SHEENARD MONDJA…
Minden, ami fennakad a rostán
A nőnap és a nemi sztereotípiák, meg az írónők
- március
- 8
4:26 pm Gondolatok
* sztereotípia gör. el. 1. nyomd magasnyomó nyomóforma másolatok előállítása matricába öntött fémből v. besajtolt műanyagból 2. merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlődés *
A nőnap miatt tegnap kis híján az idegbajba sodort pár muffin (amikor muffint írok, arra is gondolok). A fiammal készítettük lány osztálytársainak (leginkább ő, én csak asszisztáltam), és persze, hogy a sütő előtt pofára esett az első adag, takaríthattuk a csokoládét, a második alól meg kicsúszott a sütőrács, és végül naná, hogy ma reggel otthon hagytuk - a szibériai hidegben vonszoltam magam vissza a suliba a muffinokkal.
Ugyan nem ezért, de aztán vitába is keveredtünk Gergő barátommal, hogy tudniillik a kormány az óvodai nevelés országos alapprogramjában kiemelte, hogy az óvodai pedagógusok kötelesek a nemi sztereotípiák erősítését meggátolni, és persze, hogy nem egyformán látjuk a dolgokat. Persze, jó dolog kialakítani egy egészséges egyenrangúságot a társadalomban (azonos munkáért azonos fizetés, meg hogy az a nő sem kevésbé nőbb, aki karriert épít, annál, aki gyereket nevel, meg hogy a nők is legyenek body builderek… opsz, ez utóbbi már megvalósult…), ám ezt így nem az óvodában kellene elkezdeni. A kulcsszavak az “így” és az “óvodában”.
Szerintem kétmilliárd évnyi evolúciót nem nagyon lehet egy alapprogrammal kifordítani, már csak azért sem, mert a gyermeki agy kifejlődése az anyaméhben a fiúknál és a lányoknál teljesen más ütemben zajlik, így más-más agyi területek fejlődnek: lányoknál például a verbális készség erősebb, fiúknál a manuális, és ez csak egy példa arra, hogy nem lehet nyomóformával egyenformásítani nőt és férfit. Másrészt pedig ebben az életkorban a nemi szerepek ébredésénél elsősorban a test felfedezése, és az evolúciós ösztönök erősödése zajlik. A társadalmi szocializációt elsősorban a beilleszkedésre neveléssel, a közösségbe tartozás érzésének kialakításával tudja a pedagógus segíteni, ez viszont nem jelenti a különbözőség rögtöni elmosását vagy erőszakos megszüntetését - ahogy pár politikus mondja, ellentétben a természetes fejlődéssel (egyébként nem kell rögtön a gender ideológiát berángatni ide, ahogy pár hülye média tette). Szóval szükség van a nemi sztereotípiák egy részére.
Egy részére - mondom. Az egészségesebb részére, amik például elvezethetnek az egészséges családmodellhez, hogy azt ne mondjam, a jó értelemben vett konzervatív családmodellhez (ahol az anyuka azért még karatézhat, az apuka meg főzőcskézhet otthon). Mert hogy nem csupán kétmilliárd év és az egész mögöttünk hagyott evolúciós vonal miatt hülyeség az alapprogram inkriminált mondata. Más miatt is. Hogy példánál maradjunk: ma, a nőnapon az oviban a fiúk virágot adnak a lányoknak. Az alapprogram szellemisége ezt a nemi sztereotípiák erősítése közé sorolná, mégis, a nőnap segít a pedagógusnak kialakítani a fiúgyermekben a lányok (nő) tiszteletét…
Kellenek a nemi sztereotípiák, de ezzel együtt párat közülük tényleg el kellene törölni. A szüfrazsettek óta folyamatosan dőlnek le tabuk (pl. előbb-utóbb Amerikában és nálunk is lesz női miniszterelnök), mégis a családban azért tartja magát pár rossz nemi sztereotípia, amit a férfiak és nők közösen tartanak fent. Ezeket azonban az óvodás, ha a szülei ilyenek, úgyis ellesi és sajnos megtanulja otthon, az óvodában éppen a jókat kellene elsajátítania. Mit tehet a pedagógus? Hagyja figyelmen kívül az alapprogram ide vonatkozó részét, és neveljen minden gyereket egyéniségének megfelelően a helyesre és a jóra - ha kell, a nemiségének felismerésére.
