Magyar szavak – nem magyar szavak
Posted by sheenard on ápr 5, 2009 in Gondolatok | 82 commentsNamost miután itt érdekes vitába keveredtünk Gergő bahátommal a magyar nyelv szavait illetően, magyar szavakról várom a véleményeteket. Magyar szó-e a sansz? A gyévuska, a space, illetve mondjuk a pub - írd úgy, hogy pub vagy páb. Mitől számít magyarnak egy szó? Hogy használjuk mi, tízen, százan ezren? Ha ötezer orvos latin szavakat használ rendszeresen, akkor azok magyar szavak? Vagy kell, hogy a nagymamám is értse őket? Ez lenne a magyar szóvá válás kritériuma? A mindennapi ember is értse, vidéken?
Esetleg attól lesz magyar, hogy úgy toldalékoljuk, mint más, ötszáz éves (ezer éves) szavakat?
A nyelvtörvény szerint a pub mellé ki kell írni a cégtámlára, hogy kocsma, merthogy a törvény szerint nem magyar, hiába használjuk. A jó érzésem – enyém – tiltakozik a sansz ellen, hiszen van rá szép magyar elnevezés: esély. A spész pedig nem a legvégső határ értelemben, de legalábbis “szóköz” értelemben lehet, hogy tényleg magyar szó? Ha a sansz magyar, és így írjuk, jöhet a szpész is…
A fater gyökeret vert a nyelvünkben, tehát már magyar. Vajon benne van az akadémiai szótárban? És vajon a következő a páb lesz? Esetleg az antiédzs, mint formula? Hiszen ezt a reklámban nap mint nap halljuk, mi sznob budapestiek és a Vidék-Magyarország is…
Mondok még két szót, ami szintén nem magyarnak indult, aztán az lett: file, design. Egy ideig harcoltam ellene, hogy ne magyarul írjam le őket, aztán idővel győzött a többség; ma már én is fájnak meg dizájnnak írom őket. Sanszos egyébként, hogy idegenből jöttek ezek a szavak is: >> kávé, menü
Mondok még két szót, ami szintén nem magyarnak indult, aztán az lett: file, design. Egy ideig harcoltam ellene, hogy ne magyarul írjam le őket, aztán idővel győzött a többség; ma már én is fájnak meg dizájnnak írom őket. Sanszos egyébként, hogy idegenből jöttek ezek a szavak is: kávé, menü – ezek azonban már annyira magyarítva vannak, hogy fel se merül bennem, hogy esetleg pl.: menu-nek írjam a menüt
No mindegy. Ezeknél a szavaknál azért az látszik, hogy nem mindig olyan erős a nyomás. (Ide tartozik szerintem az általad is emlegetett space billentyű is.)
Érdekes, hogy vannak olyan idegenből bejött szavak, amiknél megőrizzük szó eredeti írásmódját. Ilyen pl. a “mobil”, a “ketchup” vagy a “hamburger”, amit ha úgy írnánk le, ahogy az angolok mondják, akkor mobájl-nak, “kecsáp”-nak meg hembörger-nek írnánk – mégsem úgy így irjuk. Bár páran kecsöpnek írják a ketchup-ot
A sansz (fentebb is használtalam a bizonyítás kedvéért) szerintem magyar szó, bár szerintem sem túl szép. Szerencsére, ha esélyről van szó, nekem sem ez a szó ugrik be nekem először.
Közben a sanszról eszembe jutott még egy másik szavunk is: a party. Ezt i-vel és y-vel is szokták írni, tőlem mégis legalább annyira idegen ez a szó, mint a sansz.
Ugye a szó eredete aligha számít. Mert akkor nem magyar szó a búza (török), a tej (francia), a gatya (szláv), a hóhér (német) sem – meg a hétköznapi szavainknak több mint a fele sem.
Az egész meg kurva egyszerű: magyar szó az, amit magyar emberek magyar nyelven beszélve használnak.
Persze képtelenség lenne felállítani egy határt, hogy hány embernek kell használnia, ezért vannak perifériális dolgok. Mongyuk szerintem a gyévuska ilyen, néhányan használják “orosz kislány” értelemben (vagy valami hasonlóban) – tehát szerintem ott van valahol a magyar szókincs határvidékén, ha nem is a köznyelvben.
A “space” egyértelműen köznyelvi “a szóközt előhívó gomb a számítógép billentyűzetén” értelemben.
A “pub” szót eddig kizárólag “angliai kocsma” értelemben hallottam, az, hogy flancos helyek cégéreire ki van írva, nem jelent semmit. Aki esetleg amiatt aggódik, hogy a “pub” átveszi a jó öreg magyar “kocsma” helyét, az egyrészt ne görcsöljön, mert nyilvánvalóan semmi jel nem utal erre, másrészt pedig jobb, ha tudja, hogy a “kocsma” meg szláv eredetű. Akkor viszont mi a különbség?
Az írásnak meg az ég egy világon semmi köze ehhez az egészhez, írhatjuk cirill betűkkel is, nem változtat a lényegen fikarcnyit sem.
Ajánlott olvasmány:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/15.html
Élvezetes vita…..
Na most. A példaként elővezetett szavak mind idegen szavak, mert nem a magyar élet, kultúra és nyelv hozta létre. Erről ennyit.
Viszont már a 21. században élünk.
Még azt is tudni lehet (esetleg), hogy a nyelvek soha nem maradtak szüzek, mert a társadalmak és kultúrák és a kereskedelem és a háborúk rendes keveredési lehetőségeket biztosítottak.
Aztán a 19-20. század komoly nemzetközi kavarcot jelentett az információs forradalom miatt.
Ugyanis, a félreértések elkerülése végett: az információs forradalom a könyvnyomtatás volt és nem az internet.
Csak el kell olvasni egy Jókai könyvet. Pedig ő magyar író volt, ráadásul a romantika nagy és magyaros stílust erősítő vonulatából. Attól még hemzsegtek a könyvei a francia, német és latin kifejezésektől, szavaktól.
Különben (nem vagyok valami nagy angolos) ha jól tudom a “space” űrt, a “file” szeletet jelent. Mi itt a gond? Amióta “komfútert” használunk és mivel ennek a nemzetközi nyelve az angol, ettől kezdve beépülnek a magyar köznyelvbe.
Az akadémiai művek mindig a köznyelvi kultúra mögött mennek.
Egy adott nemzeti kultúrához tartozó nyelvet védeni kell, de ez nem jelenti azt, hogy kizárható belőle a külvilág.
