SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Család, buli, szőnyegek
- július
- 14
9:51 pm Gondolatok
Pápára mentünk a hétvégén, a strandra, nagycsaládosan, mármint a húgom és családja, no meg mi, félcsalád. A strand után sikerült szakítanunk egy kis időt, hogy Andit (unokatestvéremet) és családját (egy férj és három gyermek!) meglátogassuk. Tekintve, hogy elég sokfelé szaladgálok az országban és elég régóta, de Pápa valahogy kiesik, így vagy tíz éve nem voltam ott - ez a ritka alkalmak egyike volt.
Persze, hogy szóba kerültek azok az idők, amikor őseink (mármint édesapámék, akik hatan voltak testvérek) a mi korunkban óriási házibulikat rendeztek, felcsavarták a szőnyeget és táncoltak reggelig. Mi kilenc-tíz évesen bámulva tekintettünk fel az “öregekre”, hogy miket csinálnak, a terített asztalon mennyi kaja és ital, s hogy milyen forró a hangulat hajnali kettőkor is: szólt a bakelit az orosz lemezjátszón… Egy ekkora családban (plusz a jó szomszédok, akik mindig hivatalosak voltak a bulikra - nem is volt feljelentés akkortájt hangoskodásért, bár szerintem nem ezen múlt mintha az emberek akkor belátóbbak lettek volna és boldogabbak) jó sok szülinap van, meg névnap is, a család tehát legalább havonta egyszer összejött, mindenki, testvérek és nagyobb gyerekek, és akkor még nem is beszéltem az egyéb ünnepekről (szüret!!! volt vagy négy Balaton-felvidéki pince a társaságban), meg a családi vendégjárásokról az éves ünnepekkor (húsvét és karácsony minimum), szóval igazán összetartó “banda” volt…
Ez elmúlt, az öregek harminc évvel öregebbek lettek, már nem ropják a táncot, mert a térdük-derekuk is beleroppan. Ha összeülnek, mondjuk karácsonykor, csendes szendvicsezés, süteményezés, fröccsözés és ásványvizezés lesz, ahogy a kezelőorvos és a gyógyszerész ajánlja. Ez a természet rendje…
Az is az, hogy a gyerekek szétszóródtak(Veszprém, Farkasgyepű, Pápa, Budapest, Győr, Miskolc). Ám Pápán, Andiéknál ülve eljutottunk oda, hogy az nem természetes, hogy az unokák (unokatestvérek), már alig ismerik egymást. Évente legalább egyszer össze kellene rántani a családot, leülni, beszélgetni, ne adj’ isten, felcsavarni a szőnyeget, táncolni, és nézni, ahogy gyermekeink ismerkednek egymással. A tinik a tinikkel, a kicsik a kicsikkel, és persze mindenki mindenkivel.
Nem is tudom, hogy mi, akik ebben nőttünk fel, hogyan hagytuk elúszni mellettünk az éveket anélkül, hogy ezt megtegyük. Persze, a családalapítás, az erőltetett munka, az egzisztencia-teremtés. De ez, bár lehet magyarázat, nem menti az embert. Szerintem a család melege az, amit az embernek meg kell tartania. Sok mindenre megtanít: szeretetre, barátságra, önzetlenségre… boldogságra. És ezeket meg kell tanulni, hogy tovább adhassuk.
Egyszóval: ez nem mehet így tovább… Ideje ismét összejönnünk…mindenkinek.
20 comments
Szentimentális, de van benne igazság. Főleg annak fényében, hogy pl a másodunokatestvérem nem jelölt vissza addig iwiw-en, amíg el nem mondtam neki, hogy kis is vagyok pontosan.
Posted by Norris74, on július 15th, 2008, at 11:20 am. #.
