Címlapképek, címlapakaratok

• november
• 9

12:03 pm Gondolatok, Science fiction

Antal Józsi említette meg a minap a blogján, hogy az új Új Galaxis szám címlapja más lesz, mint az eddigiek, s hogy erről még a nyomdába adás előtt kért véleményeket, ami kevés érkezett, de persze utána és másutt (ez a kulcsszó) jöttek máris a negatív megszólalások. Nosza rajta, beleástam magam a netbe, és felkerestem azt a bizonyos Új Galaxis címlapot, aztán ültem felette egy kicsit, hogy eldöntsem, tetszik-e.

Nem is tudom… be kell valljam, nekem bejön, de annyira nem tetszik. Hogy ez hogy lehet? Ha a szerkesztői énemet előveszem, akkor azt kell mondja, az elképzelés tetszik, a képen és a tipográfián viszont még kicsit javítottam volna. Szóval semmi sem egyszerű, mindenesetre ha összevetem a piacon levő magazinokkal, akkor semmi baj nincs azzal a címlappal. Végre karakteres külsőt ad az Új Galaxisnak.

Mert mi is van még kint a nagyvilágban? Vegyük elsőként a Galaktikát, amely a scifiből nem a meghökkentő vonulatot képviseli, nem felébreszteni akar, hanem szórakoztatni. Új megjelenése óta ez a cél: a színes oldalak, képek, cikkek mind azt szolgálják, hogy a fiatal olvasóréteget megnyerjék a klasszikus SF olvasói táborának. Tudomásul kell venni, hogy ez működik, s habár az elején én is tamáskodtam, a lapnak sikerül-e kiépíteni a maga olvasói bázisát a régiek és az újak között, most azt kell mondjam, Istvánék nem csinálják rosszul.

A Galaktika címlapja is ennek megfelelően van összerakva: sci-fis, színes, kint a nevek, a díjak, a szám témája. Figyelemfelkeltés (ki kell tenni az újságárus ablakába), információk. (Amikor annak idején az Átjárót igyekeztünk összerakni, mi is hasonlóképp gondolkodtunk: csak aztán áttértünk a színes filmes címlapokra - leginkább az anyagi költségek lefaragása miatt. De hát az Átjárót is az újságárusoknál kellett eladni… )

Aztán a piacon van még az elején agresszív fantasztikus magazinnak nevezett Roham, amely mára már egészen különös átalakuláson ment át. Nézem az utolsó szám címlapját és azok a főiskolás idők jönnek elő emlékeimben, amikor a bölcsészek szerkesztették (szerkesztettük) a suli lapját. Amikor azt hittük, a hús még meghökkentő és a montázs rettenetesen művészi. (1991-et írtunk, és cigifüst kanyargott a fejünk felett, olló és ragasztó az asztalon - mert akkor bizony még így készült a montázs.)

Egyetemista kísérlet, a tinédzserkorosztály utolsó rúgása a világ (és szüleik) felé, vagy a korai huszonévesek művészieskedő megnyilvánulása - nem tudom. Hála istennek le is került a címlapról a fantasztikus jelző, és minden rettenetesen “irodalmi” lett… (Sajnálom egyébként az irányváltást.) Az újság belívben leginkább egy buli után odatett répás-zöldborsós, gyomorsavas színes cigánykendőre hasonlít. A beltartalma lehet, hogy remek, az írások lehetnek jók (a neten olvasható pályázati ötletek például azok), csak nem volt erőm kétszer kezembe venni, először pedig gyorsan le is tettem.

Nos, a Roham a másik oldal, amely annyira meghökkenteni akar, hogy már egyszerre mulatságos és giccses. Mint amikor a porcelánfiguráról a boltban gondolkozol, hogy most művészet vagy giccs. Nem gond, mondom: főiskolásként bennem is megvolt a vágy, hogy így hökkentsek (aztán elmúlt), s ennek is megvan a közönsége. Szerencse, hogy a lap ingyenes, nagy előny a szabadságérzet elérésekor, hogy nem kell csúnya anyagiakkal foglalkozni, mint a másik végeken.

Szóval Új Galaxis címlap. Ahogy ismerem Józsit (és itt fontos momentum a szerkesztő jelleme), se nem megváltani nem akarja a világot, se nem belesimulni abba. Az Új Galaxis címlapjával más akar lenni, fel akar mordulni, valahol a végek között, szándékaiban középen. Nekem legalábbis ez jön le.

Megnézzük. Kézbe vesszük, elolvassuk… (Ja, és a minap egy monitoron európabajnokságot láttam, számítógépes harcművészetből. Ha ezt nézem, akkor igenis ott van a kép, mert a jövőt vetíti előre)