Egyébként a fejekben sok előítélet és sértődés van - ezt törvényileg nem lehet kimosni. Pár hónapja a sci-fi találkozók egyik rendszeres témája a férfi és női sci-fi közötti különbség. Beszéljünk-e “írónők”-ről. Vagy az írónő is író. A véleményem itt is elég sarkos: ha van takarító és takarítónő, ha van tanár és tanárnő, király és királynő, akkor van író és írónő is. Nem hogy tagadni, de vállalni kellene.
Ezek nem rossz “kategóriák” vagy “sztereotípiák”. Az Üvöltő szeleket nem tudta volna megírni így egy férfi, a Harmonia Caelestist pedig nem így írta volna meg egy nő. Inkább büszkének kéne lenni erre a kettősségre, amely olyan mint a hideg-meleg, tavasz és ősz vagy a jin és jang. Nem pejoratív az “írónő” kifejezés, és ha valaki így érzi, mélyebbre kellene ásnia önmagában.
Egyébként lesz értelme húsz év múlva a jin-jangnak, ha az óvodában kiveszik a lány kezéből a babát, a fiú kezéből pedig a kocsikat?
63 comments
Azér` mer` nem érsz fel a Söndörig intelligenciásan… 
Posted by digitalisbusképulovag, on március 8th, 2010, at 5:58 pm. #.
Hát azért ezen jó lenne változtatni, nem?
Mert nyilván erről van szó, nem arról, hogy ne vigyenek a tanítónéninek virágot. Nem olvastam a programot, de van egy ilyen sejtésem.
Nőnap? Ha a suliban a diákok nem ezzel köszönnek jó reggelt, eszembe sem jut, hogy ma “ünneplik”.
Sajna a konzervatív családmodell egy igen vaskalapos értelmezéséhez volt szerencsém gyerekként. S mivel a Teremtő a nemem mellé igencsak erős verbális készséget is adott, nem kevés rebellis hajlammal megspékelve, igen erőteljesen konfrontálódtam a család fejével, a teremtés koronájával, az egyszemélyes törvényhozó, büntető és végrehajtó hatalommal, ki anyám s családunk urának s parancsolójának tartotta magát. ( Azt hiszem ebből világosan következik, hogy nálunk sosem volt nőnap. A tűzhely főz, a mosógép mos, a porszívó takarít etc… a nő csupán a kezelő személyzet, mely feladatot mint azt tudjuk, egy értelmesebb csimpánz is képes ellátni. A meló utáni házigályáért nem jár sem elismerés, sem köszönet, hisz kötelesség, nem pedig opció).
Ez így ebben a formában talán viccesnek tűnhet, de napi szinten megélni az “alsóbb rendű” pozíciót, csak mert xx-nek születtem, nem csak bosszantó, hanem egyenesen bicskanyitogató késztetések kialakulásához vezet. Amint meghallok valami “pejoratív” megjegyzést a női nemet illetően bármely vonatkozásban, elönti az agyamat a vörösség.
Ez mára persze szelidült, de az első reakcióm minden esetben az agypirosság, és ama lehetőség latolgatása, hogy vajon a humorizálni próbáló embernek jól mutatna-e a törött orr. Felnőtt(?) fejjel igyekszem tartani magam, az “akinek nem inge ne vegye magára”- mottóhoz.
Fater is sokat szelidült, mára csupán vicelődik azzal, amit annak idején komolyan gondolt.
Hiába no, van egy felesége és három lánya, s csupán két fia.
Posted by rhewa, on március 8th, 2010, at 6:34 pm. #.
