Hétvégi mérlegek a rendezvény környékéről

Ha meg kellene húznom a hétvége mérlegét, akkor most kivételesen a pozitív oldal lenne előnyben. Az eddigi találkozókkal szemben most jóval kisebb szerepet vállaltam (megfogadtam, hogy soha többé az egészet), így aztán kisebb teher kisebb idegeskedést jelentett – maradt időm lazítani, s még arra is, hogy a tiszteletvendégekkel vacsorázzak. (Lehet, hogy meglepő, de Chase Mastersonnal anno csak a búcsúvacsorán találkoztam, Patrick Stewarttal pedig egy közös képem sincs – ennyit a szerencsés szervezőkről.)

Ezzel együtt ezerrel írtam pénteken a szingli csajokról szóló forgatókönyvet, amikor át kellett váltanom programszervezésre. Egyik pillanatban még a számítógép felett, a másikban barátságos vacsora a Mongol Étteremben, ahol a kellemes baráti társaságban, ámde kint a novemberi szél hűsítette kertben olyan lelazítás következett, hogy a helyszín berendezését már inkább hátráltattam, mint segítettem.

A szombat kaotikusan indult, de hagytam, hadd idegeskedjen Jun, ez is üdítő változatosság volt a korábbi rendezvényekhez képest. Aztán csodálatos módon minden helyrerázódott (ehhez persze kellett nagyon sok segítőkész ember – köszönet mindenkinek, kiváltképp Onsainak, aki az én terheimet könnyítette meg). Estére már olyan volt a hangulat, amilyen egyik találkozón sem: aki maradt, mind vihetett haza ajándékot, a nyeremények óriásiak voltak, és még torta is jutott.

Vasárnap a lábadozás délelőttjét lazító délután és ismét egy mongolos díszvacsora zárta, ahol végre én is tudtam dedikáltatni – közös képeket a hihetetlenül szimpatikus Vaughn Armstronggal, a barátságos Ethan Phillips-szel és az örökké mosolygó Eric Stillwellel. Magam is adtam az angolra fordított novellákból egy-egy kötetet nekik, és persze koccintottunk… túl sok volt már, most a pihenést pihenem ki.

És persze dolgozom. Naná.

Ha ezt befejezem, válogatok képeket: a három nap alatt összesen hét gigányi anyagot sikerült rögzítenünk a rendezvény hivatalos részétől egészen az esti beszélgetésekig, ahol is a díszvendégek a Hamlet nagymonológját mondták el (többek között) lóhús és muflon felett.