De akkor a példaként elővezetett szavak közé tartozik szerinted a disznó meg a tej meg a többi is, ugye? Mer akkor egyetértünk nagyjából. Ha az “idegen szó” fogalmát úgy definiáljuk, hogy nem a magyar nyelv történetének valamelyik szakaszában jöttek létre belső keletkezéssel, akkor a “búzá”-tól a “szpész”-ig ezek mind idegen szavak. Más kérdés, hogy ez mennyire értelmes állítás, ezen el lehet jól vitatkozgatni. A nyelvtudomány mongyuk erre max a vállát tudja vonogatni, az ő szempontjából totál lényegtelen, hogy mit nevezünk idegen szónak meg mit nem.
Illetve abban nem értünk egyet, hogy egy nyelvet védeni kell, mert kell egy fenét. Egy nyelv, köszöni szépen, él és virul, ha tizenötmilliónyian beszélik, a saját beszélőitől meg ne akarjuk már megvédeni, az vicces lenne. Alkalmasint egy kihalással fenyegetett nyelvet persze tényleg védeni kell, de azt is csak abban az értelemben, hogy maradjanak beszélői.
@Sheenard, a példák, amiket mondasz, nyilvánvalóan nem magyar eredetűek, viszont beépültek / beépülőben vannak a magyar nyelvbe. És, kit érdekel? Sanszos, hogy senkit.
@Digitális Búsképű Lovag: lehet, hogy nem az internet váltotta ki, de mindenképpen felgyorsította a folyamatot.
@merras: de ugyanez volt régebben is, amikor nekiálltunk átvenni a növénytermesztésre vagy állattenyésztésre vonatkozó szavakat a törököktől, szlávoktól stb, vagy az egyházi élettel kapcsolatos szavakat a latinból meg ilyesmi. Ugyanígy jönnek az angolból a számtekes meg a netes szavak, szóval ez se épp egy nagy újdonság.
Az első felében meg igazad van, az egész nem túl sok mindenkit érdekel – kivéve sajnos azokat a szent őrülteket, akik embertársaikat baszogatják, mert általuk idegennek tartott szavakat használnak.
Azért valahol gáz, hogy a felgyorsult világban a nagymama már nem érti az unokája nyelvét.
Merras, te számítógépes kifejezéseket használsz, neked természetes, hogy a gépektől kölcsönzöl szavakat, nem vagy túl válogatós a kockafejű számítógéphasználók világában. Én, mint egyszerű júzer, szeretném megkímélni magam az érthetetlen fogalmaktól
Engedtessék meg nekem, hogy ami nem tetszik azt kifejezzem. Nem tetszik a sansz, vagy az ASAP használata. Szerintem van értelme egy nyelvet mindenféle frinc-francos divatszótól megvédeni. Persze nem lehet mindentől, de valahol van egy határ.
Érdekes kérdés, hogy mitől leszünk magyarok… genetikai azonosságunk ugye nincs. A múlttal az anyanyelvünk köt össze bennünket. Ha az anyánk már nem érti mit mondunk, kik is leszünk?
És mégis, érted, hogy mi az a júzer…
Ha 20 évvel ezelőtt próbálsz oltogatni valakit a “kockafej” jelző használatával, azt senki nem érti – de a nagymama most se fogja érteni, holott abszolút magyar szó. Tényleg, az abszolút az magyar szó? Pedig mindenki érti.
Amúgy meg van egy olyan háttere is a dolognak, hogy a beszélt nyelvben öntudattalanul szeretünk rövidíteni, főleg ebben a felgyorsult világban. Esély helyett sansz, amint lehet helyet ASAP, ahogy a körülbelül helyett is kb vagy kábé.
A sansz, az ASAP, a file vagy a space nem frinc-francos jövevényszó, hanem bizony használják a népek, mert jólesik nekik, ennyi.
Amúgy próbálj meg csetelni egy 14 éves, “digitális bennszülött” kategóriás kölyökkel, és sanszos, hogy nem a fenti példák lesznek a legnagyobb problémáid a nyelv alakulásával kapcsolatban.
Amúgy hirtelen eszembe jutnak olyan példák, ahol kétségbeesetten próbáltak nyelvvédők magyar szót kitalálni valami idegen helyett. Így pl. a homepage helyett próbálták erőltetni az ottlapot (végül találtunk egy természetesebbnek ható honlapot), vagy emlékezzünk Vágó István vuvuvu mániájára a www helyett.
De ha a magyar nyelv nem veti ki magából azon lendülettel ezt a katasztrofális elképzelést, akkor nem SFportalunk meg SFblogsunk lenne, hanem TuFaportálunk, te pedig a Sheenard.TuFablog.hu oldalon háborognál, hogy manapság terjed az a rövidítés, hogy SF.
A fellengzős marhaságokhoz télleg nagyon értesz. “Frinc-francos divatszó”, meg “anyánk nem érti, mit mondunk”, ez tényleg megy. Én ehelyett észérveket szívesebben hallanék, de mindegy, megszoktam.
Érvnek gondolom, azt szánhattad mindeközben, hogy az anyukák jól nem értik meg a gyerekeiket. Ez tök nyilvánvalóan nem igaz, az anyukák istenien értik a gyerekeiket – biztos van két olyan szó, amit nem, de egyfelő és akkor mi van?; másfelől meg nemá, hogy pl. a “sansz” ilyen.
Egyszerűen nem mutatható ki, hogy ma bármivel is több idegen szó épülne be a magyarba, mint korábban. Hogy neked ez a benyomásod, az egy dolog, de a hasonló begyöpösödött nyelvőröknek öccáz évvel ezelőtt is ez volt a benyomásuk, meg öccáz év múlva is ez lesz a benyomásuk nyilván. A nyelv meg röhögött, röhög és röhögni fog ezen a hozzálláson mindig, és járja a maga útját, köszöni szépen. Arról nem is beszélve, hogy minden nyelvnek mindig a szókincs a leggyorsabban változó része.
Azt meg külön bírom, hogy aszondod: “Engedtessék meg nekem, hogy ami nem tetszik azt kifejezzem”. Mer mikor mondtam én – vagy bárki – hogy nem fejezheted ki, ha valami nem tetszik? Vödörnyi szót utálok én is, hidd el. Csak nem gondolom, hogy bárkit is érdekelnie kéne, hogy nekem mi nem tetszik. Te meg valami számomra rejtélyes okból azt hiszed, hogy az ízlésedhez másoknak is tartani kéne magukat.
Brrrr, vuvuvu.sheenard.tufablog.hu ottlapon háborognál……
Azér félelmetes, Sándor, hogy a szomszéd szobában lakó sárga fickó mennyivel tisztábban látja nálad a dolgokat.
Izé, nem mutatható ki, hogy mostanság több jövevényszavunk lenne? Persze, mert ötszáz éve senki nem számolta meg őket. Tiszta fejjel átgondolva azonban igenis rá kell jönnöd, hogy a nyelvi hatások ma erősebbek.
