SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
Barangolás a szerzői jogdíjak között
- szeptember
- 20
9:04 am Gondolatok, Könyvek
Nos, aki olvassa a blogomat vagy éppen az SFportal.hu idevonatkozó cikkeit, az tudja, hogy a könyvkiadás helyzete nem csak íróként idegesített / idegesít, hanem kiadóként, programszervezőként, szerkesztőként, mittudomén hogyan. Most azonban kanyarodjunk vissza az írókra. Egy nyári történetet elevenítek fel (nyáron ugye kevéssé vagyon net mellett), ami nekem most új volt.
1.) kezdődött azzal, hogy a hvg.hu oldalán Nagy Gergely tollából “Miből keressen pénzt a szerző?” A cikk a magyar írók pénzügyi-jogi helyzetét nézi meg, az Artisjusra és a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (MASZRE) kihegyezve. Érdekes anyag, megint kilóg valami alól a lóláb… bár Gergely inkább a jogi hátteret veszi górcső alá, mintsem a MASZRE elképzeléseit.
2.) A MASZRE elképzeléséről egyébként létezik egy szikárabb elemzés, “A könyvtári kölcsönzések után fizetendő jogdíj közgazdasági szempontú elemzése” címen, az ingyenebéd.hu oldalán, ami nem javasolja a Public Lending Right bevezetését.
3.) Nem mellékesen ajánlom Jun bejegyzését “Artisjus = szerzőket rabló egyesület” témában, amely bár a zenei oldallal foglalkozik, mutatja, hogy minden hasonló jogvédő egyesület leginkább a pénzek megszerzésére, és nekik tetsző elosztására szerveződik, és a szerzők kevéssé részesülnek a jogdíjak áldásaiban. (A bejegyzés folytatása: “Szerzői jogdíjat az internetelérések árába”.)
4.) A hvg.hu cikkére egyébként ugyanott reagált az Agave kiadótól Varga Bálint. Írásának címe: “Nem a piac ítélete számít, hanem a pályázati és mutyipénzek”. Bálint megvizsgálja a piacot, és az állami segítség káros hatását a könyvkiadás esetében. oda lyukad ki, hogy a rossz írók nem tűnnek el, mert dotálja őket apuci vagy az állam, így aztán hiába lenne ügynöki renszer, nem a jók maradnak fent.
5.) Mindezek után akadtam rá az ingyenebéden egy régebbi anyagra, amely a szerzők lehetőségeit, a kiadói, terjesztői, állami magatartást tárgyalja. Muraközy Balázs “Írók a kasszánál” írása elég kimerítő és alapos.
6.) És egy vélemény “Az éhező írókról” Caracalla blogjában. Az ötlet jó: hozzunk létre működőképes modelleket. De mondja már meg a szerző, hogy hogyan, egy ekkora árral szemben? (És ez nem rögmagyar busongás, hanem komoly érdeklődés.)
Ha valaki írásra adja a fejét, és szeretné eladni könyvét valamely kiadónak, ismerkedjen meg a piaccal, véleményekkel. A lehetőségeivel, mit is kell tennie, hogy működjön, amit hivatásának választ.
15 comments
Nem csak itt van a gond. Bizonyos szerzőket, műfajokat ez se segítene ki, merthogy sok könyvtárban nincs meg a könyvük. Ha a negyedében megvan és gyűröttre olvassák azt az olvasók, akkor sem kapnának kézhez semmit a MASZRE belső szabályzata szerint, viszont a MASZRE kasszájába befutna a töredékpénzük.
Azaz a következő történik 1.) mint a zenével, hogy a legtöbb könyves írók kapnak pénzt (Havas Henrik pl); 2.) a MASZRE pályázatokon kiosztja, khm ennek-annak…
Érdemes jogvédő szervezetet alapítani: az Artisjus a legjobb példa. Például a 90-es évekig lazán bent maradt a szervezetben a forgatókönyvírók jogdíja is… Mert senki nem tudta, hogy van, ők meg nem híresztelték…
Posted by sheenard, on szeptember 20th, 2008, at 3:24 pm. #.
Megint elveszed a kedvem az írástól… nem aktakukac akarok lenni, hanem meséket kiötölni, és megírni… mint Te is szerintem. Hogyan lehetne ezt itthon megvalósítani?
Posted by Cornelius, on szeptember 20th, 2008, at 6:54 pm. #.
“Megint elveszed a kedvem az írástól… nem aktakukac akarok lenni, hanem meséket kiötölni, és megírni… mint Te is szerintem. Hogyan lehetne ezt itthon megvalósítani?”
