10:03 pm Gondolatok, Megtörtént
Az életben sokat számít az “első”. Hogy hogyan és persze mikor. Sok mindenben. Az ember megjegyzi. Persze csak akkor, ha nem volt az életében túl korán, mert én sok mindenről elfelejtettem már, hogy mikor volt az “első”. Aki ismer, tudja, milyen lyukas az agyam…
De most nem is magamról akarok beszélni, hanem a büszke apa szól belőlem: a fiam ma megkapta első szerelmes levelét. Talán kicsit levon az értékéből, hogy a lány anyukája írta és a fiam anyukája kellett felolvassa - a felét. Mert a másik fele az amolyan óvodás szerelmeslevél volt, kis szívecskékkel, meg mindennel. Amiből Tamás mindjárt tudta, mi az. Irult-pirult és vigyorgott. Szóval mégiscsak igazi szerelmeslevél, az ovis kislánytól az elsős kisfiúnak.
Nem lehet elég korán elkezdeni… : )
…Nekem két fiam van… Most még mutatja, hogy örül, azaz nem titkolja… Később ráérez majd a titok ízére is!
Jó neki, én csak olyanokat kapok, hogy nagyon tetszettél, amikor ott láttalak, ahol sehol se jártál, és látogasd meg mindenképp a honlapom/írj erre a címre, hogy jól telespammelhessem a levelesládád
Posted by wirth6, on október 9th, 2008, at 9:15 am. #.