Az pedig, hogy 14 éves “digitális bennszülöttek” beszédét nem érteném, nem teszi elfogadhatóvá a többit. Sőt. A nyelv fejlődik. Persze. A kertben a növények burjánzanak. Remek. Néha kimegyünk a kertbe és gazolunk. Nem szedünk ki mindent, de a gazokat igen.
Szerintem az idő amúgy is sok mindent átír – bizonyos szavak maradnak, mások tényleg csak divatszók maradnak, amik 5-10 év használat után eltűnnek a nyelvből. Gergő kedvenc példája, a török eredetű búza tényleg a magyar nyelv része. Ámde úgy vélem, hogy ha nem is grétsy-s vehemenciával, de visszafogott jelzésekkel tudatni illenék, hogy gyerekek, ez nem helyes. Beszélj úgy, de azért tanuld meg anyád nyelvét is.
(Kedves Gehgő, nem kő beszónyi megaztá’ kijabálni, tucc te érvelni is… )
Ja, és kötelező olvasmány Lemtől a Visszatérés.
Kamper
Az a jókedvűen röhögő magyar nyelv néha összevonja szemöldökét, ha tisztelt emberi hordozói figyelmetlenül használják. Amikor a(z) (anya) nyelv védelméről beszélek, akkor kb. azt gondolom, amit sheenard írt. Nem azt mondtam, hogy magunktól védjük meg. Azt, hogy minden nyelvet védeni kell a kulturálatlanságtól, a primitívségtől és igen, attól is, hogy ne öntse el mint egy cunami, az idegen nyelvek világa.
Ezt úgy mondom, hogy tudom: minden nyelv élő organizmus, melynek olyan belső törvényszerűségei vannak, amiket maga a valós élet határoz meg. Napjainkban a mai gazdasági-politikai-kulturális-technikai állapotok.
Javaslom olvasd el az előbbi hozzászólásomat még egyszer. Két részből áll és a második része valahogy kimaradt az okfejtésed felépítésénél.
Ez: “de ez nem jelenti azt, hogy kizárható belőle a külvilág.”
“Tiszta fejjel átgondolva azonban igenis rá kell jönnöd, hogy a nyelvi hatások ma erősebbek.” Mert miből? A mechanizmus kétségkívül más, de akkor dobálózz ilyenekkel, ha megszámoltad.
“A nyelv fejlődik.” Nem, a nyelv ugyanúgy nem fejlődik, ahogy nem is hanyatlik. Változik.
“Ámde úgy vélem, hogy ha nem is grétsy-s vehemenciával, de visszafogott jelzésekkel tudatni illenék, hogy gyerekek, ez nem helyes.” Mi nem “helyes”? Hogy olyan szavakat használnak, hogy “szpész” meg “sansz”. De miért nem helyes? Honnan lehet tudni, hogy nem helyes? Ki mondja meg, melyik szót “helyes” használni, és melyiket nem? Miért pont te? (Teszem föl századszorra ugyanazokat a kérdésket, de hiába, mert a te kiindulópontod még mindig az, hogy a “helyes” az, amit te annak gondolsz.)
“Beszélj úgy, de azért tanuld meg anyád nyelvét is.” Könyörgök, ezeket a fellengzős, tökéletesen értelmetlen blődségeket most már hagyd el.
“(Kedves Gehgő, nem kő beszónyi megaztá’ kijabálni, tucc te érvelni is… )” Kedves Sündor, érvek hiányában nem kell öntelt röhögéssel eljátszani, hogy nem ereszkedsz le egy vitában odáig, hogy érvelj. Akkor biztos nem fogok beszónyi.
@ dbl: Olvastam az utolsó mondatot, éppen ezért mondtam, hogy a védésen kívül nagyjából egyetértünk.
Most viszont erősen kevered a nyelvet a nyelvhasználattal. A kultúrálatlanság és a primitívség nem nyelvi kérdés, a legékesebb irodalmi nyelven is lehet irdatlan bunkónak lenni, ennek az ég egy világon semmi köze az idegen eredeű szavak használatához.
Azt meg értelmezni sem tudom, hogy milyen, amikor egy nyelvet elönt, “mint egy cunami, az idegen nyelvek világa”. De lehet, hogy nem figyeltem eléggé oda az elméleti nyelvészet PhD óráimon.
Kamper.
Tudom, hogy oroszlánszájba dugom a fejem, ha folytatom. Nem vagyok nyelvész.
De annyit tudok, hogy a nyelv nem csak változik, hanem fejlődik is. Abban ugyanis teljesen biztos vagyok, hogy mondjuk 15 ezer évvel ezelőtt bármely beszélt kevésbé volt fejlett, mint most. Azért, mert mind a gondolkodás, mind terméke a tudás is fejletlenebb volt.
Ami a primitívséget illeti. Nemcsak nyelvhasználat dolga ez. Az életében kb. 3 könyvet elolvasó és maximum a helyi lap szintjén tájékozódó ember nemcsak nyelvet használ, hanem nyelvet képvisel is. Annak az anyanyelvnek a primitívebb és kulturálatlanabb változatát. Tudod hogyan? Te mondjuk kötőszóként, ha valami nem jut eszedbe, akkor azt mondod, hogy “izé”. Ő pedig azt mondja, hogy “vazze”, eredeti formájában, és általában minden harmadik szava ez.
A cunamiról pedig csak annyit, hogy gondold át milyen eszköz segítségével társalgunk most. Ez nem patak vagy folyam, hanem cunami, ami mindent, ami az erejének nem tud ellent állni, elsöpri.
@dbl: hát a gondolkodás történetéhez én se értek, de meglepődnék, ha azt mondaná egy hozzáértő, hogy 15000 évvel ezelőtt fejletlenebb volt a gondolkodás.
A nyelvről tudom, hogy nem volt fejletlenebb. Persze, kevesebb dolgot tudtak megnevezni, kevesebb dologról lehetett beszélni, de nem azért, mert a nyelv alkalmatlan volt rá, hanem mert azok a dolgok nem voltak. Ettől még ugyanúgy volt tárgyrag meg hasonulás meg mittomén, amióta csak az emberi nyelvek kialakultak. A szókincsről azt szoktuk mondani, hogy nem is része a nyelvnek – abban az értelemben, hogy az nem a nyelv, hanem a beszélők sorsa, kultúrája által befolyásolt valami, ami semmiféle rendszert nem alkot.
Az, hogy primitív meg kulturálatlan, még mindig nem nyelvi kérdés. Az ember lehet primitív, de az általa beszélt nyelv nem. Primitív nyelv nem létezik. Attól, hogy valakinek nincs szókincse, és nem a köznyelvi norma szerint beszél, még nem primitívebb a nyelv, amit használ. Különben meg mitől is lenne primitívebb? Kevesebb szabályt futtat le (ez különben biztos, hgoy nem igaz)? Vagy hogy?
