11:02 pm Gondolatok, Megtörtént
Születésnapokból és temetésekből állt az elmúlt hét, két véglete az életnek, melynek közepén ott állunk mi, élők. Nem akartam írni róla, de nem tudom megállni: a család van ott, amikor megszületünk, és a barátok, amikor elmegyünk. Erről szól az élet… Judit temetéséről sokakat hiányoltam, és ez elgondolkodtatott: akármennyit átadhatunk másoknak életünk folyamán, még sem szabad elvárni semmit.
Amit ideírnék, az nem lenne túl népszerű, de legalább őszinte lenne. De nem írom le, leginkább az élők kedvéért, így én leszek hazug.
Posted by balfrasz, on június 26th, 2008, at 7:04 pm. #.
Elhallgatni valamit, néha bölcsességre vall… Ne ódzkodj ettől a címkétől, balfrasz!
Mi az a bölcsesség?
Posted by balfrasz, on június 27th, 2008, at 3:59 pm. #.
Köszönöm!
Az ötletet olvasva úgy éreztem, hogy a megemlékezés ezen formája illene legjobban Judithoz, aki van akinek Tamara, van kinek Nyúl volt, de csupa olyan megnyilatkozás hangzott el (megengedve ezt a képzavart
az online fórumok kommentjeiben, amit szeretnék igényes formában és nyomtatásban Edit néni kezében látni/kezébe adni – bár Neki úgysem kell kézzel fogható bizonyíték arra, hogy milyen mély nyomot hagyott Judit mindannyiunk életében… – ami egy kicsit talán enyhíthet fájdalmán…
És talán minden közeli barátén és távolabbi ismerősén, akik még mindig képtelenek feldolgozni a történtek értelmetlenségét…
Ps. Cic emlékgyűrű-ötlete is találó, csak abban nem tudok oly’ mérvű kézzelfogható segítséget nyújtani (maXimum egyesetleges oklevél, vagy kapcsolódó akcidenciák tekintetében), mint amit egy könyv elkészültében – pedig úgy érzem, hogy annyi mindennel tartozom Neki… illetve már „csak” az emlékének…
…bár ezzel közel sem vagyok egyedül a honi tudományos-fantasztikus berkekben!
(nem akartam az első lenni, azok között akik ezt leírják, de én is sokakat hiányoltam – és erre nem mentség sem a kánikula, sem az információáramlás hiánya!)
Baráti üdvözlettel
Balázs
magyar.x.balazs@gmail.com
Posted by Balázs, on június 24th, 2008, at 11:52 pm. #.