[…] Egészen meglepődtem, hogy scifi körökben ez a téma mennyire fennforog, s noha a kinyilatkoztatásokkal és véleményekkel nem igen értek egyet, a társaság felvilágosult atitüdjének tekintem, hogy egyáltalán hajlandóak erről elgondolkodni. Gratula! Itt van mindjárt Sheenard blogjában a bejegyzés. (Tudom honnan vette az óvodai nevelési programot: a választási harc már elért odáig is, és nagyonjobboldaliak szerint ezzel akarnak a kisfiúkból buzit nevelni (bocsánat a pejoratív kifejezését, ők mondják így, nem én)). Na, szóval ez marhaság. Az olyan sztereotípiákról kell leszokni az ovónéniknek, hogy a kislány ne autózzon, mert kislány, és a fiú ne bőgjön, mert ő fiú, és még sorolhatnám. Ma a munkahelyen kaptunk szép szál virágot (aki szakszervezeti tag, az egy cserepest is, és még egy doboz bonbont (elgondolkodtam, hogy belépek, de akkor karácsonykor elárasztanak szaloncukorral is, az meg nem kell)). Mi meg sütöttünk tegnap sütit, meg vittünk ma üdítőt, s megkínáltuk a srácokat. Mondhatnám, hogy már megint ők jártak jól, de szerencsére mi is ettünk belőle (még mielőtt megkínáltuk őket, mert különben már nem tudtunk volna, a férfinép, mint sáskahad …)). Na, szóval ezt a nőnapot annyira nem kell sajnálni, nem tudom, Sheenardéknál hogy sikerült ennyire megfordítani a sztereotípiát, hogy a fiúk sütöttek süteményt, amikor ehhez, saját bevallása szerint sem igazán értenek. De a kezdeményezés, és a verejték/vacogás díjazva. (A lányok nem adtak virágot érte?) Na, szóval azért most már kéne komolyan is írni a dologról egy kicsit. Jó egy éve olvastam, hogy egy világraszóló felmérés alapján a Földön az összes munka 90%-át nők végzik, míg ezért saját kezükhöz kapják az összes kereset 10%-át. Hát ezen azért lenne mit javítani! S igen, a nőknek egészen más képességeik kiemelkedőek, mint a férfiaknak. S ez így is van jól, s valóban nem kéne uniformizálni a nemeket. DE! DEDEDEDEDE!!! Ez nem jelenti a férfiak felsőbbrendűségét. Igazából ez a felsőbbrendűségi érzés a hímnem empátiahiányából ered. Ők nem tudják átérezni azt, hogy azok a tulajdonságok is fontosak lehetnek, amikben a nők jobbak. Hehhe! (Boszikacaj) Na, ezt most jólmegaszondtam nekik! (elsunnyog.) Author danna Comments (0) […]
Posted by Világnéző » Blog Archive » A nőnapról, és a nőkről női szemmel, on március 8th, 2010, at 6:42 pm. #.
Gergő, én persze, hogy pártolom, ha az anyuka okos, az apuka meg csak szép…
Danna: “Az olyan sztereotípiákról kell leszokni az ovónéniknek, hogy a kislány ne autózzon, mert kislány, és a fiú ne bőgjön, mert ő fiú, és még sorolhatnám.” Ez esetben az óvónénikből kell a sztereotípiákat irtani
Nos, a másik, amit nem hiszek, hogy a Föld összes munkájának a kilencven százalékát nők végzik. Persze, kérdés, mit tekintünk munkának.
Bár… ott voltam (mit ott voltam, nálunk volt kerti partin) annál az ominózus esetnél, amikor K.G. hajdani kiadótulajdonos a felesége előtt két liter tej elfogyasztása után kijelentette, hogy nem tudja, miért is nősült meg, amikor a feleség munkáját három személy, a szakács, a bejárónő, és a ku… izé… egy prostituált is el tudja látni - kötődések és gondok nélkül csak pénzért. Nagyon mélyre tekintettem azon az estén a sztereotípiák szakadékába…
Komolyan beszélni?