A cunamis dolgot már annyira sem érem, mint eddig.
A “baszdmeg” kötőszóként való használata szerintem csak sima kultúrálatlanság, nem pedig nyelvi kultúrálatlanság. Maga ez a jókívánság amúgy tudomásom szerint használatban volt már Mátyás király idejében is.
Gergő, azt írod. “Egyszerűen nem mutatható ki, hogy ma bármivel is több idegen szó épülne be a magyarba, mint korábban.” Azt tudom felelni, amit te nekem: “akkor dobálózz ilyenekkel, ha megszámoltad”
Azt mondtad (kívülállóknak mondom, hogy mi itt, személyesen a két nótbuk mellől verbálisan is egymásnak feszülünk), hogy a régiekre ugyanannyi idegen hatás jutott, Habsburg uralom, meg együttélés… stb. Igenám, de az információáramlás milliószor gyorsabb most. Egy hét alatt több idegen gondolattal és kifejezéssel találkozunk, mint akkor tíz év alatt. Az információ mennyiségi robbanásából már következnie kell a hatások számának megsokszorozódása, s köztük a nyelvi hatások számának megsokszorozódása.
Te azt mondod, magyar szó az, amit a magyar emberek beszélnek. (Most nem kérlek meg arra, hogy ugyan, mondd már meg, mi a határ: ha 500 ember beszéli, még nem magyar szó, de ha 501, akkor már az). Manapság sokkal gyorsabban elterjed egy idegen szó és szakkifejezés, így hát a te definíciód szerint is szükségszerűen több idegen szónak KELL beépülnie nyelvünkbe.
És még valami. Nagyon nem szeretném, ha ötven év múlva egy regényem újrakiadásában az lenne benn a kolofonon, hogy magyarból magyarra fordította: Kiss Géza. A fordítás és tördelési idő között újramagyarította: Nagy Árpád.
Ne engedjük el az idegen nyelvek pusztító ebeit kis hazánkban
Na, ez az utóbbi csak egy olyan fellengzős marhaság a részemről, amit szerecc
“Azt tudom felelni, amit te nekem: “akkor dobálózz ilyenekkel, ha megszámoltad”” Bocsesz, te állítottál valamit ezzel kapcsolatban, neked kéne számolni. Én annyit mondtam, hogy “kimutathatatlan”. Ezen mégis, mit számoljak meg?
“Te azt mondod, magyar szó az, amit a magyar emberek beszélnek. (Most nem kérlek meg arra, hogy ugyan, mondd már meg, mi a határ: ha 500 ember beszéli, még nem magyar szó, de ha 501, akkor már az).” De megmondom, ahogy már megmondtam korábban is: nincs határ, nem lehet eldönteni, nem is kell. Ez a tudomány szempontjából nem értelmes kérdés, mint ahogy eleve az is, hogy mi magyar szó és mi nem. Az én szememben ennek csak akkor van jelentősége, ha valaki nekiáll másokat fikázni, hogy miért használnak “nem magyar” szavakat – holott azokkal a szavakkal semmi baj nincs, csak neki piszkálják a csőrét.
“Manapság sokkal gyorsabban elterjed egy idegen szó és szakkifejezés, így hát a te definíciód szerint is szükségszerűen több újmagyar szó kell legyen.” Még mindig a benyomások kategóriánál tartunk, azzal meg nem tudok mit kezdeni. Különben meg volt időszak, amikor a magyar nemesség jelentős része jobban tudott németül, mint magyarul, nem? No, szerintem (szintén csak benyomás!) akkor sokkal brutálisabb behatások érhették a magyar nyelvet.
“Nagyon nem szeretném, ha ötven év múlva egy regényem újrakiadásában az lenne benn a kolofonon, hogy magyarból magyarra fordította: Kiss Géza.” Ja, ahogy Balassit is újra kellett fordítani ötven év után. Nettó demagógia.
A Szózat ellen írt első kritikák egyike azt kérte számon Vörösmartytól, hogyan merészelt teljesen magyar témájú verset írni – magyartalan formában? A Chevy Chase-strófa azóta már magyar versformának számít.
Hogy miből lesz magyar szó, és miből nem? Ki tudja, melyiket fogják használni unokáink is, melyik merül feledésbe.
A nyelvújítás egyik leggyakrabban ajánlott kifejezése volt a “virány”. Vörösmarty műveiben sűrűn szerepel. Vajda verses regényének hősét Virányi Ernőnek hívják.
Ma ki ismeri?
Ki használja?
Top, spoiler, trailer, csak három szó, amit a keresőbe itten oldalt bepötyögtem, és máris megjelentek, nem beszélve az angol címekről, mint Fringe, Stargate: Atlantis. Szerintem a nagyi ezeket sem értené, te mégis használod. Vannak ilyen szavak, amik így épültek be. Televízió, DVD, rádió, ezek is ilyenek, aztán még a nagyi is ismeri, de ha azt mondom neki, hogy kompjúter, abból is rájön, hogy az a számítógép. Nem kell lebecsülni a nagyikat
De az is furán venné ki magát, ha hirtelen így kezdenék beszélni: “Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, pur és homou vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüköt Adámut, és aduttá valá neki paradisumot házoá. És mend paradisumban valau gyimilcsektűl mondá neki élnie.” Ezt aztán senki sem értené meg ma, legyen akármelyik nemzedék, vagy mondhatnám: generáció. Mindemellett az igazán muris az egészben, hogy erről megy a vita egy digitális helyen, melynek közismertebb neve blog, nem pedig internetes napló, ami legmagyarosabban világhálós napló lenne, de azt hiszem, ha így hívnám, a mai fiatal a nagyival együtt csak pislogva kérdeznék: mi bajom?
Szóval, szerintem az ilyen szavakkal nincsen gond. Küzdhetünk ellene, de úgyis használjuk, mert kényelmes, mert így fognak megérteni többen (esélyes, hogy a nagyival, ha tudod, hogy nem ért hozzá, nem ülsz le az Internet rejtelmeiről diskurálni), mert észre sem veszi már az ember, stb. Lesz (van) fájlunk, sanszunk, snasszunk, blogunk és bloggerünk, mint ahogy anno lett kávénk, tévénk, internetünk, kuplungunk, fillérünk, lyukas garasunk vagy bazilikánk. Hogy ki mit ért meg, az meg attól függ inkább, hogy milyen környezetben nőtt fel. Apám egy kukkot sem ért, ha a logokról beszélek, de én is lesek, ha azt ecseteli, miért volt vicces a dandártábornok, mikor parancsba adta: villogjanak egyszerre a mojakok. Viszont egyikünk sem néz kukán, ha azt kérik tőlünk, mondjuk el, mi az a závárzat.
