3:27 pm Gondolatok, A hülyeség öl
Hát nem tudom, hogy az eljárás alá vont személyt ez visszatartja-e, de egy ilyen móka biztos többeknek megér harmincezer forintot ebben az országban, úgyhogy lesz még pár ilyen ügy a reménytelen magyar bíróságokon, hasonlóképp szűklátókörű bírók előtt. Miért érzem azt, hogy a rendszer tehetetlen a randalírozókkal, gátlástalan és agresszív gazemberekkel, gyilkos hevületű elmebetegekkel szemben? Követ fogsz a kezedbe: hat hónap. Ha el is dobod, akkor másfél év. Ha Molotov-koktél van nálad, az két év, ha el is dobod, az öt év fegyház. Ha fegyvernek látszó tárgyat fogsz valakire, akkor öt év, ha fegyvert, az minimum tíz. Ha el is sütöd, akkor húsz évtől a tényleges életfogytiglanig.
Ez túl egyszerű? Nem hiszem. A magyar igazságszolgáltatás botladozik, kezdve a megengedő törvényekkel. Azaz, ha túlléped a sebességkorlátozást, akkor háromszázezer forint a büntetés. Ha fegyvernek látszó tárgyat fogsz a miniszterelnökre, akkor harmincezer forint. Vagy a bírókkal is baj van? A taláros rend gyáva vagy csak megalkuvó? Vagy nem látja a fától az erdőt? A rendszer és a bíróság szégyene az egész. Szégyellje magát a bíró, mint bíró és mint ember is.
“Miért érzem azt, hogy a rendszer tehetetlen a randalírozókkal, gátlástalan és agresszív gazemberekkel, gyilkos hevületű elmebetegekkel szemben?”
Talán mert a törvényhozásban, a végrehajtó és ellenőrző hatalomban randalírozók, gátlástalan és agresszív gazemberek, gyilkos hevületű elmebetegek ülnek.
Akik megengedik, hogy egyesek képregényeket generáljanak csökött számítógépeken. :-)))))
Posted by balfrasz, on június 26th, 2008, at 7:01 pm. #.
Hah! Balfrasz, látom már, nem bírod a konkurenciát! :)))))
Mellesleg, ha a bírói hatalom merne tenni vagy legalábbis nem játszaná az álszent semleges “ágazatot”, akkor lehetne máshogy is. És bár Berlusconi egy gazember, és nagyobb gazember, mint a magyar politikusok bármelyike (az olaszok pedig azon nemzet Európában, akik szerencsétlenebbek, mint a magyarok - és ezt százévnyi történelem bizonyítja), egy dolog azonban, amit Berlusconi mondott a hazájában, igaz a magyar bírákra, mármint: “a politika által vezérelt bírák olyanok a demokráciának, mint az áttételes rákos daganat.”
Hogy is van a klasszikus közhely: Minden törvény annyit ér, amennyire betart(at)ják?
Amilyen bíráink vannak… Most soroljam az elmúlt pár év sajtóra érett ügyeit?
