400.
Posted by sheenard on márc 16, 2009 in Gondolatok, Könyvek | 19 commentsMivel ez a 400. blogbejegyzésem, valami nem politikait, nem morgósat, valami nem túl vicceset és nem filmeset akartam. Aztán eszembe jutott, hogy felkérésre írok egy novellát a Galaktika könyvek legújabb (Metropolisnál az első) antológiájába, ami a 200. címre fog hallgatni, és megvilágosodott a világ legegyszerűbb dolga: leírom, hogy mostanság (amikor a 400. blogbejegyzést írom), éppen mi foglalkoztat novellaszinten.
Persze, ha valaki olvassa a Galaktikát, Új Galaxist, esetleg egy majdan megjelenő Szélesi-novelláskötet írásait, az tudni fogja, mi foglalkoztat, de mégis adok egy első negyedévi keresztmetszetet, mert hogy a most születő írások némelyike a szűkös megjelenési lehetőségek miatt jövő év második felében talán ha napvilágot lát.
Konkrétan négy novella született az elmúlt két hónapban, s egy ötödik íródik. A négyből az egyik hihetetlen gyorsasággal március elején már olvasható is volt A Galaktikában (a szedés miatt a címe kevéssé): Vér és verejték. Chelloveck örvendeztetett meg az első összehasonlító kritikával ennek kapcsán SMS-ben. Szerinte jó kis bradbury-s hangulata volt az írásnak. Igaza volt, valahonnan a harmincas évek észak-amerikai valóságában gyökerezett az írás, és amikor írtam, végig az O’Henry novellák hangulata ült a lelkemen, amiket még húsz évvel ezelőtt olvasgattam.
A Türelmetlenség is hasonló hangulatot hordoz: egy idegen bolygón berendezkedő emberi kolóniáról szól. Ezt a novellát is lecsupaszítottam az emberig: a technika és a tudomány nem érdekel benne, csak az emberek, akik egy kényelmes, úrias világot építettek maguknak kvázi rabszolgatartó rendszeren. Oldottabb hangulatú, mint a Vér és verejték, bár a karakterei pontosan annak ellentétei. Azok becsületes földművesek voltak, ezek élősködők…
E kettőnek pont az ellentéte az Új Galaxisba írt novella. Antal Józsi kért fel, hogy írjak számukra valamit, csak a témát nem mondta (vagy ha mondta, szerencsére elfelejtettem). A téma a Naprendszer. Az írás, amely a Kovácsbéla népe címet viseli, azonban valamiképp mégis megfelel a kiírásnak. Szatirikusan kezdődik (kicsit dévényis – bevallom), de amivé válik, az már nagyon nem az. Remélem meglepetést fog okozni az olvasóknak.
Akárcsak a 200.-ba írt anyag. Oldott hangulatban született (az ötletben vörösbor is volt). A főszereplője én vagyok, meg Budapest és 2008 vége és a Galaktika és az időutazás. A témája az, mi lenne, ha egy sci-fi író összetalálkozna önmagával, és csak a novelláival tudná kimenteni magát ebből a szorult helyzetből. A hazai sci-fi élet némely szereplője is helyet kapott a novellában. Az egyeztetések még hátra vannak, akárcsak a szerkesztői bólintás… Munkacíme: Hogyan szabaduljunk meg önmagunktól?
És a végén a minap egy este két előadást is meghallgathattam két egymás utáni napon. Az egyik Botond regényéről az Akkuban, s persze a technológiai szingularitásról, amit Galántai Zoli részletezett. A másik rögtön utána csütörtökön egy teaházas beszélgetés a karmáról. S valahogy a kettő összekapcsolódott bennem: ha elérjük a halhatatlanságot, mi lesz a karmánkkal? S ha az ember tudata letölthető bámikor, meg tud-e halni egyáltalán? Vagy az ellentéte: halál-e, ha elveszítjük emlékeinket, s vele együtt tapasztalatainkat, s ehhez kapcsolódó érzelmi kötődésünket a világhoz ismerős dolgaihoz?…
Na most ilyetén gondolatok forognak a fejemben, születik belőlük öt novella meg egy blogbejegyzés. A 400.
Most olvastam a Galaktikában a Vér és verejtéket és gratulálok nagyon jó hangulatot sikerült létehozni!
Az 500. bejegyzésnél vendégem vagy egy pezsgőre!
Kár hogy az ÚG majd csak nyáron jelenik meg…
aosseter: köszi. Ezért szeretek novellát írni…
creideiki: kérdezd meg a szerkesztőket, bírnának-e gyorsabb tempót
jun: van az német pezsgő, amiben aranydarabok úszkálnak
Halhatatlanság? Karma? Huhh… inkább élőben. Legközelebb – ha minden igaz – április 18-án leszek Pesten, ha ráérsz, dumálhatunk. Most hétvégén Ildinek szülinapja van…
Az egyik olvasónak már az is meglepetést okozott, hogy valaki ír egy dévényis novellát, miközben utálja Dévényit.
Csak a kezdete olyan
Nem figyeltél, Péter!
Figyeltem, csak a zárójel tévesztett meg! Én úgy értelmeztem: Szatirikusan kezdődik a novella, ami egyébként is kissé dévényis… :blush:
@sheenard: van az a német pezsgő, igen. No, abból egy darabig biztos nem kapsz tőlem.
De hidd el, én leszek a legboldogabb, ha olyan rohadtul gazdag leszek, hogy simán vegyek belőle Neked akár kettőt is. Ha elérem ezt a szintet, akkor meg is teszem. Drukkoljál.
Merras: húzz bele
Már csak száz bejegyzés az ötszázig
Mivel a nyár is beleesik, és akkor normális ember szabad idejében nem az internet mellett ül, kábé hat hónapod van
tok jok a terveid Sandor…Nem te irod az Isten gepei 2 ill. a Poszthuman dontes 2-t?
Ugy szeretnem ha az sf irok kepesek lennenek az orruk elotti problemakra reflektalni…mer valoban, telleg fontos dolog, hogy menekulhet meg az iro maga elol egy idoutazasos helyzetben, de asszem nem csak a nagyvilagban, de akar itthon is szamos olyan tema hever, amelyert nem kell mas galaxisba vagy korba latogatni….es talaN fontosabb lenne…
PL:
- MIKOR JON A CIGANY REGENY?
Grat a 400-hoz!
)
(szóval, mikor jön a cigány-regény???
Szóval, legalább az egyik novellában ismét belerúgsz hatalmas nemzettudatunkba? Vagy ez csupán építő jellegű kritika lészen?
Izé, nagyvuk, melyikre gondolsz? Egyiknek sincs semmi köze egyik politikai párt nemzettudatához sem.
És mi az az ismét???
Nem politikai öntudatra gondoltam, csak úgy simán a nemzeti büszkeségre. Amúgy meg A Mars nincs is messze és a Kovácsbéla népe című opuszokra céloztam, noha az utóbbi szatírikus hangvételére ugye csupán következtetni tudok.
A Mars nincs is messze? Az nem a nemzeti öntudatról, hanem az önsorsrontásról szól
De tévedsz, a Kovácsbéla népe középpontjában a nyúlpaprikás áll
Ha már nyulas hangulat lett úrrá rajtam az elmúlt hetekben, akkor bizony – gondoltam én – novellát is kellene írnom belőle…
Akartam is már a nyulak nevében szólni, hogy mondjon le!
De azért boldog névnapot!
Emlékszem, a régi Mozaik képregénymagazinban volt egy Sándor nevű zsandár, akit következetesen Söndörnek szólítottak.
Köszönöm
Söndör