E szavak megléte tehát nem hiszem, hogy elkeserítő, vagy helytelen lenne. Helytelen és elkeserítő az, mikor az ember ezt hallja: “Összetörcsizett az új szemcsim, és tiszta ideg lettem.” vagy “Az az izompacsi úúúúgy bejön.”, na és persze a klasszikus: “Tegnap olyan depi voltam, hogy majdnem öngyi lettem.” Nos kérem, “ezdeszar”.
Dzsejt egészen kiváló eszmefuttatásához annyit fűznék hozzá, hogy az utolsó bekezdés mondatai sem “helytelenek”, mert miért lennének azok? Ettől még kultúrembernek persze simán futkos tőlük a hideg a hátán.
De miért voltam olyan depi, hogy majdnem öngyi lettem? Hát mert elfogyott az ubisali!
Amúgy jár dzsejtnek a 10 pont.
No, akkor kínomban a saját szavaimat idézem és nézem meg, mi rossz….
“Azért, mert mind a gondolkodás, mind terméke a tudás is fejletlenebb volt.”
Szerinted a 150 évszázadnyi különbség nem hagyott nyomot a gondolkodáson?
Az ismeretek szerzése úgy növelte a tudást, hogy a gondolkodást mind összetettebbé generálta. A legelső elvontabb fogalmak teljesen biztos, hogy a fizikai környezet tényleges alanyai, tárgyai, természeti jelenségek általánosított tartalmának továbbvitele volt. Ne mondd nekem azt, hogy egy sumér kori ember ismerte azt a fogalmat, hogy empátia. Még ha rendelkezett is ezzel a szellemi-lelki tulajdonsággal valamilyen szinten, nem tudott róla. Azért, mert az empátiát kb. 150 éves sorolják az ISMERT fogalmak közé.
A két dolog oksági kapcsolata az, hogy egymásra hatnak.
Ez viszont a te gondolatod:
“A szókincsről azt szoktuk mondani, hogy nem is része a nyelvnek – abban az értelemben, hogy az nem a nyelv, hanem a beszélők sorsa, kultúrája által befolyásolt valami, ami semmiféle rendszert nem alkot.”
Akkor mi a nyelv? Nem az ÖSSZES, az adott emberi kultúrkörnyezetben élő ember közös öröksége és élő közege, amit ő is változtat?
A nyelv azért az egyik legnagyobb találmánya a fejlődésünknek – függetlenül attól, hogy objektív módon az emlékezet, az információrögzítés és működtetés része – mert egyszerre közös tulajdonsága egy adott közösségnek és egy egyénnek. A kettő nagyon eltérhet egymástól minőségileg és fejlettségben is, de attól még ugyanaz. Az első egy komplex teljes körű rendszer, a második ennek egy része. No, ez az utóbbi általában a fejletlenebb és – tetszik, nem tetszik – esetleg a kulturálatlanabb.
A cunamit hagyjuk. Analógiaként akartam használni, de ezek szerint nem jött be.
Mivel egy sf oldalon vagyunk, hadd emlitsek meg valamit.
Gondolom olvastad John Brunner: Teljes napfogyatkozás című sci-fi művét. Túl azon, hogy csodálatos könyv, a témája pont idevág. Az, hogy hogyan függ össze egy adott kultúra fejlettsége, egyéni karakterisztikája és a nyelvének szerkezete.
@Digitális Búsképű Lovag:
“Szerinted a 150 évszázadnyi különbség nem hagyott nyomot a gondolkodáson?”
Szerintem nem. Csak 150 évszázaddal ezelőtt leütöttük a nekünk tetsző nőt, és a hajánál fogva hurcoltuk el a barlangból, addig most körbe vannak udvarolva. Végeredményben azonban pontosan ugyanazt akarjuk, mint 150 évszázaddal ezelőtt.
Ma pontosan ugyanazok az érzelmek és ösztönök vezérelnek minket, mint annak idején, csak akkor a széles csípő számított szexinek, most meg a szilikon, és nem tágasabb barlangot, hanem drágább luxusvillát akarunk venni.
***
Vazze’ (kultúrálatlanság rulez!), kezdek brodosodni! (jé, új szó, ez most magyar vagy nem?).
Miért nem ezzel kezdted?!
Így már rendben van a dolog…..
Ugyanis EBBŐL a kiinduló helyzetből nézve semmiféle vita és véleményeltérés nincs köztünk.
Az egy dolog, hogy én eddig abban a téves eszmebölcsőben ringattam magam, hogy az embert az értelme és ennek megfelelően a gondolkodás különbözteti meg (valamennyire) a többi földi élőlénytől…..
A gondolkodásmódon biztos hagyott nyomott, de hogy a gondolkodáson, mint biológiai folyamaton hagyott-e, azt nem tudom. Meg nem is értek hozzá.
Ami biztos: a mai értelemben vett emberi nyelvek nem fejlődtek és nem hanyatlottak, csak változtak. Ez nyelvtudományi közhely, az a helyzet, érdemes elolvasni néhány bevezetés a nyelvtudományba könyvet, ott szépen ki is fejtik. Nem kell nekem elhinni.
“Akkor mi a nyelv? Nem az ÖSSZES, az adott emberi kultúrkörnyezetben élő ember közös öröksége és élő közege, amit ő is változtat?” A nyelv egy kommunikációs kód. Nem muszáj szeretni, hogy evvan, de evvan.
Még mindig nem értem különben ezt a “kulturálatlanabb” dolgot. Ha például -b lenne a tárgyrag, az hogyan lehetne kulturálatlanabb (vagy akár kulturáltabb), mint a -t?
Azt én értettem, hogy a cunamit analógiaként akartad használni, csak marhára nem derült ki, hogy minek az analógiájaként.
Ja, a Brunner-könyvet nem olvastam.
“A nyelv egy kommunikációs kód. Nem muszáj szeretni, hogy evvan, de evvan.”
Navégre valaki kimondta.
Merras: na ne röhögtess. Mármint hogy te kimész, leütöd a nőt, aztán bevonszolod a barlangodba? Ló…khm… Te vagy a tiszta példa arra, mennyit változott az emberi gondolkozás 50 év alatt. Homo komputericus versus homo erectus (és az erectus nem azt jelenti!
) Nem ötven évszázad alatt. Ötven év alatt. Egyébként válaszd külön az ösztönént a gondolkodástól, a kettő nem ugyanaz… 
Gergő: Igazad van, Balassit nem kellett magyarítani. Merthogy akkor nem épült be annyi idegen szó a nyelvbe mint manapság
Köszi…
Mindegy, a nyelv nem fejlődik – elfogadom. Mert nem lehet fejleszteni, mert minden szó csak jön be, és ha 15 magyar ember használja már magyar is lesz. Éljen.
