A szerkesztőtől: A Katedrális Őrzői
Posted by sheenard on szept 19, 2008 in Könyvek, Science fiction | 26 comments
Kell egy pár szót mondanom, mert a történet olyan régi már és annyi fejezete van, hogy fejben alig lehet megtartani. Kezdődött az egész még 1999-ben a Cherubionnál, amikor Fonyódi Tibi kijött a Brett Shaw történetekkel (Az első a Hogyan legyünk Sherlock Holmes volt), és én is kedvet kaptam a könnyed sci-fi-hez, amiből aztán space fantasy, vagy magyarosan űroperett lett (amiben nem táncolnak és nem énekelnek). Kerestem egy főhőst, aki kicsit bonyolultabb jellemmel született, mint azt egy űroperett-hőstől elvárná az ember. Először York Katchikan-nek hívták, aztán York Ketchikannek (szerintem én vagyok az egyetlen író, aki a sorozatszereplőjének a nevét elfelejtette, de persze erről már vitatkoztunk kollégákkal). Míg Tibi történetei misztikusak voltak, én a mitikus történelem felé hajoltam el, és harmincadik századi világomban az idegen fajok felé nyitottam.
Aztán egyszer jött Tibitől egy levél (olyan kézzel írott), hogy rakjuk össze, amink van, ő hozza a Katedrálist és Shaw-t, én hozzam a Városalapítókat és Ketchikant. Legyen egy sorozat a négy. Felutaztam Kaposvárról Budapestre, majd leültünk a Váci utca 47-ben, és megdumáltuk (folyt a bor, szállt a cigifüst, és izzadt a pizzafutár). Eredményképpen megszületett egy terv és az első kronológia (a Városalapítók kimaradt), csak sorozatnév nem volt. Hosszan tanakodtunk, és kijött a Mystery of Universe cím, amire Nemes Pista azt mondta, túl sok szó. Rövidítettünk, és lett: Mysterious Universe.
Idővel aztán eljött a pillanat, amikor az Anthony Sheenard írói név használata miatt elváltak az útjaink, mármint nekem és a Cherubionnak, tudniillik, én szerettem volna ezen a néven máshol is publikálni, István pedig azt mondta, ezt nem engedi. Ha más kiadónál is használni akarom, akkor nem lehetek a Cherubion-team tagja. Döntenem kellett. Én mindig is fejjel a falnak-típus voltam… (A sors iróniája, hogy az ezt követő három regényem Szélesi Sándor név alatt jelent meg.)
Mivel ezután a Cherubion nem közölt tőlem semmit, Tibi pedig vagy szolidaritásból (én szeretem ezt hinni) vagy időhiány miatt szintén nem írt MU-t, hát a sorozat leállt. (Pedig akkor már rendelkezett egy Zsoldos Péter-díjjal: A Katedrális legendája című Fonyódi-mű kapta meg.) A Kalandor kiadónál tervben volt, hogy majd elindul újra (oldalt, ha rákattintatok, egy kalandoros MU-logó tervét láthatjátok, Temesi Peti tervezte, akárcsak a jelenlegit)… de ott ősmagyar sorozatot írtam és elkezdtem sok egyéb könyvet tervezni és szerkeszteni, így én is elég erőteljes időcsúszásban voltam. A MU-kiadásból nem lett semmi.
És jött az Inomi, ahol új formában, új logóval jelentkeztünk 2003-ban. (Képzeljétek, egy rövid ideig úgy volt, hogy a Mysterious Universe név a Cherubionnál átkerül Brandon Hackett Gyarmatos könyveire, de aztán ez még sem így lett, a név maradt Shaw és Ketchikan világának neve.) Itt úgy gondoltam, kezdjük az elejétől: én megírtam Ketchikan első történetét, kifejezetten bevezető célzattal (A hercegnő nyakéke). Az Inominál a külalak és forma kialakításakor az volt a cél, hogy zsebbe rakható, útra könnyen eltehető könyveket adjunk. Az olvasók azonban jobban szeretik a tekintélyesebb, megmarkolható köteteket még az űroperett témakörében is, ezért a visszajelzések után változtattunk a betűméreten, és vastagodtak a regények.
