Szövegcsonkolás
Posted by sheenard on nov 25, 2008 in Gondolatok, Megtörtént, Science fiction | 29 commentsÉrdekes dolgokat hoz elő ez a “hivatás” is… Az író ír, a szerkesztő meg szerkeszt. A nyomda nyomtat, az olvasó olvas. De hogy az író és az olvasó között az út ennyire nem egyenes, azt saját tapasztalatból tudom.
A legdurvább, mondjuk, az volt, amikor egy 2004-ben írt regényemből a szerkesztő két fejezetet kivágott, és erről csak a megjelenés után értesültem, a könyvet kézbe véve. Bocsánatkérés-szerű valami meg csupán akkor jött a kiadó részéről, amikor közöltem, hogy a szerzői jogi törvény megengedi azt ilyenkor, hogy a szerző megtiltsa a könyv forgalmazását… Érdekes eset volt, számos tanulsággal… nem is publikáltam többet a kiadónál – de ez sem az én döntésem volt. Mondom: érdekes volt.
Most ismét történt valami… Írtam egy rendhagyó novellát, amit beszerkesztettek egy magazinba. Csakhogy menet közben az írást átírták… no, nem a szerkesztő, mert az érti a dolgát, hanem a laptulajdonos. Ilyenkor mit csináljon az íróember? Mondja meg, hogy ki-ki maradjon a kaptafánál?
Tiltsa le a megjelenést?
Szerintetek?
hmm, nehez kerdes ez… egyreszt milyen alapon nyul hozzá ugy, hogy nem is szol rola, ez elég ronda dolog… masreszt meg gondolom, ha nekiallsz letiltani, az neked is sok idodbe meg utanajarasba kerul, ami nem feltetlenul van egyenes aranyossagban a dologgal… tényleg jokerdes, hasonlo esetben én leginkabb erosen anyaznek elsonek, az tuti
Nos, láttam már hasonló dolgot, és nem került sok időbe még a magyar tempóhoz szokott bíróságokon sem…
Az a gond, hogy az írást értelemszerűen a poénjától fosztották meg – persze nem véletlenül. De meglátjuk, hogy mi fog történni a témában…
Letiltatni, az eladott számokat visszavásároltatni, s beperelni a kiadót, hogy ezzel lelkileg annyira sokkoltak, hogy nemzőképtelenné váltál, plusz megspékelheted, hogy mennyire rontotta a bizalmadat a kiadókban, s ezzel a munkádra is káros hatással van. Utána már csak hobbiból kell dolgoznod.
Igen, vagy a kiadó beint, az ember pedig elmehet pizzafutárnak. Szerinted melyik a valószínűbb? (Most nem magamról beszélek, mert 2003 óta nincs jogsim)
Motorhoz nem feltétlenül kell a jogsi.
Írasd ki, hogy Szélesi Sándor műve alapján átírta: XY.
Megjelent már a szöveg?
Úgy értem, hogy már nyomdai folyamatban van? Azaz kész, de raktáron áll, szárad, stb.. Mert amíg nincs az utcán, még mindig könnyebb visszavonatni a kiadványt. Utána macerásabb visszahívatni, főleg a terjesztőktől. Bár, ahogyan ismerem a piacnak ezt a részét, bizonyos szereplőinél egykutya, hogy kinyomják-e vagy bezúzzák!
No jó, ez csak poén volt, annak is durva. De Sándor, melyik magazin ez, áruld már el… 
Ha van egy jó ügyvéded, akkor a pizzafutárság mehet is, de tied lesz a pizzázó. Vagy ez még nem Amerika, s a törvény tényleg csak a kólát védi?
Lehetne egy “kiszerkesztett részek” rovat is, ahova felkerülhetne, amit kiraktak. Egyrészt csemege az olvasóknak, másrészt magáért beszélő bizonyítvány a szerkesztő részére…
Nem kiszerkesztettek belőle egy részletet (tekintve, hogy a novella kvázi mininovella), hanem egyszerűen átírtak. Jeleztem a laptulajdonosnak, hogy ezt nem teheti, és maradjon inkább a menedzselésnél, mire visszakaptam, hogy ne irigykedjek, az Átjáró Magazint szarul csináltam, ő pedig már akkor lapot szerkesztett, amikor nekem még az olvasással is gondom volt.
Hát… azt hiszem írok az SFportal-ra egy cikket a szerzői jog idevonatkozó részéről. Elkél az információ mindenkinek.
Azt hiszem érezni, hogy felhúztam magam egy kicsit, de mondja már meg valaki, hol a határ ilyenkor? Kicserélni egy szövegrészletet valami másra (ami az írás poénja tulajdonképpen), aztán kihagyni egy fejezetet a könyvből… a szerző megkérdezése nélkül.