én abban a tudatban írok, hogy nagy valószínűséggel sosem fognak megjelenni az írásaim, vagy legalábbis a jó részük nem. (és akkor még hol van, az, hogy várnám érte a honort 
) ugyanez érvényes a festésre: már rég abbahagyhattam volna, ha folyton azzal foglalkoznék, hogy jaj, senki sem fogja megvenni a képeimet, sosem találok nekik kiállítóhelyet stb.
az alkotásvágyat nem szabad pénzkérdéssé tenni. és nem azt mondom, hogy “degradáljuk” hobbivá.
nem csak az lehet író, aki az írásaiból él, sőt egy polgári állás akár jó hátteret is biztosíthat. (Harrison Ford ment munkásruhában szereplőválogatásra - mint tudjuk, ácsként dolgozott -, hogy mutassa, ő aztán nem függ a filmesek kénye-kedvétől.)
persze ettől még a Sheenard által jelzett probléma probléma, főleg annak, aki tényleg írásból él vagy abból akar élni.
Cornelius: utak vannak. Az egyik például Nemere István, aki vidéki otthonában nyugodtan és sokat alkot. sok megjelenő könyv (akár tuvatnyi álnéven is) azért eltartja az írót.
Aztán megteheted azt is, hogy felépítesz egy céget, és amikor az más működik, élhetsz a hobbidnak. Utána már írhatsz szabadon, akár a Bahamákon is 
Harmadik alternatíva, hogy médiasztár leszel és úgy kezdesz írni. Ma aki képernyőn van, sokkal sikeresebben el tudja adni magát íróként is.
Egy negyedik út az, hogy elkezdesz munka mellett írni, jó regényeket, évi két-hármat és tíz-tizenöt év múlva simán ismert leszel, akkor már rizikózhatsz azzal, hogy ott hagyod a munkát, hogy írásból élj.
És egy megoldás az is, hogy nyersz a lottón.
Posted by sheenard, on szeptember 21st, 2008, at 11:23 am. #.
Sheen: köszi a tippeket
Jud: alapvető igényem, hogy megosszam amit alkotok, hogy hatást gyakoroljak vele, megmutassak dolgokat, rámutassak dolgokra. És persze nem mellékes, hogy a munkámért pénzt is szeretnék látni, bár az tényleg másodlagos… ma még. De attól tartok, jövőre elsődleges kérdés lesz, ami nem biztos, hogy rossz hír. És akkor úgy leszek vele, mint Brod (vagy Vonnegut volt): ahelyett, hogy írnék, pénzt kell keressek.
A másik vonulata a dolognak, hogy ha kapok is valami honoráriumot, olyan adó és pénzügyi vonzatai vannak, hogy többet járkálok könyvelőhöz, mint amennyit írással foglalkozhatnék, és azt úúútálom 
Na ezért sír a szám
Posted by Cornelius, on szeptember 21st, 2008, at 11:55 am. #.
Cornelius: ismertem egy csomó embert, akik saját bevallásuk szerint csak akkor voltak hajlandóak írni, ha tudták, ezer százalék, hogy megjelenik a novellájuk. közülük többen már jó ideje nem írtak egy sort se.
ideje pedig csak arra nincs az embernek, amire nem akarja 
Na, ettől az időmondástól kapok mindig remegőfrászt. Ez akkora, de akkora nagy hülyesééééééééééééééég…
Posted by sheenard, on szeptember 21st, 2008, at 4:10 pm. #.
Egyetértek sheenarddal. Aki ezt kitalálta, annak valszeg temérdek sok szabadideje volt.
Én például az utóbbi fél évben csak dolgoztam, írtam, gyereket születtem, nevelgettem; tévét alig láttam, szabadidőmben csak tisztálkodtam és aludtam… mindezt azért, hogy megírjak egy regényt, aminek nem is biztos a megjelenése! Nos, de megtettem, és csak azért, mert örök optimista vagyok; mellette lelkes, és mert érzem, hogy szorult belém némi tehetség, ami ha nem is nagy, de elég ahhoz, hogy néhány embert elszórakoztassak. Tudom, én kezdő vagyok, ismeretlennek is erős túlzás, de a lelkesedés és a hit az író sajátja, úgy gondolom.
és ha az élet megengedi, igenis elégedetlen leszek; és nem fogok visszautasítani milliárdos jogdíjakat, wazze!
(számolta valaki, mennyi sört ittam eddig meg?
Én tudom, mi az a tanulópénz; volt benne részem… azt nem tudom, milyen az, amikor az embert rútul átvágják, eddig nem fogtam fel, mert engem csak egy nagyon picit, de higgyétek el, az is megérintett.
mindenkinek igaza van!
A haszonszerző cégek arra szakosodtak, hogy hasznot szerezzenek, csak a nevük más!
(megyek, hozok még egy sört!)
Talán nem az egyetlen ember vagyok, akit a negatívumok nem, de a negatívumok felemlegetése lehangol várj, ez most mosolykarakter akart lenni, vagy síró?
sheenard, merras: szerintem pedig működik, pl. netezés helyett lehet írni
Na, az nem megy, mert alvás helyett netezek, és a dolog nem passzolható tovább
Posted by sheenard, on szeptember 22nd, 2008, at 2:43 pm. #.
Kedves Sheenard!