Közben maga a világ is kezdett kiépülni. A Katedrális a Novus Ordo Seclorum korának szervezete, Shaw a von Anstettenek 27. századi uralmának ezredese, Ketchikan pedig a 30. század műkincskereskedője, kalóza, kalandora. Ez három korszak, de a Mysterious Universe ugye sokkal többől áll. Körvonalazódott az egész ezredév történelme a jelenkortól kezdve. Szuperegyverek, találmányok, időutazás, titkos szervezetek, idegen fajok, sérelmek, háborúk, szándékok és törekvések.
Az első antológiába (Birodalmi osztag – oldalt a címlap eredeti színekben, nem pedig, ahogy a Kinizsi nyomda kinyomta – kattints rá) új szerzők is publikáltak, mint például Böszörményi Gyula, Szalai-Kocsis Tamás (I. M. Brod), Mészáros László (Dave Howard). Odegnál Robi elkészítette a korszakok nagy részének illusztrációit (amit most egészített ki Nothóf Feri a hiányzó kettővel). Nekem végre sikerült elkezdeni a régóta tervezett Gin Bowman-sorozatot, sorozatot a sorozatban… (Megjött a MU második Zsoldos Péter-díja: az első Bowman-sztori, a Sötétség előtt kapta meg.) Aztán elindult a M.A.G.U.S.-per, és az Inomi összeroskadt. A legnépszerűbb magyar fantasy sorozat romjai maguk alá temették a Mysterious Universe sorozatot is…
Egy saját kiadói próbálkozás következett: Junnal megalapítottuk a Graal kiadót, amely harmadikként folytatta a sorozatot. Új, keményfedeles formátumban, ám az Inominál is használt logóval. Három kötet jelent meg, és rá kellett jönnöm három dologra, ami miatt aztán felhagytunk a könyvkiadással: 1.) a könyvterjesztés olyan, mint egy fekete lyuk, nem csak a könyveket szippantja be, de az információkat is, 2.) egy kiadó elindításához minimum húsz millió kellene zsebben, 3.) írni akarok, nem kiadni, nem terjesztővel és nyomdával vacakolni…
A Graalos időszakban azonban ismét megjelent egy antológia (Az evolvens kalózai) és Szalai-Kocsis Tamás is megírta első regényét (Tüske a köröm alatt). Kis öröm, hogy közben, hogy keresztapa is lettem, ugyanis Ketchikan után Tamás írói álnevét is elfelejtettem, és az I. M. Brod név Iván-jából Igor-t csináltam. Igor Mihajlovics Brod.
Ezekben az években sikerült szerződést kötni a szlovák EPOS kiadóval, akik szerették volna megjelentetni Az Excalibur keresése című regény első részét. Sokat kellett rá várni, három fordító is elvásott a szöveg idegen nyelvre átültetése közben, míg végül Niczky Egon (akit teljesen véletlenül húsz éve ismerek a Szegedi Fantasztikus Táborból) befejezte a munkát. 2007 őszén jelent meg a kötet.
(Zárójelesen: a Katedrális-regények időközben Mysterious Universe logó nélkül napvilágot láttak egy negyedik kiadónál. Eredeti terveim szerint az új Katedrális-kiadás apróságokban rá lett volna igazítva a Mysterious Universe világára, azaz a sorozat teljes értékű alapműve lett volna, ám a kötet szerkesztésében nem vettem részt, így a mű annak ellenére, hogy jelentősen meghatározza a MU-világát, még most sem illik bele teljesen.)
