3:41 pm Beszélgetések, Megtörtént, Science fiction
Péntek ötkor a 20. kerületi Sziriusz klubba voltam hivatalos író-olvasó találkozóra. A civilház, ahol vártak, egy ugrásnyira van csupán hajdani lakhelyemtől, az Ábrahám Géza utca 112-től (nem kell márványtábla, nem kell), és nem messze az 52-es végállomásától (Angyalok az éjszakában, megjelent A láthatatlan város c. kötetben). Ezek alapvetően meghatározták a hangulatomat, kicsit nosztalgikus volt az út a találkozóig.
A klubban sokan vártak. Egy hosszú asztal mellett körben, a falnál két sorban. Egészen fiatalok és idősebbek, fiúk és lányok, vegyes hallgatóság, ami mindig kicsit feladja a leckét az írónak, hogy kihez is beszéljen, vajon a közönsége milyen témára vevő, mely regényei érdekelnék őket, s minek mentén lehet bevonni őket az előadásba, társalgássá változtatva a monológot. De nem volt gond (azt leszámítva, hogy el kellett mondjam, hogy lettem Anthony Sheenard - ááááááááááá), mert akik eljöttek, rendkívül hálás közönségnek bizonyultak. Figyeltek, követték a mondanivalómat, és aztán feloldódva kérdeztek is. Persze Brigi akkor is kérdezett, ha nem kellett volna: beszélek életem nagy eseményeiről, mire nekem szegezi a kérdést, milyen volt tavasszal Moszkvában… : )
Négy órán keresztül tartott az író-olvasó találkozó, s én jól éreztem magam. Nem csak azért, mert beszélhettem négy órát (ez most önkhitikus megjegyzés volt, kedves bahátaim : ) ), hanem mert öröm látni egy ilyen klubot… A nyolcvanas években sok szerveződés volt, aztán eltűntek. Most megint elkezdődött valami, egyre többen vannak, mert úgy látszik van igény rá. Csakhogy kell mindegyiknek egy szív… egy ember. Ha van egy szív és van benne erő és kitartás, akkor sok-sok fiatalt, s időset boldoggá tehet egy ilyen klubbal, mint a Sziriusz.
Brigi és Zsolt kitartóan építenek egyet, vonzzák a környékbeli gyerekeket, programot szerveznek nekik, könyvet adnak a kezükbe. Elvégzik azt, amit némely szülő és némely pedagógus nem. Nem kis munka… Gratulálok nekik és kívánok még gyarapodást. Köszönöm a péntek estét mindenkinek, aki ott volt, meghallgatott és kérdezett.
Szeretnék egy klubot. Van szívem is. Arany Szívem van.
Talán még ember is vagyok.
Akar valaki itt sci-fi (vagy sci fi vagy sf, netalán tufa) klubba járni?
Posted by Tricia, on szeptember 6th, 2008, at 11:51 pm. #.
Tricia:
Persze, szívesen, csak először vázold fel, hogy az miből is áll.
Adeptus: Nos, valamikor létezett egy sci-fi klub Szegeden, amit én vezettem (Csillagidő néven). Havonta egy klubfoglalkozás volt, amely rendszerint egy témát boncolgatott. A témában valaki előadást tartott és megnéztünk egy ide kapcsolódó filmet is. Hasonlóra gondoltam. Sheenard emlegetett egyszer valamit arról, hogy jó lenne egy klubhelyiség… tényleg!
Posted by Tricia, on szeptember 7th, 2008, at 8:43 am. #.
Brigitta adott egy ötletet a hetedik kerületre vonatkozóan (ott van a Kreart székhelye). Majd továbbadom, ha találkozunk.
Posted by sheenard, on szeptember 7th, 2008, at 8:59 am. #.
Gondolom pesti klubról lenne szó…
Posted by acélpatkány, on szeptember 7th, 2008, at 10:00 am. #.
Nos, mi csak abban tudunk segédkezni… De nyilván vidéken is vannak lehetőségek, csak utána kell járni és meglépni őket.
Nem könnyű, de érdemes…
Posted by sheenard, on szeptember 7th, 2008, at 12:56 pm. #.
Majd meglátjuk mit hoz a tér-idő. Most egyenlőre fontosabb dolgaim vannak, mint a spontán szervezkedés. De persze semmi jónak nem vagyok ellene
Posted by acélpatkány, on szeptember 7th, 2008, at 4:58 pm. #.
Jéééé, vazzz, az utóbbi 5 évben ez az első alkalom, hogy NEM hallottam, hogyan lettél Anthony Sheenard.
Posted by merras, on szeptember 6th, 2008, at 6:22 pm. #.