Hajnalig tartó egészségtelen bulizások után
Posted by sheenard on júl 27, 2009 in Megtörtént | 17 commentsMár megint csak hosszú volt a hétvége, és persze teljesen egészségtelen, nem csak ha a kialvatlanságot és a szervezetbe bevitt mérgeket tekintjük, de ha az időpontokat is nézzük, hogy ezek a mérgek mikor kerültek be a szervezetbe. Mert sem a hamburger nem jó hajnali négykor, sem a birkapörkölt hajnali háromkor – de mit tegyen az ember, egyszer egy évben van szülinapja, egyszer egy évben van HungaroCon és hát esküvők sem gyakorta vannak (nem az enyém).
Szerdán kezdődött azzal a pókerpartival Tiboréknál, és csütörtök reggel folytatódott a szülinapi ananásztortával (az ananász egy tortába keverve nem fogyaszt). Aztán Trombitás este, és köszönöm mindenkinek, aki eljött (akárcsak az iwiw-es, telefonos, MSN-es jókívánságokat is). Kellemes vendégből nem volt hiány (nahát, Flora meg külön örömteli döbbenet volt, nem mintha többet tudtam volna beszélni vele, mint Olaszországban, de jó volt látni), és a meglepetéseket is köszönöm. Kijelentem, hogy mostantól pipázom is, és hűsölök írás közben, sőt, mivel van már tollam, amivel vákuumban tudok írni, úgy készülök az űrbe… Ja, és a Galaktika Baráti Kör tagja lettem. Plusz van miből tökrántottát csinálni… Meg még sok minden…
Pénteken aztán még erre is ráhúztunk Salgótarjánban. Az Avana közgyűlése után (ahol két nagyon lényeges döntést is sikerült az egyesületnek hoznia a jövőre nézvést) tábortüzes-gitáros estét tartottunk, meg hajnalt, ugye. Béla és Benedek gitároztak, amíg a gitár illetve az ujjuk bírta. A környék visszhangzott, nekem meg eszembe jutott egy sci-fi regény ötlete, a nagy szovjet klasszikusok nyomában járva. Komolyan: berakom valahová a sorba. “Könyvek, amiket 2040-ig meg kell írnom.”
Szombaton a Dreamworld előadáson persze némi egyensúlyzavarral küzdöttem, kapaszkodtam is a székbe tisztességesen. Sajnos le kellett lépjek délután, mivel esküvőre és lagzira voltam hivatalos este – természetesen Budapesten. Pedig maradtam volna, mert HungaroCon is csak két és fél nap. Mindegy, még nem tudok két helyen lenni (ajánlott olvasmány a Kétszázadikban). Éppen a Vajdahunyad vári templomból jöttünk kifelé, amikor láttam, hogy van pár nem fogadott hívásom. Csörögtem Botondot, hogy gratuláljak (gratulálok most is!), de ő gratulált először. Ismerve a mi végzetesen vicces kedvű társaságunk alávaló tagjait, naná, hogy nem hittem el. Junnak sem. Csák Tominál már gyanús volt a helyzet, de ki tudta akkor, mit itattak vele???
Szóval a Vér és verejték Zsoldos-díjas. Nem hittem volna. Miért? Mert sokan mondták, hogy sok jó novella van, és miért ne nyerje László Zoli Csendje vagy más. Különben is, a novellám inkább allegória, példázat a múlt század harmincas-negyvenes éveinek észak-amerikai próza stílusában (chelloveck Bradbury írásaihoz hasonlította, nagy megtiszteltetés volt nekem), mintsem a megszokott, klasszikus sci-fi. Szóval sokesélyes volt, és nem tudhattam, ki szereti a zsűriből az O’Henrybe oltott fantasztikumot. Illetve érthető, érezhető-e a mögötte meghúzódó írói szándék.
A lakodalmon, aztán már lehetett ereszd el a hajamat. Kitáncoltuk magunkat és mulattunk hajnalig. Fél öt magasságában sikerült hazakeveredni, ahol még idejében értesültem egy aznap délutánra tervezett kerti partiról. Addig arra gondoltam, visszamegyek Salgótarjánba vasárnap reggel, viszont így már változott a helyzet (mondjuk fel sem tudtam kelni tizenegyig). És vasárnap délután végre dolgoztam is: a Jumurdzsák gyűrűje regényt beszéltük át bodzaszörp és grillezett csirkemell fölött Pierrot-val…
Este Jun – a hét csúcspontjaként – felhívta a figyelmemet egy Népszabadság online-on megjelent cikkre. Azt írta az újságíró: “Hiba lenne a műfajra rálegyinteni, ugyanis a Magyar Írószövetségen belül már saját szakosztálya van a fantasztáknak, s a kiadók is igyekeznek mind több neves szerzőt is megnyerni a műfajnak, amelynek művelői arról fantáziálnak, köteteik és blogjaik tananyaggá is válhatnak.”