Nos, nem kell, hogy nemzetközi ünnepet csináljanak a “tiszteletünkre”, elég, ha van aki megköszöni minden este a finom vacsorát. Nem kell virággal jelképeskedni, ha van aki mosolyt ad ajándékul a reggeli kávé mellé. Nem kell a csoki, a bonbon, a szóvirág, ha van aki érzi-érti a szavakban elmondhatatlant az apró gesztusokból.
Nem kell fényes-szíves-mázas üdvözlőlap, csak egy kis odafigyelés.
Napi szinten, ember és ember között.
Az utcán, a buszon, a munkahelyen, a családban.
Nőtől a férfinak, férfitől a nőnek.
Posted by rhewa, on március 8th, 2010, at 7:30 pm. #.
Hogy túllépjünk a kicsit belterjes férfi-női problémákon… Azt, hogy milyen nemi sztereotípiák alakulnak ki egy kultúrában, azt bármilyen furának tűnik, eléggé objektív okok határozzák meg. Lehet, hogy különös amit mondok, de az ember, mint egyed rendszerelméleti szempontból nem különbözik a robottól (már, amit mi robotnak tekintünk - programozási okok alapján). Programozott egyedekről van szó. A robot esetében egy bináris nyelven működő, elektromos hordozók által közvetített szoftver határozza meg programozás eredményeképpen az eredményt. Az ember esetében a programnyelv a kultúra alkotóelemeinek szinte felmérhetetlen halmaza. A kultúráé, amelynek konkrét megjelenési formája, a családi, iskolai, baráti, munkahelyi, nemzeti és globális kultúra alkotó elemei. Ismeretek a világról, erkölcs, egyéni-nemzeti- és komplex célok. Ebbe még beletartozik az a megkerülhetetlen hatás is, amit a belénk programozott biológia jelleg határoz meg.
Az emberi kultúra jellegét, és az így kialakult nemi sztereotípiákat is az a tragikus alapmotívum határozta meg, hogy technológiai-technikai kultúra. Ennek a követelményrendszere ilyen szerepeket hozott létre. Azért, mert az ilyen jellegű, a környezetével nem szimbiózisban együttműködő, hanem azt legyűrni kívánó értelmi formációk az ilyen kultúra követelményei szerinti erővonalak mentén mozognak.
Erő, harc, győzelem-vereség, akár egymás között, akár a körülöttünk levő világ ellenében.
Ennek eredményeképpen létrejöttek azok a földi társadalmak, amelyekben az egész földi fejlettségi spektrumot áttekintve alig van különbség az adott szerepek jellegét illetően.
Az a változás, ami beindult lassú és erőtlen. Magasabb szinten olyan bajoknak nézünk elébe, hogy rövidesen a férfi-női viszonyok problémáit a múlt derűs kis játékainak fogjuk látni.
Egy hétköznapi gondolat. Amíg az emberi társadalom nem képes az emberi egyenlőség fogalmát bőrszín, vallás nemi identitás alapján történő megkülönböztetés nélkül kezelni, addig a férfi-női viszonyt sem fogja megfelelően látni. Ugyanis kedves női és férfi embertársaim a fenti kategóriák ugyanabba a körbe tartoznak.
Embernek kéne egymást látni…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 8th, 2010, at 9:09 pm. #.
Rövid sztori: Egyszer egy 55-60 körüli manusz mosogatógépet akart vásárolni a feleségének. Így kérte: Akarok venni egy mosogatógépet, mert már fárad a biorobot
Lehet, hogy nem ide vág egészen, de nekem tetszett…
…meghát jobb ha az otthon melege nem egy fiúgyermek…
Posted by Larsen, on március 8th, 2010, at 9:50 pm. #.
Hm, nem tudom… én mindig szeretek virágot kapni. Ha a másik félnél nem kötelesség a nőnapozás, hanem érti annak a lényegét, akkor nagyon szép és bensőséges pillanatokká válhat. Van egy ismerősöm, 14 éve házasok, nőnapkor stb sose köszönti a pasi, mert azt kényszernek érzi, de az első hóvirágokból minden évben visz.