Norris: azon csodalom, hogy miutan megtudta, ki vagy, visszajelolt 
Brod, azért az örökös emberutálatot tükröző szöveged mellett te vagy az “álcsaládi” kapcsolatok legnagyobb balekje 
Noha mérsékelten utopisztikus, egyesek szerint szentimentális és idealista, mégis meggondalondó e bölcs eszmefuttatás – bár legnagyobb bánatomra e közhelyesen és kényszeresen rohanó(vá formált) világban csak komoly nehézségek árán kivitelezhető bármilyen a fent leírtakra hajazó „hadművelet…”
(De nem panaszkodom, mert esetünkben sokkalta kisebb a család – alig 2 unokatestvér első és 2 másodfokon + szülők)
De próba cseresznye! Megéri… ha évente egyíszer is jön csak össze!
Posted by tXf, on július 16th, 2008, at 8:53 pm. #.
Kamperéknál augusztus 23-án nagy családi találkozó Nagycenken. Az jó, mert nekem van egy olyan unokatestvérem, akit egészen konkrétan soha a büdös életben nem láttam. A két tesóját egyetlen egyszer 1985-ben. Tuttlingenben laknak Németországban. Állítólag jönnek.
Csak hát igen, ezt az én generációm még össze-összehozza valahogy, de az utánunk lévő már biztosan nemigen.
Vagy mégis, csak már egy generációval lejjebb lesznek?
Németországban nekünk is vannak rokonaink… mint oly sok sváb eredetű családnak. Egyikük, most hatvan felé közeledve épp végiglátogatja a magyar rokonokat… Ő is a gyökerek után kutat.
Zheleschi? Alexander von Breit?
Figyelembe kellett volna venned írói álnév választásakor.
Posted by sezlony, on július 17th, 2008, at 7:41 am. #.
De a tá-ti-ti-tá-tá ritmushoz egyik se illik!
Jó, persze, a magasabb szempontok. 
Posted by sezlony, on július 17th, 2008, at 11:10 am. #.
Amikor a nagyapám magyarosított és atyámék keresztnevet választottak nékem, akkor még nem volt semmilyen tátititá
Ez az isteni harmónia jele a világban
Posted by sheenard, on július 17th, 2008, at 8:16 pm. #.
Na ja, de mi nem sváb eredetű család vagyunk. Nem közösködöm veled!
A Kamper osztrák. Különben meg úgy vagyunk asszem, mi is, ahogy a Kárpát-medencében szinte mindenki. Anyám kun volt, apám félig Béla vagy tán egészen az.
Ja, a tá-ti-ti-tá-tá (egy daktilusz és egy spondeusz) különben a klasszikus verselés szerint adoniszi sor. Ehhez nekem Adorjánnak kellett volna keresztelni a gyereket. Eh, majd a következőt.
Ezek az osztrákok mindig frakcióznak.
Az Aranka végén a szótag nekem rövidnek tetszik, szerintem elég kevés magyar női név teljesíti a kritériumot.
A Kamper Aranka azért elég brutális név, valljuk be!
Mellesleg az apai ág a sváb, az anyait ki se lehet bogozni
Adeptus: Hajnalka, Móni, Mónika, Kriszta, Krisztina, Zuzsa, Rita, Zita, Anita, Ági… Van azért pár
De azokban nem spondeus van a végén! Vagy tévednék?
Bár mintha a Sándor is trocheus lenne. Na megyek vissza a gimnáziumba!
Kikérem magamnak A trocheusomat kemény gyógyszeres kúrával leküzdöttem
Posted by sheenard, on július 18th, 2008, at 11:00 am. #.
Az adoniszi sor első verslába daktilusz (tá-ti-ti), a második trocheus (tá-ti) vagy spondeus (tá-tá). Tehát az uccsó szótag tulajdonképp lehet hosszú is meg rövid is.
Namost a Kamper Aranka vége tényleg rövid (vö. trocheus). Meg a Szélesi Sándoré is különben. A Kamper Adorjáné meg hosszú (vö. spondeus). És Tószegi Zoltán barátunk is spondeusra végződik persze, bár szegény biztos nem tudja.
(Nálam az apai ág osztrák és horvát főleg, az anyai nagyrészt magyar, bár ott van sváb is meg az ég tudja, mi.)
Leave a comment!
Kiemelt linkek
Nosza! Vágjunk bele!
Posted by Hugi, on július 14th, 2008, at 10:05 pm. #.