A fantáziáló fantaszta üdvözletét adja már valaki át az újságírónak egy Baromi Nagy Magyar Értelmező Kéziszótárral együtt. Amúgy jól vagyok.
Gratulálok a Zsoldos-díjhoz!
Ugyan nekem pl. az időutazós írásod jobban tetszett, de nem én vagyok a zsűri – hála Istennek!
Egyébként nemrég tök véletlenül találtam egy német konferenciaelőadást egy
tanulmánykötetben, ahol holt komolyan elemezte az előadó, hogy science-fictiont kéne oktatni az iskolában. Fontolgatom is, hogy lefordítom, csak elég nehéz rászánnom magam, mert vagy 20 oldal.
Köszi…
Fooordítsd le! Engem érdekel.
Küldd be az sfportalra!!!
Gratulálok, remélem jövőre a regény kategóriában is nyersz a Beavatás szertartásával:-) Egyébként mind a két Zsoldos díj szerintem jó helyre került a tavalyi év SF könyve nekem az „Isten gépei” volt. Az idén eddig meg a te könyved az hajrá és meg egyszer gratulálok.:-)
Én is gratulálok a díjhoz!
Egyébként az új típusú érettségi emelt szintjén követelmény a sci-fi, persze 1 tétel erejéig az “irodalom határterületei” címszó alatt a krimivel együtt. (legalábbis 2006-ban még így volt). Ugyanakkor én “mélyen tisztelt” tanárnőm például nem volt hajlandó leadni, vagy akár egy óra erejéig is foglalkozni vele…
Jah és ráadásul humán tagozatra jártam.
Hosszú,egészségtelen hétvégék utánra elengedhetetlen:
Holdfénynél halálra csiklandozott ölyvész egér bőrébe csavart kellemesen meglepődött anyóskiáltást háromszor meglengetni a fejed körül,majd fél lábon forró parázson állva 277 másodpercig csendben gunnyogni.A hatás biztos.
Ellenben tökéletes badarság az a kijelentés,miszerint is hasonló alkalmakkor sálat kell kötni egy zsiráfnak,majd folyékony hidrogénben fél lábon állva 273 másodpercig prüszkölni…eh,nem is értem,hogy lehet ilyen sületlenségeket terjeszteni!!!
Hallottam én is valami madárkát ( Onsai ) csipogni holmi születésnap- féléről, aztán olvastam a portálon a díjadról is. Most egy füst alatt megejtem a gratulációt. Szóval, boldog szülinapot így utólag, – ha jól olvastam a soraidat, akkor megvolt a mulatozás-, és gratula a díjnyertes novellához is.
Talán astrocytózis lehet. Vagy csupán heveny, kétoldali idiopátiás sheenarditise van? 
Hackettnek már írtam ez ügyben, ja és igen, Broddal ne foglalkozz, valami degeneratív elváltozásban szenvedhet.
Gratulálok a legfrisebb Zsoldos Péter Díjadhoz!
Egye fene, megvárom 2040-et, ha addig befejezed azt a nagy szovjet klasszikusok ihlette sci-fi regényt.
Bár 2040 még igen messze van.
Talán egy témába vágó hangfelvétel meggyorsítaná a művészi folyamatot…
Ollé, van ilyen hangfelvétel?
Úgy hallottam, igen.
(Bár még csak egy rövid részletet volt szerencsém meghallgatni.)
Ah! Két kérdés: ki volt az a galád, aki felvette… és… ki az, aki hajnali háromkor még fent van?
Tényleg, szokatlan nálad.
Izé… azt mondod? Elbizonytalanodtam… Lehet, hogy már alszom és álmodom
És felébredsz egy másik világban…
Így sosem fekszem le, ha mindig riposztozol. Irgumburgum, tessék abbahagyni!
Itt a galád jelentkezik
lelkem beleremeg visszahallgatva azokat a szép orosz dalokat…
A kedvencem a Lenin induló, és a Baby, ne sírjál, amiket teljes terjedelmükben sikerült megmenteni az utókornak…