Leprimitívezik a kisebbségi elítéltet, aki ezért ugyan nem perel, de akit másodmagával elítélnek gyilkosság vádjával az igen, és egész szép pénzt is kap érte (a velük készült riportból legalább kiderül, hogy nem szórták el kapásból, de akkor is a bíróval fizettetném a kárpótlás egy jelentékeny hányadát – érezze/élvezze az anyagi felelősséget is…);
…vagy elítélik az első (vagy talán harmadik?) keményfiút, akit Mórral össze tudnak hozni/mosni (amivel egyébként félreértés ne essen, mindenki jobban jár, hogy nincs köztünk – csak hát itt volnának ezek a fránya törvények is̷
de persze itt felmerül a ügyészek felkészültségének kérdésköre IS, miután egy véletlennek köszönhetően lett (később börtönben önkezével felfüggesztett
) tettes valamint beismerés;
…esetleg kegyelmi kérvényeket írnak alá figyelmes átolvasás nélkül (zárójelben jegyzem meg hogy esetünkben ez a lényegen szerencsére nem változtatott volna – de azért aláiratnék vele egy-két biankó papírt is holmi „dokumentumokról”…
)
…netán, amikor származásukat-vallásukat firtatják holmi közhülyék, lányos zavarukban a jogos felháborodás (a bíróság megsértése és/vagy ügyvédi kamara felé történő feljegyzés írása – ha már ők nem vettek tudomást az azóta hogy-hogynem, a felejtés homályába veszett eseményről! ) helyett rögtön önérzetes mentegetőzésbe kezdenek…
De emlékszem egy bírósági tudósításra, mikor a piknikus testelkatú nagytekintélyű bíró (ha úgy tetszik jóllakott napköznis
) arcán nem titkolt érdeklődéssel és idült mosollyal egy Playboyt lapozgat, pedig az adott sajtó-tárgyalás alapját képező cikk mindössze egy oldalpár(!), majd rendreutasítja a nevetgélő jelenlévőket (Végül is legalább a leporellót nem hajtotta ki a pulpituson nyálcsorgatva… )
…persze, ha az ő adataik is felkerülnének egy külföldi szerveren működő, nem idhaza bejegyzett nem kifejezetten Politically Correct teszem azt „kuruc-site”-ra, mint egyes sarkukra állt tévészékházas-zavargásos esetekkel megbízott ügyészeké, sírnának mint a fürdős „testkereskedők”… Legalábbis van egy ilyen sanda gyanúm…
Utóbbi esetek kapcsán jönnek szóba a súlytalan, puha, közelsem preventív „ítéletek” – épp’ hogy nem nevezik az indoklásban szabadságharcosnak az éppenhogy-elítélteket, akik „kissé” drasztikus eszközökkel lépnek fel a törvényesen választott vezetőkkel szemben, miközben a demokrácia pajzsa mögé bújnak… (Persze, ismét érdekelne a személyes érintettség kérdésköre: a „Tisztelt” jogalkalmazó-törvénykező ablaka-autója-feje betörésekor is ilyen „szigorúan” ítélkezne-e az adott jogi szaktekintély)
Ezek persze csupán önkényesen és szubjektíven kiragadott példák kishazánk igazságszolgáltatásának utóbbi években íródott krónikájából, amelyek azt hivatottak illusztrálni hogy miért is nem tudom tisztelni/komolyan venni a fent nevezett hatalmi ágat mai formájában, de mindezek mellett/dacára csak attól mentsen meg minket minden létező, remélt vagy valószínűsített felsőbb hatalom, hogy sorsunk ilyen kezekben kerüljön elbírálásra – Justícia ugyan vak, de nem muszáj, hogy „felkent papjainak” szellemileg ily’ jelentős kihívásokkal kelljen küzdeniük mentális retardációjuk halmozataként!?
Ps. Bárki elmondhat mindenféle keményvonalas barbár rosszindulatú (etc. ) rögtönítélőnek, de perverz kíváncsiság él bennem, hogy vahj’ mi történne akkor, ha egy-egy molotov-kotélkeverő/lóbáló kezéből ellőnék kedvenc játékszerét (egye fene, akár gumilövedékkel is!) és ő élő fáklyaként rohanna a tűzoltó palackkal felszerelt „karhatalom” felé? Akkor például milyen hamar avatnák szentté és/vagy mártírrá az erre szakosodott médiumok/személyek követelve a felelősök felelősségrevonását – ugyanezen személyek akik ártatlan járókelőkkel példálóznak (ugyan milyen épeszű ember jár-kel egy ostromlott utcán, talpig könnygáz-ködben, miközben körötte habzó-szájú elmebajnokok rombolnak le mindent, ahelyett, hogy biztonságos helyen várná az események lecsengését? ) amikor különböző fórumokon, teszem azt, azt látjuk, hogy egy készenléti rendőr sorfal lábai alá (!) vágnak egy palackot, melynek folyományaként egymás oltják indián szökdelésben a törvény meg-nemigen-becsült őrei…
De persze ne következzen be (többet) e felvázolt jelenet, és ne legyen igazam… Csak a tudományos-fantasztikum egyik alapköve a What If munkál bennem… ;-/
Posted by tXf, on június 26th, 2008, at 11:42 pm. #.
