12:07 am Gondolatok, Könyvek
Mostanában megint különöseket álmodom… Tegnap egy furcsa bálnacsontvázat ábrázoló szobrocska felkutatására indultam egy barlangban és pont belecsöppentem két idegen civilizáció Földön folytatott titkos harcába, ma hajnalban meg egy világháborús szituációban voltam katona és egy frissen felhúzott ház fenyőillatú tetőterében vártuk az ellenséget… A tetőtér azonban annyira szűk volt, hogy a gerendák minduntalan a két vállamat súrolták.
Két hete furcsa lényekkel álmodtam Isztambul utcáin… valamikor akkor kezdődött a különös álmok sora, ott, Soltvadkerten. Akkor reggel felébredve egy egész regényötletet felvázoltam magamnak az álomból (és egy másikat is reggeli előtt), és arra gondoltam, hogy ősszel ki kellene menni Törökországba, megnézni a várost és közben megírni az álom-regényt… Most, miközben ezt írom, már egy egész sorozat körvonalazódik belőle - el sem hiszitek, ez milyen szörnyű.
Szörnyű, mert megint egy fél tucat ötlet, ami arra vár, hogy megírjam. De mikor??? Most álmodókról fogok írni (nem is egy, hanem három fantasy regényt), aztán romákról, aztán Mysterious Universe-ben egyet minimum, de kellene még egy (Bowman és Ketchikan). Két órája meg megkaptam a húgom barátjának édesapjától azt az üzenetet, hogy ideje lenne befejeznem a Városalapítókat…
Kétségbeejtő… Na mindegy, megyek aludni, és remélem, most csupa kényelmes és unalmas dologról álmodom majd…
én a múltkor horrort álmodtam… csak az a baj, hogy B-kategóriás, ostoba-értelmetlen horrort ![]()
azt minek írjam le?
de sikerült már álmodnom értelmes, jóravaló és egyéni világlátású álmot… a bajom csak az, hogy hihetetlenül gyorsan tűnnek el előlem a képek, ha meg szeretném jegyezni…
De legalább neked van ezzel szerencséd! szakíts rájuk időt, vagy add el filmötletnek!!!
Az álmok ámokfutása folytatódik. Ma először is egy Grand Kanyon típusú helyen jártam, fent a sziklákon egy harmincas évekbeli kocsival és nagy nehezen elkaptam egy vakondot, ami akkora volt, mint egy macska. Beleraktam egy műbőr fülesszatyorba, abban kaparászott. Többször is belevájta félelmetes körmét a kezembe, és nem lehetett letenni, mert nyomban kiásta magát belőle… Aztán egy esüvőn voltam, kis esküvő egy aranyos kis hotelben, ami úgy nézett ki, mintha valami angliai vidéki házacska lenne a viktoriánus korból. Nos, nekem akkora erőm volt, hocs csak na, és szép lassan összedöntöttem a házat teljesen véletlenül, kicsit bumfordi módon… A harmadik álomról meg nem is beszélek, mert különösen vegyítette a veszprémi szomszédságunkat, apámék baráti társaságát és egyebeket, a negyediket pedig el is felejtettem rögtön, ahogy felébredtem - szerencsére
Hm. Talán rossz helyen áll az ágy…
Posted by sheenard, on július 19th, 2008, at 8:07 am. #.
Asszem tegnapelőtt vallottam be a családnak, hogy mitől tartok mostanában. Vagy két hónapja volt szerencsém Kazincbarcika nyugat határában közeledni látni (̷
kettő darab tornádót. A harmadik kelet felől jött. Miközben loholtam hazafelé, telefonáltam a gyerekeknek, hova bújjanak lakáson belül… Asszem nekem már nem volt alkalmam hazaérni, valami lépcsőházban kötöttem ki… No, ez álom volt. Tegnapelőtt nem bírtam tovább, és közöltem velük a biztonságosnak hitt zóna helyét.
Aktualitása? Egyre több a tuba és tornádóészlelés a környékünkön… És ha egy rátalál a házikónkra, sok jövőt nem jósolok neki. Egy pince az én lelkivilágomnak igencsak jót tenne…
El sem hiszitek, milyen szörnyű???
Nah, ha valaki elhiszi, akkor az én vagyok.
Posted by Cornelius, on július 13th, 2008, at 4:41 pm. #.