinte szóról szóra leforgatott adaptáció esetében. De már a regény is meglehetősen vegyes érzéseket keltett bennem. Szeretem ugyanis szeretni a főhőseimet, egy Poirot, egy Marlowe-ot, egy Columbo-t, egy Maigret felügyelőt. Persze manapság már a klasszikus figurák túl színtelenek a hatalmas kínálatban, de akkor is lehet szerethető hősöket teremteni, ott van Bernie Rhodenbarr például. Dexter azonban nem szerethető. Saját árnyaival küzdő, érzéketlen tömeggyilkos. Önjáró gépezet, beteges huzalozású emberi lény. Nem szeretem. Még akkor sem, ha rosszfiúkat tesz el láb alól. Nincs mentség, az álszentsége külön taszít.
Az első könyv, a Dexter dühödt démonai ugyanakkor sztoriban sem fogott meg, már a felénél tudtam, ki és miért gyilkol, és miért hajtja bele a főhőst a játszmába. Kiszámítható, lineáris cselekmény, egyszerű jellemek, minden írói játékosság nélkül. És nekem valami miatt kell a játékosság, különben elunom a könyvet, vagy legalábbis némi fantázia nem árt bele… Jeff Lindsay azonban nem erőltette meg magát különösebben, azt hitte elég a darabolások és a hullák számát feltúrbóznia. (Mégis, milyen könyv az, amit egy az egyben be lehet forgatni?) Egy Dexter-regénynél meg is állok, maradok inkább Lawrence Block krimijeinél, ha már Agavéről van szó.
Reméltem, hogy a film jobb lesz.
Sajnos nem lett az. Vontatott felépítés, sok belső dialóggal és hiteltelen párbeszédekkel, amik a könyvszagúak. Amikor a fekete nyomozó kiabál Dexterrel, az annyira erőltetett volt, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy feladom. Aztán végignéztem az első részt, és habár a Dexter dühödt démonainak csak a felét dolgozták fel, ebből ennyi is elég volt. Dexter bárgyú vigyora sem hatott meg.
Lazításként ezután betettem a Stargate 10. évadát, ez valahogy kimaradt az életemből. Éljen a science-fiction!
12 comments
Dexter zseniális. Na jó, az talán azért nem, de nagyon jó. A könyvet kár volt elolvasnod előtte.
Sándorom… a Stargate SG1 überelhetetlen, nem hasonlítható össze egyetlen nem sci-fi sorozattal sem. Miután ezt így leszögeztem: Dexter.
Nem olvastam a könyvet, a sorozatot is csak ajánlás alapján töltöttem le, hogy belenézzek. Mondták, hogy beteg, mégis meglepődtem rajta, mennyire. Először úgy gondoltam, hogy na, aki ajánlotta se komplett egészen és félretettem. De ekkor már egyre több helyről hallottam, hogy ez a sorozat jóóóó, vicces, szellemes. Nem hagyott nyugodni és megnéztem a következő részt, mert kíváncsi voltam, hogy meddig, hány részen keresztül lehet ezt a kívülállós sorozatgyilkos karaktert játszatni és hogy mikor múlik el belőlem a döbbenet. És kezdett érdekelni a sztori is. Elkapják, nem kapják? Ki a következő áldozat és miért? Emellett volt bennem nem kis adag felháborodás is, hogy úristen, hát hogy lehet egy ilyen sorozatot leforgatni és kereskedelmi forgalomba helyezni? Határozottan károsnak láttam. Szóval nagyon szélsőséges indulatokat hozott ki belőlem. Aztán ez elmúlt, nyilván azért, amit kamper is mondott, látszik a pasin jellemfejlődés és a későbbi részekben azért kiderül, hogy nem eszik olyan forrón a kását. És miután túljutottam az első évad felén, rájöttem valamire. Az egész sztori kicsit Kafkásan indul, van benne az elején egy nagy adag elidegenítés, és az egész sorozat annyira ambvivalens érzéseket kelt, hogy azt mondom: ha ez célzott írói szándék eredménye, akkor baszki, a sorozat minimum zseniális, és korszakalkotó. Mire meglátjuk Dexter személyiségének pozitív tulajdonságait, addigra már a helyén tudjuk kezelni a sorozatot, a humorát, a vicceit és az emberi tragédiáit is a helyén tudjuk kezelni. Akinek ez nem megy, az első pár részen nem jut túl, szóval az egyik kategóriából ezért, a másikból meg azért nem lesz hobbi sorozatgyilkos. Szóval én azt mondom, hogy a Dexter sorozat határozottan vicces, szellemes és szerintem az utóbbi idők legmerészebb, de legjobb sorozata is egyben.