Jut eszembe: ezek szerint a nyelvészek áltudományban forgolódnak, a könyvkiadók meg elhagyhatnák a lektorokat, korrektorokat. Ugyanis ha következetesen egy kiadó minden regényében báncsuknak írná a bántsuk szót, akkor az helyes lenne. Mert hogy magyar emberek használják magyarul.
Mondjuk, Junnak lehet, fel se tűnne a nagy nővadászat közben
Hát ezt a zavaros dumát akkor most jobb híján úgy értelmezem, hogy már végképp nem tudsz mit mondani. Okés.
Zavar mi, hogy a logika visszájára fordul? Egyébként engem is zavar…
Ja, visszájára fordult, persze. Ha te mondod.
Ó, basszus, csak most esik le a csúcshülyeség, hogy kínodban már megint idekeverted a helyesírást. Dupla LOL egy rozsdás kenyérpirítóval.
Komolyan áll, amit mondtam szóban is. Kurva nehéz eldönteni, melyik lehetőség áll fönn:
1, fingod nincs, miről beszélek,
2, értenéd, csak különösebben nem érdekel
3, érted is, csak imádsz huzakodni, úgyhogy össze-vissza beszélsz, mer tudod, hgoy az engem frusztrál
3, érted, és még azt is érzed, hgoy igazam van, és ezzel a mellébeszéléssel vezeted le a frusztrációdat.
Jól van, mondhattam volna, hogy váltsuk ki a “szék” szót következetesen egy tetszőleges betűkombinációval. Akkor ez a nyelv változásának ékes bizonyítéka, és ha bárki felemeli a szavát ellene, az bizony a nyelv folyamataiba avatkozik bele.
Egyvalamit nagyon nem veszel észre, mióta a vita folyik: méghozzá azt, hogy nem tartom a nyelvet sem állandónak, sem pedig csendőre nem akarok lenni. Nem kiáltok nyelvcsendőr után sem. Viszont tanítsa meg a tanárnéni, hogy nem “tudnák”, hanem “tudnék”, mert igenis vannak szabályok és a szabályok mellett tanítson szavakat is (mondjuk elég szerencsétlen olvasókönyveik vannak az alsósoknak, hihetetlen elavult szókinccsel – és most nem magam ellen beszélek, mert ismétlem, a nyelv változik vagy fejlődik, ahogy tetszik). És ha megjelenik egy szó, aminek van szép magyar megfelelője, akkor hadd érezzem már úgy íróként, hogy a több száz éves (ezeréves) szó megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet, hogy íme, nekünk van megfelelő szavunk, s ha tudjátok, használjátok azt.
Amikor azt mondod, hogy de ott van a “búza”, amely ötszáz éve jövevényszó volt, akkor meg azt mondom, persze, igazad van. De eltelt ötszáz év. És igen, ha a sansz túlél ötszáz évet, akkor rendben. De – ismétlem – ne vegyük az “asap” szót és a “búzá”-t egy kalap alá, csak mert az “asap”-ot használja száznyolcvan ember, s ettől persze mindjárt magyar lesz.
Szóval ne a végletekben gondolkodj, mert mintha a szavaimból csak azt hallanád ki, ami téged bosszanthat. Egyből átlendülsz az ellentétes oldalra.
“Jól van, mondhattam volna, hogy váltsuk ki a “szék” szót következetesen egy tetszőleges betűkombinációval. Akkor ez a nyelv változásának ékes bizonyítéka, és ha bárki felemeli a szavát ellene, az bizony a nyelv folyamataiba avatkozik bele.”
Hangsorra gondoltál, nem betűkombinációra. Ilyen amúgy nincs, ilyen soha nem is történt, soha nem is fog feltehetőleg, nem is értem, mit keres itt ez a bekezdés. Mesterségesen szavakat utoljára Kazinczyék pakoltak a nyelvbe több-kevesebb sikerrel – őket nem szoktuk szidni ezért.
“Nem kiáltok nyelvcsendőr után sem.”
Az egész mégis valahonnan onnan indult, hogy fikáztad a Doktor House fordítóját, mert a “sansz” szót használta, ami szerinted “nem magyar szó”. Börtönbe kétségkívül nem akartad küldeni az illetőt.
“És ha megjelenik egy szó, aminek van szép magyar megfelelője, akkor hadd érezzem már úgy íróként, hogy a több száz éves (ezeréves) szó megérdemli, hogy felhívjuk rá a figyelmet, hogy íme, nekünk van megfelelő szavunk, s ha tudjátok, használjátok azt.”
Érezni azt érzel, amit akarsz, akár íróként, akár bártáncosnőként, de én meg azt nem értem, hogy ha valamire mongyuk egyszer csak két megfelelő szavunk lesz, az miért baj. “Esély”, “sansz” – remek, úgy hívják őket, szinonímák. Gazdagabb a nyelv! (Olvastad a fentebb linkelt Nádasdyt?) A “kutya” meg az “eb” közül is irtsuk ki a “kutyá”-t, mert amikor az a nyelvbe került, már megvolt vagy ezer éve az “eb”?
“Amikor azt mondod, hogy de ott van a “búza”, amely ötszáz éve jövevényszó volt, akkor meg azt mondom, persze, igazad van.”
Van az több mint ezer év is (nem mintha nem lenne mindegy). És a búza ma is jövevényszó.
“És igen, ha a sansz túlél ötszáz évet, akkor rendben.”
Számtalan fenti hozzászólásból derült már ki, hogy ez miért marhaság, hadd ne kezdjem elölről. Nem tudom, miért olyan nehéz beismerni, hgoy a “sansz”-szal nincs más baj, csak az, hogy neked nem tetszik, mer piszkálja a füledet. Ezzel a kutya nem vitatkozna, azt utálsz, amit akarsz.
“de – ismétlem – ne vegyük az “asap” szót és a “búzá”-t egy kalap alá”
Jó, az “asap”-ot ne (én sose hallottam beszélt nyelvben, max blogkommentben (öccáz év megvolt?) olvastam, de mongyuk a “sansz”-ot teljes lelki nyugalommal vehetjük egy kalap alá a “búzá”-val. Az egyetlen különbség, hogy az egyiket ezerakárhányszáz éve vettük át, a másikat meg pár tíz éve (bár különben lehet, hgoy régebben, nincs kéznél etimológiai szótár). És a “búza” hogyan élt volna meg ezer évet, ha valami népvándorló elősheenard addig kötekszik, amíg a magyarok inkább valami szép régi szót kezdtek volna használni helyette?
Arra meg befizetek, amikor te úgy beszélsz, hogy kizárólag öccáz évnél régebben meglévő szavakat használsz.
Viszont szerintem most már inkább dolgozzunk.