És az ötödik szakasz (tisztára, mint a Stockbauer-rombolók: a negyedik generáció ott is renegát), ami remélem a végleges lesz: a Tuan kiadó. A Tuan (amely megjelentette A láthatatlan város novelláskötetemet tavaly) vezetői, Hidegföldi Gyöngyi Tünde és Mórocz Tibor, hajlamosnak mutatkoztak, hogy folytatják a sorozatot. Mivel pár írás csaknem két éve porosodott már a számítógépemben, végre nekiálltam megszerkeszteni a harmadik antológiát, amely A Katedrális Őrzői címet kapta. Novellák hullottak ki, aztán kerültek be, sőt kisregények születtek. Utoljára természetesen York Ketchikan története készült el, miért is ne, mindig én kések a szöveggel a legtöbbet…
A logó marad, a formátum marad, a belső dizájn marad, egyedül a díszborító tűnik el. És persze marad a Mysterious Universe összes szereplője, izgalma, misztikuma… A kötet már a nyomdában van, és remélem, szeptember 30-án én is kézbe vehetem, s mindazok, akik élvezték eddig történeteit vagy ezután meg akarják ismerni hőseit.
Szóval ti az angolkisasszonyoknál alkottátok meg a Mysterious Universe-et.
http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=5
Ott több lépcsőház is van ám
Tulajdonkeppen, Sandor te a keresztanyam vagy
A karesztpapa, Fonyodi Tibi bacsi oka a nevnek 
Amikor eloszor ulte le vele beszelgetni a vorosmarty teren egy ket sor melle, tobbek kozott kijelentette, hogy nem angolaszasz nevvel nem fogok megjelenni, mivel ugye az koll a cimlapra. Mondtam, hopgy marpedig en nem fogok angolszasz nevet hasznalni, ha mar mindenkepp muszaj valamit, akkor legalabb orosz legyen (valamiert szlav manias vagyok). Mondta hogy jo, lehet orosz nev, du csak ha angolszasznak tunik 
aztan te mintent osszeszagyvaltal 
de vegul is jarhattam volna roszabbul is. Esetleg jobban is, a Misa Gorbacsov egesz jol csengene…
S az Excvalibur 2. része is megjelent szlovákul? (csak, hogy lényegi kérdést vessek fel.:))
Nem, még nem… De remélem, hogy meg fog. Bár én egy rövidebb MU-regényt ajánlottam nekik, ők ragaszkodtak a kétköteteshez.
Jó hír, örülünk!
Hogyan lehet a leggyorsabban hozzájutni?
(míg a boltokban ideér befonják Panniék a még ki sem nőtt hajam)
Törj be a nyomda raktárába. De ezután pofátlanság egy raklap lopott (s nem kölcsönkért) könyvet elvinni dedikáltatni.:)
Igaz Mester, a legegyszerubb, ha a megjelenesi bulira elhozott kotetekbol ellopok neked egyet, mar ugye ha felmentessz az erkolcsileg elitelendo lopas alol
Hehehe… Brod leszen néköd tiszteletpéldányod pár darad
az epossal a dolog meg pozsonyban kezdodott az istroconon. arra nem elmexem, hogy a pizzazas elot, alatt vagy utan lett veluk beszelve (a pizza isteni volt). eredetileg a miszteriumjatekrol volt szo anno.
sanyi: van mar szlovak konyved?
Ez érdekes. Én is megfogadtam, hogy nem lesz angolszász nevem, ebből lett aztán S. Ladislaw Cornelius. Hát ez olyan amilyen, szláv és latin egyszerre, de nekem tetszik
kimaradtam a szaknevsorbol!!! :S
Blem: már egy éve megjelent, és Egonnál vannak, de nem tudtunk eddig találkozni. Úgyhogy nincs szlovák nyelvű könyvem
Milyen szaknévsorból?
Cornelius: az írói álnév használata igazából most már nem olyan fontos, mint volt a kilencvenes években. Egy olvasóréteg kezdi szeretni a magyar néven publikáló szerzőket is, már nekik is van “rajongótáboruk”. Én például szeretném végre a saját nevemet használni a könyveken, kivéve persze a MU kapcsán, mert ott már nehéz lenne lecserélni az Anthony Sheenardot.
sheen: tudom. csak kerdem, hogy tobb peldanyt keressek e. amugy meg nem lattam sehol
szaknevsor = irofelsorolas
A fenti felsorolás persze nem teljes. Olyanokat írtam csak, akik rendszeresen publikáltak a MU-ban (a harmadik antológiával együtt is). De sok név kimaradt az írókon kívül is: Ábrai Barnabás (Geek), aki belső grafikákat csinált, Bihari Tünde, aki képregényt, aztán a játék-készítők. Sok témát sem érintettem, mint pl. A korona hatalma és Tamás Attila vagy az Artisjus-os bejegyzés… stb…
kepregeny???
