Pol-póker

• szeptember
• 8

5:20 pm Gondolatok, Valóság

A tévében Kéri és Stumpf elemzi az új gazdasági kormányprogram alapján kialakult helyzetet. Kéri igyekszik középen maradni, ezáltal kicsit súlytalan, mindent el tud képzelni, s legfőképpen ezzel a mindennel aztán semmit sem mond, Stumpf ugyanakkor erősen jobbra húz, és elfogadott politológusként unalomig hallott mondatokat ismételget arról, hogy a kormányfő nem hazudhat büntetlenül az emberek arcába ennyi éven át. Remélem, hogy valami értelmes mégis kisül két politológus beszélgetéséből (utóbb aztán mintha a királyi tévé riportere is politológus lenne, hirtelen elemezni kezd, kérdezni meg elfelejt), de semmi nem derül ki, amit eddig ne tudtunk volna. Az jut eszembe, hogy a politikailag elfogult politológus olyan, mint az ízérzékét vesztett szakács, szeme világát vesztett festő vagy éppen a hallását elvesztett zeneszerző. Szóval lehet úgy is zseniálisat alkotni, de ezerévenként egy ember, ha születik ilyen. Politológusból nyilván volt már, mert Stumpf ránézésre sem egy kiköpött zseni.

Aztán elmegyek megkavarni az ebédet, mielőtt leégne a négybors mártás.

Visszatérve a tévé elé valahogy a pókerjátszma jut eszembe (mintha valamelyik fél a leosztást emlegette volna), és máris a közeljövőt látom. A pártok pókereznek, Texas hold ’em-et játszanak: Emeszpé betette a nagyvakot, Szadesz a kisvakot, a két másik pókerező tartotta a tétet. Különös asztal, a Fidesz leosztásából ketten játszanak: az egyikük a széken ül, a másikuk mellette guggol, viszont a lapokat mindketten tartják. Pókeres négykezes… Az egyetlen hölgyjátékos a sarokra húzódott (nem mondta neki senki, hogy így nem megy férjhez?) távol mindenkitől, és kivár.  Az asztal körül sok kibic, főképp a terem jobb oldalán, bakancsos fiúk.

Mindenki Szadeszre pillant, tartja-e a nagyvakot. Tartja. Szerintem ha bedobta volna, kisebbet bukik, a kisvak még nem komoly összeg. Ha komolyan végigfut a kör, akkor bizony a végén „all in”-t játszik majd. Persze az is lehet, hogy jó a leosztása, de a főjátékosnak mintha nem lenne stratégiája, mosolyog mindenkire, hátha leplezni tud valamit. De átlátszó. Ezt mindenki tudja, csak ő nem.

És elkezdődik a játszma, a tétek emelkednek. Majd havonta kijön egy-egy lap az asztal közepére, és a tétek is úgy fognak emelkedni. Bárki nyerhet és persze az esetben mások buknak. Teljeséggel izgalmas lenne, ha nem itt élnék, ebben az országban.