Eurocon 2009 – az első nap

Olaszország brutális – akármit is mondanak. Az előétel pasta, a leves pasta, a főétel pasta – de a legjobb esetben is olajban megforgatott kenyérdarabkák sült krumplival. Csodálom, hogy az olaszok nem másfél mázsán felül vannak, illetve nem csodálom, hogy két világháborút úgy nyertek meg, mintha elvesztették volna. Negyedszer is megválasztották a saját taknyát megevő (a la youtube) Berlusconit, és még a magyarnál is szerencsétlenebb nemzet képét mutatják, bár hozzá kell tennem, a magyarnál kedvesebbek errefelé az emberek… Eddig is hittem, de most már tudom: az vagy, amit megeszel. Itt éppen pasta. (Az első fotón én vagyok – közkívánatra – a szőrös Roberto Quagliával.)

Szóval elérkezett a második nap, az Eurocon helyszínén, Fiuggiban. A reggelihez túlcukrozott gyümölcslét választhattunk, illetve volt nyolcfajta torta és egyfajta füstöltsonka, amit nekünk kellett felvágni. Zöldség még csak hírmondóban se. Ezen felül a pincérek értetlenül néztek, amikor melange-ot kértünk, s rá kellett jönnöm, hogy nem csak jó spagetti nincs Olaszországban, de itt azt sem tudják, mi az a melange…

Érdekes….

Délelőtt igyekeztünk összeszedni magunkat, és kirándultunk a városba. Magdival és Attilával lesétáltam a főutcán, ami egyebek között azért volt érdekes, mert egyetlen élelmiszerbolt sem volt rajta. (Attila ásványvizet szeretett volna venni.) Láttunk egy cipőboltot, ami úgy nézett ki, mint egy pékség, de közelebb érve csak cipőbolt lett. Valahol félúton belefutottunk két, szemből érkező német turistába, akik szintén élelmiszer boltot kerestek – el kellett keserítsük őket: egyetlen egyet se láttunk. Ők se… Így aztán kerültük egymást, és a remény oda lett.

Érdekes hely ez a Fiuggi. Sétánk alatt láttunk 42 szállodát, 14 bárt és 4 virágboltot. Elment mellettünk 8 rendőrautó, és a parkot 6 ember nem takarította – csak ültek a levélhalom felett és trécseltek. Láttunk 4 szökőkutat és 8 virágzó rózsabokrot. Ezen felül pár optikust, és 60 euróért napszemüveget. Egyébként szép kisváros (a képen az óvárosi rész), április elsején nyíló fürdővel és konferenciaközponttal. Aztán visszaértünk a szállóba, ahol az európai sf találkozó ment… és az ESFS ülése, jó pár múmia részvételével, akik – szerintem – azt sem tudták, mi az az internet…

De erről kérdezzétek meg Junt, aki egy internetes díjat szeretett volna elfogadtatni, és lazán leszavazták.

Az ebéd 13 órakor volt. Pasta, mint előétel, pasta, mint leves, és hal. Ebéd után folytatódott az ESFS-meeting, amit én kihagytam, s inkább fényképeztem. Többek között Elisabetta Verniét és kisfiát. Ez eltartott vacsoráig (és persze a gyér angoltudásommal lefolytatott beszélgetések is), amikor is kaptunk előételnek pastát, levesnek pastát (nem viccelek, a raviolit húsleveslében tálalták), és aztán sült kenyeret krumplival. Ez volt az a pont, amikor én a tányéromat oldalra hajítottam, és jó akartú olasz asztaltársaink segítségével végre hozzájuthattam némi húshoz, kisebb csodaként. Beborozva mentünk át az oroszok partijára, ahol töltöttek nekünk (és a dugóhúzást bevállaló Bruce Sterlingnek) némi vodkát, majd gitárdalra elénekeltük közösen, a “Já igrájú, nakarmózske…”refrénű dalt.

A második nap kinek-kinek munkával tellett, nekem inkább ismerkedéssel. De hát erről is szól az európai találkozó. Hogy még mi volt, arról elolvashatjátok a kolléga bejegyzését…