Blem: te tényleg kimaradtál…
Képregény, amiben Yorknak olyan sárga a haja, mint Rahannak a Kockásban!
Az de Molay.
…
Jó, hogy tartottál némi emlékezést. A számodra triviális dolgokat is jó kitenni a netre, mert másnak ezek érdekesek. Csak pár éve netezek, hiába vagyok sf rajongó kölökkortól. Rengetegszer utaltok olyan dolgokra, melyeket mindenki tud, mert hiszen 20 éve történtek…
Mikor először néztem, még nem volt.)
(Ja, láttam, van publikációs listád is.. azannya…
Sanyi, csupán a pontosság kedvéért: én úgy emlékszem, hogy te meg Tibi a “Rejtélyes világegyetem” és/vagy “Világegyetem rejtélye” sorozatcím-elképzelésekkel kerestetek meg. Én mondtam, hogy ilyen című sorozatok szerintem nem eladhatók (máig is így gondolom). Ezután javasoltam, hogy fordítsuk angolra, és az “of”-os szerkezet ebben már csak egy átmeneti verzió volt.
Továbbá, a névprobléma-dolgot is elég sajátosan írtad le. Még ha nem is szándékosan akarsz rossz színben feltűntetni – legalábbis remélem -, a leírtakból úgy tűnik, egyoldalúan te vagy a karakán, keményfejű hős, én pedig a gonosz kiadó/rabszolgatartó, aki hatalmaskodik az íróbarátai felett és mindenfélét meg akart tiltani neked. Pedig ennek a háttere sokkal-sokkal árnyaltabb volt, ezt te is tudod. Nem akarok erről vitázni, mert nincs értelme, csak gondoltam, a történetírók és a barátaim kedvéért ezt illik megjegyezni.
Dehogy akarlak én feltűntetni rossz színben. Remek szerkesztő voltál és nagyvonalú kiadó, és sokat köszönhetek neked. Emlékszem, sokat győzködtük egymást az írói álnév használatáról / nem használatáról (én mellette, te ellene), már az eset előtt egy évvel. A végleges döntésben pedig én is benne vagyok. De az is tény, hogy miután nem vállaltam el szerződésben, hogy csak neked írok Anthony Sheenard néven (a 8-as pont volt), többet nem publikálhattam a Cherubionnál, például Monas apót (Szélesi néven) sem, és a Terminator regényt sem fejezhettem be, ahogy a MU is leállt. (Olvastam olyan e-mailt utána, cherubionos írótól, hogy “szegény Sanyi, végleg elvágta magát a publikálási lehetőségtől…” )
A sorozatcímhez: Tibivel sok sorozatcím-ötletünk volt, amit a Váci utcában józanon vagy alkoholos befolyásoltság alat, illetve telefonon ötöltünk ki Kaposvár-Budapest távolságból. Ebből talán kettő vagy három jutott el hozzád, s aztán tanácsaidra jött a következő kör. A legvégét írtam le… már csak abból az egyszerű okból kifolyólag is, hogy nem emlékszem a többi sorozatötlet címre. Talán még egy-kettő megvan az írott levelezésünkben (istenem, ilyet is csináltunk, de rég is volt), de amíg az elő nem kerül (mondjuk egy költözéskor), addig az irodalomtörténészek bánatára a világegyetem titkai között a helye…
A “neves” dologról: én még máig is úgy gondolom, az írói név felépítésében a kiadó is résztvevő, legalább annyira, mint az író. Még akkor is, ha nincs több tíz milliója reklámozásra. Soha nem akartam megtiltani neked, hogy akárhol is publikálj, csak arra kértelek – próbáltalak rávenni -, hogy a “közösen felépített” Sheenard nevet ne add oda másnak. Írj Szélesi néven, vagy bármi más néven, csak ne Sheenardként. Erről szólt a vitánk. Ha mindent egybevetek, abban, amit a Sheenardba beletettem, mínuszban vagyok – akár belátod ezt, akár nem, ez tény. (Két könyveden nyertem minimálisan anyagilag, a többin buktam, nem is minimálisan; a novellákat nem tudom lemérni.) Emiatt nem tetszett a “pálfordulásod”, mert épp ott tartottunk, hogy kezdhetne megtérülni a kb. tíz év alatt befektetett energia és pénz, és ezt a döntéseddel más arathatta – volna – le. Engem ott hagytál bukóban. Az pedig különösen bosszantott, hogy egy olyan cég kedvéért léptél tovább, aki név szerint Fonyódit kérte (téged NEM)… és akinek téged én ajánlottalak be önként, érdek nélkül, pusztán barátságból, mert – amennyire tudtam – akkoriban épp rossz passzban voltál, rádfért egy kis plusz pénz, egy kis plusz munka, egy kis plusz lendület. Segíteni akartam neked, te pedig szépen megháláltad.