Az asappal az a baj, hogy már száznyolcvanan használják, egy nagyon szép határozószó, a tüstént, ami viszont hasonlót jelent, meg tűnik szépen elfele. (Én minden fordításomba beteszem a tüsténtet egyszer.) Különben én az asappal először néhány éve egy angolórán (!) találkoztam, sajnos mit ad isten, éppen én tartottam azt az órát, és a következő mondatban szerepelt valami fisfos e-mailben: Please send this asap. Én azt hittem, az asap valami főnév az üzleti angolban, valami iratra vonatkozik, és szeretném megkérdezni a tisztelt jelenlevőket, hogy elsőre ugyan honnan a búbánatból kellett volna rájönnöm, hogy ez az as soon as possible rövidítése. Énfelőlem aztán mindenki bekaphatja, aki asapot használ egy magyar levélben, az angolban még azt mondom, rendben van. Csak aztán nehogy etc.-zni, atd-zni vagy итд-zni (hehehe) kezdjünk a stb. helyett, mert öngyi leszek. Ez viszont, Gergő: “Egy nyelv, köszöni szépen, él és virul, ha tizenötmilliónyian beszélik, a saját beszélőitől meg ne akarjuk már megvédeni, az vicces lenne.” – nagyon tetszett; az első adandó alkalommal el is fogom sütni egy vitában, és természetesen úgy fogok csinálni, mintha én találtam volna ki.
@kamper:
“Viszont szerintem most már inkább dolgozzunk. ”
Télleg.
Neked van egy versfordításod függőben, @sheenard sfportalos cikkeket kell írjon, meg egy e-mailt kell megírnia és elküldenie egy rendezvénnyel kapcsolatban.
Ehhez képest mindenki blogol meg kommentel, mintha sok szabadideje lenne.
A párom németül tanul, ráadásul elég olvasott ember is, így minduntalan ismerős szavakba botlik – ezért halad hihetetlenül gyorsan a tanulásban… De nem tudja megállni, hogy ne hívja fel az én figyelmemet is a magyar nyelvben kicsit torzabban bár, de jelen lévő, élő német szavakra. A valamikori sógor-komaság erős hatással volt a magyar nyelvre…, de a környékbeli szláv, szerb népek is, és a törökök is. Az orosz hatás viszont elhanyagolható… Ha a klasszikus, régi magyar nyelvet keresnénk, amivel bevonultunk a Kárpát-medencébe, annak valószínűleg már nyomát sem leljük. Ez van.
A magyar nyelv legjellemzőbb tulajdonsága az lesz, hogy bárhová megyünk, mi mindenkit meg fogunk érteni…
Ami viszont engem bosszant már egy ideje, az az: “Add oda nekem!”
Teljesen felváltja az “Add ide nekem!” helyes verziót.
Valamint ott a fel-feltűnő “nem-e tudod, nem-e lehetne” kötések…
A beszélt nyelvben viszont a hanyag kiejtést, és a “sáalgaótáorjáan”-t (áááá) és társait rühellem!
Igen főnök, bocs főnök, máris.
Vasárnap van, vazze (magyar szó), aztat csinyálok, amit akarok (hejes beszéd, hejes írással).
Ha tetszik Merrasnak, ha nem, erre rá kell szánnom két percet
@ricu:
Hát bosszantson csak. Ettől persze nem lesz helytelen, mert ugyan mitől lenne az? A különbség a viszonyítási pontban van, ha azt mondod “add oda”, a viszonyítási pont a másik manusnál van; éppen úgy, mint amikor becsöngetnek, és te azt mondod, “jövök”. Holott mész.
A “nem-e” is helyes természetesen, hiszen magyarok használják magyarul. A különbség az, hogy a köznyelv az igei állítmányhoz illeszti az -e partikulát, egyes szubsztandard változatok pedig a fókuszhoz. Nyelvi helyességben nincs különbség a változatok között, csak társadalmi presztizsben.
A nyelvjárási kiejtéseket rühellni meg akkor nem gáz, ha elfogadod, hgoy egy palóc meg esetleg a te változatodat rühelli, és az eredmény 1-1, egyikőtöknek sincs inkább igaza, mint a másiknak. Sokkal több Reisz András kéne a tévébe, hogy a lingvicista magyar fül szokja a nyelvjárásokat.
Mert a magyar nyelvet (meg az összes többit is persze) rohadtul nem csak egyféleképpen lehet beszélni.
Hehe, Ricu, ezzel az utolsó mondatoddal szerintem elérted, hogy Kamper verse ma már ne legyen lefordítva…
Különben a verset csak a tavaszi szünetben csinálom meg, még el se kezdtem. Jelenleg vámpírokkal vagyok elfoglalva.
Basszus, holnap megyek, oszt leüvöltöm a korrektorom fejét, hogy hogyan meri felülbírálni az írásaimat. Magyar ember vagyok, a betyár mindenit, ha azt írom, “nem-e”, igazam van, bár nem én vagyok az e-talon.
Vazze, te tényleg reménytelenül értetlen vagy, Sündör.
(Hehe, közben Gergő megírta a kommentet! Szórul szóra tudtam, mit fog írni, még a Reisz Andrást is!)
Gyerekek, én viszont most már nekiugrok lassan a melónak.
Azt én nem is bánom, ha lehet tudni, mit fogok írni. Azér van, Chelloveck, mert következetes vagyok.
Persze, ez becsülendő, viszont ez a nyamvadt Feedreader egész nap kussolt, este kilenckor jelezte ki a bejegyzést magát meg az első 39 (!) hozzászólást, most meg öcsém teljesen percrekész, pedig én a legjobb szándékkal dógozni akarok, de még a Szindbád-trilógiát sem bírtam végignézni, olyan gyakran csipog.
Akkor most ezt direkt azért írom, hgoy csipogjon, és bosszantsalak.
Ne ám, hogy azt hidd, mi itt dolgozunk. Először is óránként legalább két alkalommal fellángol a vita köztünk Gergővel, aztán meg még írogatunk is egymásnak a blog alatt.
Pedig én mondtam, hogy “hajrá, kovács néni”, illetve “go-go-go, kovács mutter”… de csak vitatkozik.
Mindeközben még Chaplin-filmet is nézünk.
Az van különben, hogy a nyelv a focin meg a politikán kívül az a dolog, amihez mindenki kurvára ért. Holott a magyar középiskolai nyelvtanoktatás olyan szinten minősíthetetlen, hogy az átlag magyar nyelvi műveltsége sajnos önhibáján kívül a béka segge alatt van. Szóval aki azt gondolja, hogy mingyár ért is a nyelvhez, pusztán azért mert beszél magyarul, ezzel az erővel a fizikához is érthet, mert hat rá a gravitáció.