Nyilván kapásból nem tudok jó ötletet mondani, azt elmondom, hogy engem mi érdekelne. Előrebocsátom, hogy nem biztos, hogy lehetséges meg működőképes ötletek, csak olvasói oldalról ismerem a dolgot.
Egyfelől elektronikus formában a könyvek. Elég sokat olvasok monitoron - ami persze abszolút marginális jelenség még - és eléggé hiszek az olvasásra optimalizált kütyükben, pl. amit az Amazon próbál csinálni a Kindle-lel. Nem tudom, mennyit lát egy író egy darab könyv eladása után, de 500-1000 Ft-ot - nyilván könyvtől függően adnék érte.
A másik a paperback kiadások terjedése. Más bejegyzésben írtam róla, hogy tiszta röhej, hogy az Amazonról 10$-ért már tök új könyvek paperback kiadását is meg lehet rendelni, itthon meg az ára meg a duplája minimum.
Nyilván ebben benne van, hogy kicsit más a szerzők meg a kiadók viszonya és a példányszám is.
Egyébként nekem a régi modellel sincs sok gondom, például a regényeid fele megvan a polcomon körülbelül.
Ami nem tetszett az az, hogy az állam előre fizessen a közkönyvtárak után ‘ kölcsönzés címen’ egy jókora összeget, miközben a könyvtárbeli kölcsönzések szerintem azért jórészt régebbi írók könyveit érintik, továbbá hogy milyen szegényes a kínálat egy könyvtárban.
A jog logikája korábban az volt, hogy amit megvettél, ahhoz a _példányhoz_ a szerzőnek már nincsen köze. Eladhattad, kölcsönadhattad. Viszont le nem másolhattad, magáncélra is kézzel vagy írógéppel, stb.
Nekem egyébként a legkevésbé az írókkal és a művészekkel van bajom, és a könyvkiadás mai rendszerén szerintem az sem segít, ha beleöntünk még egy csomó pénzt, mert annak a nagyját is elviszik a kiadók, ha rátehetik a kezüket.
Posted by Caracalla, on szeptember 22nd, 2008, at 2:51 pm. #.
Üdv!
Abban egyet értünk, hogy a könyvtári kölcsönzések után járó jogdíj nem normális elképzelés. Őszintén szólva én ezt egy gyorsan megcsinált “jogvédő” szervezet bevételi forrásait biztosító akciónak érzem: konkrétan a Maszre újabb címet talált ki az állam megfejésére. Ha oszt is a mai íróknak jogdíjat, a befolyó összeg nagy része felett önállóan fog rendelkezni, s oda és annyit juttat el és le, amennyit csak akar. (Egyébként is, a szegényes könyvtári kínálatot kéne inkább növelni, no meg azok a könyvek nem gazdát cserélnek. Ha már a jogdíj kérdésénél vagyunk, az antikváriusi újraértékesítésből inkább járna a jogdíj.)
Szóval a fenti kérdésnek semmi köze az éhező írókhoz, bármennyire is így állítják be. A bejegyzésed viszont ránk irányul (bár túlsúlyommal nem lehet rám fogni, hogy éhezek : ) ), ezért is kértem működőképes modellötletet tőled.
Igazad van abban is egyébként, hogy az állami pénzeknek lenne jobb helye is. Erről szól Varga Bálint megszólalása, aki szerint is az állami támogatások közönségképtelen írókat tartanak fent. Ez is igaz, és éppen elég sajnálatos, tehát nincs szükség több állami pumpára. Viszont az is tény, hogy a kiadók az írón tudnak spórolni, a nyomdai költségen kevéssé, mint ahogy a terjesztő is elviszi a maga 50-57 százalékos jutalékát.
Na és itt a gond. A működőképes modellt a jelenlegi terjesztés felbontásával kellene kezdeni. Nem tudom hogyan. Egy cikkben végiggondoltam az egészet:
http://www.sfportal.hu/a-magyar-konyvpiac-betegsege-es-agoniaja.scifi
Posted by sheenard, on szeptember 22nd, 2008, at 4:03 pm. #.
[…] Az elmúlt hónapokban jó pár cikket illetve blogbejegyzést írtam a könyvpiac egyre kilátástalanabb helyzetéről, és most itt a csúcs: a gazdasági válság kiélezte a helyzetet, s az eddig erőből nyomuló nagykereskedők ismét az erő eszközéhez nyúltak (aminek gazdasági és jogi visszásságait csupán ők és a Gazdasági Versenyhivatal nem veszi észre). a Libri már bejelentette: 60 százalékot akar a könyv árából. […]
Posted by SHEENARD MONDJA… » A könyvkiadók lázadása, on április 16th, 2009, at 3:40 pm. #.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
Ha a könyvtári kölcsönzések után jogdíjat kellene fizetni, tíz éven belül az emberek garantáltan leszoknának az olvasásról. Azok is, akik eddig nem tették ezt meg.
Posted by adeptus, on szeptember 20th, 2008, at 1:23 pm. #.