Nincs harag – nem is volt (legfeljebb csalódottság) -, de szerintem természetes, hogy ezek után nem igyekeztem tovább segíteni neked. Mert hogy miért is kellett volna azok után bármiféle publikálási lehetőséget adnom? Nekem nem volt szükségem rá. Más kiadót pedig miért segítettem volna? Nem értem, miért csodálkozol azon, hogy ezután azt mondtam a fantasy novelládra és a Halálosztós regényedre, hogy kösz, de nem kérem. Te döntöttél úgy, hogy továbblépsz, én tudomásul vettem… de az ilyesmi azzal jár, hogy akkor ott a vége.
Szerintem egyetlen normális cég sem döntött volna másképp. Arról meg inkább ne is beszéljünk, ahogyan ezt a történést előadtad nekem. Mert az számomra: eléggé sértő volt.
Ismétlem: nincs harag. Teszed a dolgod, én is az enyémet. Bármikor szívesen sörözök & dumálok veled; de mindketten továbbléptünk. Te nyilván engem gondolsz szemétnek, én meg téged hálátlannak. Ez van; elbírjuk.
Csak ha lehet, ne vesd a szememre nyilvánosan a különválásunkat és az azzal járó bonyodalmakat, mert sztem abban neked van nagyobb részed. Ja, azt elismerem, utána visszavágásként megpróbáltam továbbvinni a MU nevet, mert hogy van némi közöm hozzá (mármint a névhez; a világhoz semmi), és a sorozatot is én indítottam el, komoly befektetéssel és utánajárással… Mint Graalos kiadó, azóta beláthattad, hogy nem könnyű ám az ilyesmi, eladni valamit a terjesztőknek… nekem sem volt az… de aztán egy vállvonással túltettem magam a dolgon. Nem az akkori kiadód vezetőjének fenyegetése ijesztett meg (hogy neki 4 jó ügyvédje is van, és az ördög a részletekben lakozik), hanem úgy gondoltam, nincs értelme erre energiát vesztegetni.
Mindezt nem azért írtam, hogy felélesszük a vitát, vagy elkezdjünk egymásra köpködni; csupán a pontosítás végett, mert még mindig úgy érzékelem, mintha fújnál rám a történtek miatt és engem hibáztatsz. /És nem csak én érzem így; nem magamtól találtam ide erre a blogra – egy olvasóm tett fel nekem fura kérdéseket, miután elolvasta a postodat. Emiatt írtam be, a tisztánlátás végett./
De ha te másként gondolod, és továbbra is azt mondod, hogy én akadályoztam a MU folytatását, vagy hogy kitoltam veled, írd csak le nyugodtan… Nekem most nem nagyon lesz időm részletesen válaszolni, mert határidővel küzdök, de talán egyszer majd én is megírom a teljes történetet, abból a szemszögből, ahogyan én látom; a kezdetektől, pro és kontra. Aztán majd, ha neked nem tetszik, amit írok, pereskedhetünk
)
Valamit félreértettél, István. Egyrészt a fene se akar pereskedni, szerintem nincs is min, nem is lesz. A Mysterious Universe-es logó-vita az elég érdekes volt azért… képzeld el, ha a Káosz-logót a Deltavison hirtelen ráteszi egy másik (mondjuk újonnan induló) magyar fantasy sorozatra, merthogy megvette, és elméletileg joga van hozzá – ezt tudom elképzelni párhuzamként. Nem hiszem azt sem, hogy a MU miattad megrekedt volna, a Mysterious Universe most is él – viszont tudomásul kell venni, hogy ha valamit két író talál ki, azt két író viszi tovább, ha a kiadó “lekapcsolja” az egyiket, akkor magának tesz keresztbe.