@Chelloveck:
“honnan a búbánatból kellett volna rájönnöm, hogy ez az as soon as possible rövidítése”
Végre megtudtam, mi az az asap (pedig nyugodtan STFG-hettem volna, csak lusta voltam). Eddig, ha meghallottam, hogy asap, csak annyit kérdeztem: wtf? Mert imho gigalol, hogy már beszéd közben is idegen szavakat rövidítgetünk, így én is kénytelen vagyok feltenni a FAQ-t: pls, mondjátok meg, miről van szó? OMFG! Pedig nem vagyok én lamer, mégis megkapom, hogy milyen losernek születtem. Na de be is fejezem ezt a kesergő postot, mert a ppl arcán már tuti ott a stfu kifejezés, meg a fejük tetején villog a GTFO lámpa. Szóval CU
Nomármost, az gáz, ha én értettem dzséjt kommentjét?
Jun szerintem nem gaz. Ugyhogy en most left, mert a routereket osszekoto eth switcheken kell szoftvert upgradolnom asap, mielott snmp trapben tulpollozza a divajszokat, belaggol, oszt a gigeth 1/0-2/4-ig interface downba megy es szetcsuszik nekem a spanning tree.. Raadasul ki kell meg tesztelnem, hogy az AP-70 mi a rakert szaggatja a mobilnetet, illetoleg mer van az, hogy enabledbe tettem a dir-635 ALG-ben a nat traversalt, oszt a remote ap faszan felcsatlakozik a netre, de nem tudt udp 4500-on traversal vpnben bejonni, felhuzni a gre tunnelbe hideolt ipsecet es sugarozni a corporate ssid-ket…
faszok vagtok ti mind…ezert ilyen ez az orszag, mert ahelyett hogy dolgoznatok, ekkora baromsagokkal toltitek az idot…”Istvan csak elmeleteket gyart, nem lesz igy jo ez a Magyarorszag…”
Őszi sanzon
– Őszi chanson. Paul Verlaine (1844-1869) írta 1864-ben, Tóth Árpád fordította –
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
s fájón.
S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.
Óh, múlni már,
ősz! hullni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…
Ó. Most már legalább tudom, mit ismételgettem pár éve – ennek a versnek az első két versszakát. Megtetszett egy színjátszós műsorban.
Brod, szórakoztatóbb is a gyermekipar… Szerintem István szerint is.
Sheenard, kamper: amikor benneteket olvaslak, rajovok, hogy Pol-Pot miert azzal kezdte remuralmat, hogy kivegeztette az ertelmisegieket…
Brod: és azokat, akik azok körébe tartozónak számítottak. Te sem úsztad volna meg.
És ismét köszönöm az építő jellegű megjegyzésedet.
Sheenard, jó, hogy hazajöttetek. Egy meglepő, váratlan olaszországi földrengésre utalnék ezzel… Ti ahhoz képest merre voltatok?
Aha. Délkeletebbre.
Illetve az epic.-hez délebbre, Rómához dk-re voltatok…
Igen, én is néztem, Fiuggi Rómától délre van, Nápoly felé. Lehet, hogy érezhető volt a széle, ahogy Rómában is. Elég durva volt…
sheenard en nem vagyok ertelmisegi
tulleptem mar a szakmunkas bizonyitvanyomon egy erettsegivel, meg fuggoben van ugye a diploma 
) de en bizony jomunkasember vagyok, es sosenem felejtem el a gyarimunkas eletemet – raadasul ugye en munka mellett tanultam es kepeztem magam mindeg is, ugyhogy en nagyon szoros kapcsolatban vagyok a munkasosztaly maradekaval… 
Sorry, de olyan gyanús elemekkel tartod a kapcsolatot, mint mi… Szóval… véged.
Sandor hat mit gondolsz mer jarok olyan keveset kozetek?
Egyreszt elepitem az ijes kapcsolatokat, masreszt meg termeszetesen jelentek rolatok. kamperrol szep kis anyag gyult mar ossze, alighanem viszonyitasi pontokat fog asni egesz eleteben. Rolad nem is kell aktat gyujtenem, leadtam a konyveidet, azok alapjan fognak elitelni. De regi baratsagunkra valo tekintetteel kozben fogok erted jarni, es eletfogytiglanit fogsz kapni, kenyszermunkan leszel a bajai tesztagyarban 
ja es egy cellaban leszel Markovics Botonddal, aki irodalmi sulyosbitokent egesz ejszaka a sajat regenyeit olvassa fel neked
Botond hangjával van gond, vagy a regénnyel?
Lányom hazahozott egy szösszenet. A tanárember a helyi középiskolában tanít. Bement a pékségbe és “Kérek egy ki-ki-ki-ki… – lemondóan legyint. – Jó lesz a zsemle is.”
“Menyi milosztben terümtevé” – a miloszt szláv szó, de lehet, hogy ők is lopták valahonnan.
szerintem a Sheenard se magyar szo…a Kamper meg egyertelmuen a jiddis Kampec (Vége van, elveszett; meghalt.) szobol szarmazik…Aki nem hiszi, az nezze meg a magyar-jiddos szotarban. Vagy akar itt: http://www.kislexikon.hu/kampec.html
Brod: legközelebb, ha találkozunk, elmesélem, miből ered a sheenard
és neked végig kell hallgatnod 
a terümtevé tulajdonképpen terüm tevé – két arab szó és a teveistállót jelenti
Viszont mától kezdve a Miyazaki és a Jun magyar név, és punktum. A Magyar Gárda meg elmehet a sóhivatalba.
Sandor ne kerlek…eskuszom jo leszek, csak ne meseld el
Jun: speciel nagyon regota magyar szavak. A Miyazaki a MIHALECKI magyarositott csaladnevbol szarmazik
) Eredetileg Mihalecky volt, es Ulaszlo idejen jottek be Lengyelorszagbol (amikor Ulaszlo lengyel-magyar kiraly volt) A Jun meg egyertelmuen a Junius Caesar-bol szarmazik (o volt Caesar soha el nem ismert fattyutestvere Junius-Julius ugyebar), szoval a neveid mar jo nehany szaz eve itt vannak, sot a Jun mar hamarabb itt volt mint mi magyarok 
Liberálbolsevista nemzetidegen lelkemnek tulajdonképpen teccik Brod jiddis megfejtése, de a történeti hitelesség kedvéért elárulom, hogy a nevem valójában osztrák.
Csak a teljesség kedvéért, bár megkésve (idézet öcsém magyar tanárjától).
“A magyarban a leggyakrabban használt hang az E.”
Amúgy meg Sándorom: hallgass Gergőre ezegyszer. Megérné.
No-no… túl messzire vagy innen. Olyan távolból még Gergőnek is lehet igazsága. De innen, a Kárpátok szívéből… Khm.
Tió, gyere haza