…és még valami, visszatérve magához a hírhez: a célpont népszerű(tlen)ségét félretéve, a jog szerint tudtommal, ha „eszköz nélküli” bankrablásra adom a fejem akkor x évet kapok, de amennyibben ugyanezen nem javallott cselekményt fegyvernek látszó tárggyal teszem (legyen az egy szekerce egy vizipisztoly vagy egy rúd száraz parasztkolbász) a rendet fenntartani hivatottak is eszerint kell eljárjanak – bár sajnálatos módon (!) manapság igazat kell adjak ricunak a vélhető végkimenetel ilyetén alakulása kapcsán…
Elviekben (sic!) sokkal szigorúbb elbírálást kell, hogy foganatosítsanak ez utóbbi esetben – és itt harap a kígyó a farkába ismételten, a konzervatív talárosok és puha, el-nem-rettentő ítéleteik kapcsán…
Abba most bele se mennék, hogy összevetem, teszem azt az Egyesült Államok-beli jogrendet és a rendfenntartó szervek megítélését a hazaival – mert nekik is megvan a keresztjük: a nagy számok törvénye ámokfutókra-sorozatgyilkosokra-őrültekre alkalmazva, valamint egy szánalmas átlagamerikai elnök, aki a stábja nélkül még kesztyűsbábnak is erőtlen lenne…
Az olaszokat szintén nem tudom igazán sajnálni: ha nem tanultak a zsebduce előző regnálásának tapasztalataiból, akkor valahol meg is érdemlik ezt a ráncfelvarrott fehérgalléros szalon-maffiózót, Hajrá Magyaro… akarom mondani Forza Italiájával egyetemben!
…csak az ő csendes többségüket alkotó ellenzékükkel tudok szívből együtt érezni – de, ha az északiak ennyire el akarnak szakadni, akkor ők is megbánják, hogy nem költötték az utólsó fillérjeiket a kampányra és minden egyes olasz személyes megkeresésére!
(Azért, ha egy mód van rá ezt ne vegyük át, mint a fent nevezett gyülekezetet…
Posted by tXf, on június 27th, 2008, at 12:09 am. #.
Csak részben illeszkedik ide: itthon bennünk felmerült egy “vízió”: ha Monok keresztül tudja vinni a szociális határozatát, akkor Sajóbábony is mondhatja a sajátjára, hogy megcsinálja! Igaz, Monok pénzt csak munkáért akar adni… De Sajóbábony viszont a halálbüntetést akarja véghezvinni!
Ha a kurvaegyezményes USÁban lehetséges államonként, akár városonként is külön törvényeket hozni, akkor egy távolrólhasonló országocskában elképzelhetetlen lenne?
Melyik megyénk fog önálló államként “elismerést” kérni/várni a világtól, ahogy Koszovó tette?
Hm. Mi mindent összeírtam és nem is bólintanék rá sokra jó szívvel…, de jó ésszel sem.
Ha ilyen ütemben és ilyetén képpen alakulnak a közös dolgaink, akkor alaphangon esélyes egy jobb- és egy bal-ország, de ha a politikai elitet (sic!) hagyjuk kísérletezni magunkon, …hááát nem lennénk a saját helyünkben!
Nem tudnak úgy hozzáfogni a legkisebb változtatáshoz sem, hogy ne sértsék meg egyes érdekcsoportok érzékenységét, vagy ha ezt mégis felvállalják, hát azok fekszenek keresztbe a reformoknak, akik maguk is hangoztatják a változás szükségességét – de csak akkor, ha ők lóbálhatják a karmesteri pálcát… (a szomszéd tehene effektus mutációja a mai magyar valóságra!)