Nem fújok rád, mert egyrészt megértelek, már akkor megértettelek, bár úgy láttam, rossz kiadópolitikai döntést hozol, másrészt viszont – úgy érzem – az idő engem igazolt. Te kiadói szempontokból döntöttél, én írói szempontokból. Sajnáltam, nagyon sajnáltam, de ez volt. Semmiféle pálfordulásról nem volt szó: egyetlen nyomorult thrillert akartam máshol publikálni Sheenard név alatt (akkor úgy gondoltam, a K.u.K kiadót “támadom” meg vele), nem sci-fit, nem fantasyt (ezt felajánlottam, hogy azt sehol máshol az engedélyed nélkül), mert úgy gondoltam már akkor is (és most is), hogy egy írónak zsákutca harminc álnéven írni. Erre volt jó pár példa előttem…
És az időrendhez: amikor ez a vita megesett köztünk, a Kalandor kiadónál még úgy volt, hogy ősmagyar novellákat publikálunk majd a neten. Csak miután a cherubion írói teamjének nem voltam többé tagja, merült fel konkrétan, hogy a Kalandor internetes játék mellé egy Kalandor kiadó is induljon, és a novelláink Tiborral ne novellák legyenek, hanem regények, és papíralapon lássanak napvilágot, ne elektronikusan. (Az Excalibur keresése II-t, aminél az ominózus szerződést kaptam tőled, azt 2000 szeptember-novemberben írtam. A Kalandornál 2001 január 3-án kezdtem. Az első Kalandoros regények, és a kiadó első regényei ezzel együtt 2002 áprilisában jelent meg Vadásznak vadásza és Isten ostora címen. A jó szemű olvasó észreveheti, hogy a Vadásznak vadásza első harmada önálló alkotás, az eredetileg három novellaként jelent volna meg a neten. Csak akkor lett regénnyé csiszolva, amikor a kiadó felállítására rábólintott Gábor, de akkor már én rég nem publikálhattam nálad… )
És tényleg, ne haragudj, nem akartalak megbántani… a történéseket úgy adtam elő, ahogy én látom őket.
“Az Inominál a külalak és forma kialakításakor az volt a cél, hogy zsebbe rakható, útra könnyen eltehető könyveket adjunk. Az olvasók azonban jobban szeretik a tekintélyesebb, megmarkolható köteteket még az űroperett témakörében is, ezért a visszajelzések után változtattunk a betűméreten, és vastagodtak a regények.”
Ezt most jól értem? Tehát az olvasók azt jelezték, hogy nagyobb betűkkel, több papírra nyomva szívesebben veszik meg ugyanazt, hadd foglaljon minél több helyet? Te jó ég…
Lényegében igen.
A visszajelzések persze nem erről szóltak, hanem arról, hogy túl vékonyak a könyvek, nem is teljes regények, könnyen kiolvashatók. a betűméret másfél pontos növelésével, margónöveléssel ugyanaz a regény 80 oldallal vastagabb lett, ami azt jelentette, hogy úgy lehetett kézben tartani, hogy az olvasó elégedetten nézhette: “ez már regény”.
Mit gondolsz, pl. a Gabo miért ad ki széles sorközű, nagymargós regényeket kemény fedéllel? Mert az olvasó úgy érzi, kap valamit a pénzéért.
Érdekes volt ezt kiadóként látni… Mint oly sok mindenben, első pillantásban itt is a külsőség a lényeg. Aztán az, hogy a tizennyolcadik regény vár megjelenésre, az már azt jelenti, hogy a tartalom is jó