7:51 pm Gondolatok
Elért persze engem is az ősz - a blogkiírásokban (Annatar felől) mindenképpen, de ahogy kinézek az ablakon, a kellemetlen oldala is: esik és fúj, csontrepesztően éles a szél, és olyan hideg az eső, mintha folyékony ólomcseppek hullanának a magasból.
Ezzel együtt nekem az ősz a föld illatát jelenti, a vizes, ázott illatot, amelyben természetesen ott van a rothadás édes szaga is, de ezzel együtt az egész természeté, a gyökerek, kérgek, fák terhe. Aztán jelenti a hajnali ködöt, amelyből csupán a háztetők lógnak ki, vagy a domboldalon a magasabb fák. Mezőn a facsoportok megragadják és magukhoz húzzák a páracsomókat vagy ha nincsenek fák, akkor elvétve páraszálak, mint hófehér szalagok lebegnek a föld felett. És csak végül jelenik meg előttem a lombkoronák pasztell sokszínűsége, amely az ernyedt délutáni fényben pompázik a legszebben.
Na, az ernyedt délutáni fényt magyarázd meg nekem
Az inkább egy klimaxos vagy potenciáljának nem a csúcsán lévő férfi panaszának tűnik metafórikus kifejezéssel. Ki is kaptam a szövegből, mert ez a rész így alátámasztaná, hogy Magyarországnak a mostani politikai berendezés (a maga impotenciájával) tökéletes.
Mindig jó voltam összeesküvés-elmélet és mit gondolt a költő tantárgyakból. S lám, a kettő vegyítve is megy. :))
Posted by Ogre, on november 22nd, 2008, at 6:53 am. #.
Hogy jó voltál összeesküvéselmélet tantárgyból az már a másik blogbejegyzésemnél kijött, s hogy költeni is tudsz, hát az egyenesen kiragyogott - mint ernyedt késő őszi napfény - azokból a sorokból is
Posted by sheenard, on november 22nd, 2008, at 11:12 am. #.
Értem én, mit akarsz mondani! Már megint kezded a politizálást!
“Ott van a rothadás illata” “kellemetlen oldala”, “a gyökerek” “megragadják és magukhoz húzzák”. “Hófehér szalagok lebegnek”, “végül a sokszínűség (̷
pompázik a legszebben”.
:-)))
Bocsi, de nem tudtam ezt kihagyni!
Posted by Ogre, on november 21st, 2008, at 10:49 pm. #.