Most persze jöhetnénk az egyik 19, a másik egy híján 20 lózungokkal, de már régóta a kisebbik(nek vélt vagy csupán remélt) rossz a választás tárgya – és akkor most nem mennék bele a játszunk népszavazósdit c. tragikomédiába, ami előbb-utóbb az alaphírhez, és egyes felemlegetett hatalmi ágakhoz vezetne… ;-/
ricu: ezért is említettem az adott problémák megoldására irányuló (jó)szándékot, aminek mind kétségesebbnek tetszik a megvalósulása, ahogy újabb és újabb ötletek bonyolítják a szituációt… És valakinek a fejében már a te aggodalmaid is realizálandó tervként, és nem hagymázas rémálomként sejlenek fel!
De ebben aztán tényleg ne legyen igazam…
Posted by txf, on június 28th, 2008, at 12:29 am. #.
ricu: az, hogy a koz nem kedveli a celpontot, teljesen lenyegtelen dolog. Szep is lenne, ha a torvény az alapjan merne, hogy epp kedvelik e az aldozatot vagy sem… Az illetot igen is el kellett volna itelni, akkor is ha Orbanra, vagy Solyomra fog jatekfegyvert. Sot, mast mondok: az illetot ott helyben agyon kellett volna loni. Ha ezt az amerikai elnok kozeleben teszi, akkor erre lett volna a legjobb eselye attol fuggetlenul, kedvelik e az elnokot vagy sem. A testoroknek kellett volna ezt kezelnie, nem a tomegnek. Le kellett volna lonie egy gyorskezu kormanyornek, dehat ugye azok is inkabb mostanaban egymast lovik ki… Engem az bosszant fel, hogy a szakmai hibaval amit a testorok es kormanyorok kovettek el, alig foglalkoznak. Mellesleg ha az illeto kap a fejebe kettot, akkor valoszinuleg a kovetkezo huje inkabb a diszkoba megy szorakozni.
Posted by Brod, on június 29th, 2008, at 11:10 pm. #.
Brod: hogy kis párhuzamot vonjak a „sajnálatos köztéri eseményekkel” idézném (ha nem is szó szerint, de legalább emlékezetből
Bartos egyik Hócipős gobndolatmenetének zanzáját: …az hogy molotovkoktélokat dobálnak a rendfenntartókra csak felbátorítja azokat akik fáklyás felvonulást szerveznek egy törvényesen megválasztott miniszterelnök magánlakásához (hangsúly a magánon̷
vagy a parlament előtti bokrok túlélési esélyeit rontják azzal, hogy ammóniás-alkoholos levükkel locsolják őket – mert az Államokban, ha csak felmászna valaki a Fehérház kerítésére alaphangon a díszelgők lovával rúgatnák fejbe, hacsak nem a tetőn posztoló mesterlövészek nyitnák ki a „harmadik szemét”
Persze a fent nevezett publicista egészen eltérő stílusban fogalmazta meg ezt a gondolatmenetet, de ha már kötetlenül idézek, akkor csak fenntartom a jogot, hogy a forrásmegjelölésen túl egy kicsit szabadalmazott szófordulataimmal is saját képemre formálom azt… ;-)))
Posted by tXf, on június 30th, 2008, at 10:05 pm. #.
Ha a fegyvernek látszó tárgytól szívbajt kapok, akkor “ja bocs, ez csak játékfegyver volt”. Ha nálam van a játékfegyver és ráfogom a rendőrre, ő erre lelő, akkor elbocsátják a zsarut, mert nem vett mintát a fegyverből, mielőtt elsütötte volna a sajátját.
Az, hogy az illetőnél VÉLETLENÜL játékfegyver volt, nem igazi, még nem ok arra, hogy elbagatelizálják az ügyet!
Sheenard, az ítélet valószínűleg azért ekkora, mert a köz többsége nem kedveli a célpontot… De így tényleg “jó móka lesz” a rendezvényeken frászt hozni minden jelenlévőre és a biztonságiakra is…
Posted by ricu, on június 26th, 2008, at 6:10 pm. #.