A szerkesztő (tulajdonos) adja ki vagy ne adja ki, de ne csonkolja / írja át az irodalmi szöveget önkényesen…
Sándor, hogy veled mindig ilyenek esnek meg!
Elolvasnám azt a szösszenetet!
Neveket, neveket!!
(Micsoda hülye sztori…)
Az anti-spam word az volt, hogy dick. Na, ezt is gondolom az ilyen laptulajdonosról
Sheenard, az a kérdés, hogy mi a fontos számodra? Ha fontos, hogy jóban legyél a lappal, akkor nyeld le azt az izét a szádban, de ha nem, akkor meg küldd el őket a… vasútállomásra!
sheen: szerintem csak olvasta a Csonkolás művészete könyv címét, s meg akarta mutatni, milyen ez az Ő értelmezésében. :/
Sheenard: a szitu kétségtelenül kellemetlen, de egyáltalán nem rendhagyó a nem irodalmi folyóiratok világában. Ismerek egy szerkesztőséget, ahol általában nem szólnak a külsős szerzőnek, ha átírják az általa leadott anyagot. A szerzők meg általában szó nélkül hagyják a dolgot, ami nem jó, de szeretnének máskor is megjelenni és pénzt keresni. Valamit valamiért, mondá a főszerkesztő.
sezlony: nos, az átírás nem a novellámnak szólt, hanem a személyemnek így igaz.
sangel: A rendhagyó írást/sf-tréfát (egy novella társaságában) a Galaktika 67. oldalán olvashatjátok majd – már nyomdában van. Másrészt az olvasható verzió azért már félúton van aközött, amit én írtam és amit átírtként kézhez kaptam tegnap…
Nyilván jó pár író lenyeli a békát, mert nem akarja elvágni magát kiadónál. Főleg a kezdők , akiknek tényleg nincs más lehetőségük, mint mosolyogni ahhoz, hogy finoman átgázolnak rajtuk – s lehet, még éreztetik is velük, hogy legyenek hálásak a megjelenésért.
Kicsit őrültebb vagyok ahhoz, hogy ilyen legyek… vagy hogy befogjam a számat. Illetve azt a tiszteletet, amit megadok én kiadónak, szerkesztőnek, azt el is várom viszont, mint író.
A “kiszerkesztett részeknél” a kivett fejezetekre gondoltam. Vagy az is jogdíjas és nem közölheted, akkor sem, ha kivettéK? Érdekes lenne az a cikk, amit említettél.
nagyvuk: mivel dolgoztam újságíróként, tudom, hogy a sajtóban megjelenő anyagoknak, cikkeknek, mi a sorsa, és ezzel semmi baj nincs. Volt hogy harminc soromból egy képaláírás lett, vagy hogy egy egykolumnás anyagomat felezték. Ez van.
A forgatókönyv megint más: az csapatmunka, tucatnyi igénnyel, elképzeléssel, az ember ott is könnyebben fogadja, ha a szövegén változtatnak, vagy változtatnia kell.
Az irodalmi anyagok viszont igenis különböznek ettől. És jelen esetben jól elválasztható, hogy nem korrektúráról vagy lektori munkáról volt szó.
szs: hajdanán elküldtem a http://www.fantasycentrum.hu/ oldalra Szilárdnak, azt hiszem ott megtalálható volt egy ideig.
Üdvözletem!
Olvastam A láthatatlan város c. novellásköteted, írtam róla pár sort, ha érdekel, a megadott linken megtalálod
Kerestem a kötetben, hogy mikor adták ki, de nem találtam benne évszámot. Hogyhogy?
még nem adták ki; a láthatatlan város láthatatlan kiadója adta ki… látatlanba!!!
de elvileg 2007… vagy nem?
az ilyen gyenge poénok éltetnek
Gyengének erős volt. Bármelyik Gálvölgyi show vagy baginacsa rutinból hoz gyengébbet – s még pénzt is kap érte.
AnnGel: köszönöm és örülök, hogy okozhattam pár jó percet.
Az időutazásost azért is szeretem, mert azon túl, ha végiggondolod, tényleg csak egy álom lesz belőle…
igy van ez amikor valaki hatalommal biro ugy erzi, hogy neki van igaza
legyen az laptulajdonos, vagy egy kisse onimado es egoista szerkesszto fura es hianyos humorerzekkel. Megertelek Sandor, tenyleg van amikor belenyulva tonkreteszik a poent…rossz erzes 
Brod: te a dolgok 90 százalékában a határokat sem ismered. Nem várom el tőled, hogy az apró különbségeket megérezd.
Sandor: mert en nem ismerek hatarokat
es a butasag korlatait is szeretem ledontogetni 