Egy regény jogai
Posted by sheenard on jan 18, 2009 in Gondolatok, Könyvek | 11 commentsÉrdekes az anyag, érdemes végiggondolni, vajon egy regény szövegének sérthetetlensége, szereplői felhasználásának sérthetetlensége mennyiben tartható jog? Azt tudjuk, ugye, ha egy kiadó a szerző engedélye nélkül megcsonkítja a szöveget, akkor a szerző a szerzői jogra hivatkozva bírósági úton visszahívhatja a regényt a boltokból. Ha valaki folytatást ír a szerző által kitalált karakterekből ésvagy világban, akkor is hosszú pereskedések következhetnek – ezt magyar példából is tudjuk… lásd a M.A.G.U.S. történetét.
Akkor most mi van? – tehetjük fel a kérdést. A franciák ennyire lazán kezelik a szerzői jogot? Bármihez írhatnék Franciaországban folytatást? (Mondjuk enyhén nevetséges a legfelsőbb bíróság indoka: “a regény folytatásának megírásával semmilyen bűncselekmény nem történt – már csak azért sem, mert Francois Ceresa nem tekinti magát olyan tehetségnek, mint amilyen Victor Hugo volt.”- haha, tehát ha tehetségtelen vagy, van jogod folytatást írni???) Vagy csak a halott szerzők műveit lehet így megszentségteleníteni? Erre magyar példa is van: számos klasszikust megrövidítettek és átírtak nem is olyan régen.
A halott szerzők amúgy is bajban vannak: az örökösök a pénzzé tehető irodalmi művek bármilyen jogát eladhatják, tehát kvázi megszentségteleníthetnek egy művet. Ám nem értem, ha az örökösök sem egyeznek bele (jelen esetben a folytatás megírásába), akkor hogyan veszi egy író a bátorságot a folytatáshoz, illetve kiadó a kiadáshoz, illetve a bíróság egy hülye ítélethez. Ugyanis a karakter szerintem a szerzői joghoz tartozik, ami átruházhatatlan és elévülhetetlen. Most, hogy jobban belegondolok, a karakterek joga a szerző joga marad akkor is, ha kétezer éve halott. (Persze például Homérosz esetében nincsenek örökösök, akik az író jogait képviselik.)
Az eset mindenesetre érdekes. Ha ugyanez filmes vonalon történik, biztos más ítélet születik: a kiadó (vagy filmes cég) milliókat fizet a jogos tulajdonosnak a karakter felhasználásáért. Na jó, erre is van itthon ellenpélda: Malcolm Webster (“fordítóként” Matheidesz Ferenc van feltüntetve – ő írta volna?) Star Wars regénye, A Jedi hatalma másfél évtizede elkerülte a pereskedést.
De miért is más egy karakterjog akkor, ha például Steven Spielbergnél van vagy ha Victor Hugónál?…
régebben is irtak at muveket, pl az egri csillagok eredetijében Gergely ül és látja hogy jön egy EMBER. Aztan ahogy közelebb ér, látja, hogy CSAK egy cigány az. A szocilizmus óta a cigányos rész már nincs benne. Babits Cigány dal-a jó ideig úgy jelent meg, hogy az eredeti meg lett korrektúrázva, az Erdőn hogyha bogyót látsz,
/ meg se nézed, neki látsz.” eredetileg (és most is) ugyanis “Erdőn hogyha zsidót látsz / meg se nézed, neki látsz.” volt. És hány de hány “éertelmiségi” zengett dalokat a diktátorokról amióta vmeik huje feltalálta az írást. Persze védekezhet az értelmiségi, hogy dehát jóhogy csak ő van köpönyegforgatással, elvtelen kollqaboráns magatartással vádolva, amikor ő a művészetek letéteményese, de ijenkor csak kiköpök egyet…
Ezt nem tudtam. Minden nap tanulok valamit. Főleg a második kiakasztó. Hogy lehet egy verset cenzúrázni már?! Hihetetlen.
(Nem mintha egy prózai alkotásba belenyúlni ne lenne gusztustalan, csak azt valahogy már “megszoktam”…:( )
A szerzői jog nem elévülhetetlen. Ha jól emlékszem, Magyarországon a szerző halála után 75 évvel válik az irodalmi mű “szabad prédává”, a francia jogszabályt nem ismerem. Egyébként meg az ürge nem az Hugo-művet írta át. Hernádi Gyulát sem büntették meg az Egri csillagok háborújáért, pedig sok köze nem volt a Gárdonyi-mű szellemiségéhez.
A műhöz szerzői jog és vagyoni jog kapcsolódik. Amiről te beszélsz, adeptus, az a vagyoni jog.
Sheenard:
Oké, te nyertél. Megyek is vissza az egyetemre.
De az utolsó két mondatom azért még áll.
Bár a joghoz nem értek, én is úgy érzem, valahol ott lehet a kutya elásva, hogy Spielberg még él, Victor Hugo pedig már több mint százhúsz éve halott.
Van egy magyar író, ismeritek is, az meg A kis herceg folytatását írta meg. Anton de Saint-Etienne: A kis herceg visszatér.
Igen, meg a rengeteg Micimackó-könyv, itthon, de szerte a világban is… Lehet mondani még példákat, de Hugo esetében az örökösök pereltek is…
Azt lehet tenni, hogy az író letétbe helyez egy magasabb összeget, s megbíz egy titkos bérgyilkod-társaságot és egy ügyvédi irodát, hogy a letét kamataiból fizessenek munkadíjat a titkos társasának, ha valaki esetleg ilyenre vetemedne 100-200-5000-10000 év múlva
Pedig valahol ez a dolog nem Ok. A jog élettelen vaskalickának bizonyult, amelynek a rácsain barbatrükkel könnyedén átjut a haszonlesés.
A jog csak az adott művet védi, amire a copyright vonatkozik. Egy folytatás már másik műenk minősül, hasonlóan a filmes feldolgozáshoz, a rövidítéshez, átdolgozáshoz. Sok zenei műnek van nem a szerző által írt átirata, pl. más hangszerekre, vagy ott vannak Picasso képei Velasquez után. Ez már egy másik műnek minősül, nem vonatkozik rá a copyright. Különben végeláthatatlan pereskedésbe torkollana az, ha valaki azt mondhatja: “Hoppá, én ezt a figurát már megírtam valahol, valamikor.” Jogilag tehát egyetértek a francia bíróság döntésével, az igaz, hogy az indoklással nem, pláne mert nekik nem tisztük minősíteni senki művét. Viszont a szerző motivációja valószínűleg tényleg a nyereségvágy volt, ami talán nem etikus, de akkor nagyon sok népszerű író – aki a saját, eredeti ötleteit valósítja meg – is lehetne etikátlan. Van nem az írásból élnek meg? Szóval, ha vacak a könyv, úgyis hamar elfelejtik az olvasók és megmarad a köztudatban VH zseniális regénye.
Chelloveck: Kis herceg a nagyvárosban a könyv pontos címe