Mondjuk a könyvet tényleg kár volt elolvasnod előtte. Lefogadom, hogy ha a Stargate 10. évadát olvasgatnád írott formában, attól se lennél beájulva, nem? A sorozatokat nézni kell, olvasni nem szabad.
Itt előbb volt a könyv, utána lett a sorozat 
Akkor az egy nagy tévedés volt… Főleg, ha forgatókönyvszerű az egész, ahogy írtad is.
Az igaz, hogy a felénél tudni lehet, ki gyilkol, de a miért szerintem az első szezon végén kurva nagyot üt.
Dexter szerintem se szerethető a szó Bambis értelmében, de igazából ellenszenvet sem váltott ki bennem, a kétségkívül meglévő álszentséggel együtt sem.
A feszültségteremtés meg kurvára rendben van az első szezonban, durva, sokszor nem is néztem meg két részt egymás után, mert sok volt egyszerűen, inkább kerestem valami vidámabbat. (Még tavaly nyáron nézegettem, akkor ráértem ilyesmire. Kicsit.)
A párbeszédek meg csak szinkronosan olyan bénák, az eredetiben sokkal jobbak - nem annyira a fordítás, mint inkább a színészek minősége miatt.
Ja, és a nálad lévő dvd különben az enyém. Vissza vele, ha nem tetszik. (Ha tetszik,akkor is.)
Szinkron? Ja, úgy is lehet nézni (de minek). Akkor már részemről inkább a felirat. Általában remek fordítóink miatt én rühellem, ha valami le van szinkronizálva, egy csomó félrefordítás és slendriánság van bennük.
Kicsit más: Erőszakikat láttátok? Ha nem, kötelező darab. Nagggyon beteg film.
Chelloveck: törpés (is)!
Hogyhogy törpés?
Hogyhogy is?
A miniemberes nem ugyanaz, mint a törpés…
Posted by Chelloveck, on június 5th, 2008, at 2:55 pm. #.
Hát dehogynem. Na jó, hasonló. De hidd el nekem, ultra mini az az ember benne! Oké mondjuk, a film maga egyáltalán nem Swift-szerű, hanem beteg 2008-as valami, de attól még jóóóó.
Na jó, picit spoilerezek: két bérgyilkos megy Brugesbe. Az egyik a mester, a másik a tanonc, aki rögtön a legelső melóját nagyon elszúrja, azaz a célszemélyen túl kinyír valakit még totál véletlenül, akit nem kellett volna. Emiatt szorongásos-tépelődős görcsmanné válik, akinek Brugesben kéne kiengednie. Csakhogy utálja a várost, mígnem egy filmforgatásra nem bukkan a macskaköves belga utcákon. A film főszereplője pedig egy törpe, főhősünk pedig rajong a mélynövésű emberekért.
Na erről jutottál eszembe, hogy ezt neked tán lehet meg kéne nézni. Persze benne van a pakliban, hogy utána azt mondod, hogy én többet ne mondjak neked ilyeneket, mert ez egyáltalán nem jött be. De vállalom, szerintem a film jó.
Hány centi a faszi?
Posted by Chelloveck, on június 5th, 2008, at 10:09 pm. #.
Jordan Prenticenek hívják polgári nevén. Gőzöm sincs milyen magas egyébként pontosan, mert azt nem írja az imdb… apró.
Leave a comment!
Kiemelt linkek
A Dextert nem ismerem, de a “Parfüm” főszereplője sem szerethető, de mégis magával ragad a sztori. Mondjuk ott van történet… és az nem mindennapi.
Posted by Tricia, on június 4th, 2008, at 7:56 am. #.