Ami a nevelést illeti, ezt múlt héten tanultam (mindegyik konkrét kutatási eredmény):
- A tanítóképző tankönyvek ábrái negatívan diszkriminálják a fiúkat, a legtöbb erőszakos gyerekcsíny képén ők vannak. Ez tudat alatt bevésődik a tanítóba.
- 9-10 éves korig a lányok természettudományi tudása és érdeklődése azonos a fiúkéval. Utána a nemi identitás kialakítása központi kérdéssé válik, és ez ütközik a reál tárgyakról alkotott társadalmi sztereotípiákkal. Vagyis egy kémia-fizika kiemelkedő teljesítmény nem nőies. (ezek a lányok ritkán azok) És fordítva is, vagyis aki nőies, az nem alázza le a pasikat e téren. Az, hogy ennyire kevés nő van reál területeken az nem az észlelési és agyi nemi különbségeken alapul, hanem társadalmi jelenség.
- A reál reál tárgyak oktatói a lányok munkájában a formai elemeket dicsérik (tisza, rendes), míg a fiúkéban a tartalmiakat, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Nyelvi és irodalomórákon gyakribb a lányok felszólítása, mint a fiúké. Reálosokon fordítva.
Ezeket csak érdekességképpen írtam. Az oviról nem esett szó.
“9-10 éves korig a lányok természettudományi tudása és érdeklődése azonos a fiúkéval.”
Dobd el a tankönyvet.
Posted by sheenard, on március 8th, 2010, at 10:40 pm. #.
En csak azt szeretnem, ha a ferfiak napja, apak napja ugyanakkora hangsulyt kapna mint az anyak napja es a nok napja…bar ehez nem artana eldonteni, hogy mikor is tartjuk, mert legalabb 3 datum is van a nemzetkozi ferfinapra, plusz Mo-on kulon is van egy datum
Nekem a ferfinapra Majus 19 - Ivók napja a legszimpibb, amikor is a nok soroket es borokat vehetnenek nekunk, hogy ne csak a viragosok gazdagodjanak.
Apak napja meg elvileg junius 3. vasarnapja ha jol remlik bar ez meg messze all tolem, de azert apas ismeroseimnek tuti jol esne a parjuktol egy felkoszontes
Posted by Brod, on március 9th, 2010, at 7:42 am. #.
”
- Haver, ma van a nonap, mivel leped meg az asszonyt?
- Nem pisilem le a WC deszkat…
“
Posted by Brod, on március 9th, 2010, at 7:44 am. #.
Igen, nekem is valahonnan gyerekkorból ered a bajom a férfi-női egyensúllyal. Azzal a különbséggel, hogy nálunk apám igen mérsékelt mértékben volt felsőbbrendű, de anyám ennek ellenére engem és az öcsémet a saját elképzelései szerint nevelt. Mindig az öcsém volt az első mindenben, rá gondolt, érte aggódott, őt kényeztette, s minden otthoni nézeteltérésben neki adott igazat.
Majd mikor férjhez mentem, s már volt két gyerekem, s immáron lassan 10 éve voltunk együtt minden gond nélkül a párommal, akkor kioktatott, hogy nem tudom eléggé, egy nőnek hol a helye. Mert egy nő nem egyenértékű egy férfival, és soha nem is lesz.
Neki ez a véleménye annak ellenérem hogy tanult ember, orvos.
Nálunk viszont otthon ennek ellenére egyenjogúság van, s a két gyereket igyekszem egyenlően nevelni, persze úgy, hogy figyelembe veszem az ő saját egyéni jellegzetességeiket. A férjemet megtanítottam főzni, s a gyereknevelésben is (képességeihez mérten) mindenre kioktattam anno, mert hát bármikor történhet velem valami, s nem jó, ha ott áll magatehetetlenül.
Azért mondom, hogy képességeimhez mérten, mert beteget ápolni nem tud. Magáról sem veszi észre, hogy rosszul van, nemhogy a gyerekről. Szokásos párbeszédünk:
- Mért nem veszel be valamit, ha ennyire rosszul vagy?
- Mért? Rosszul vagyok?
…
Ja, és itt jutottunk el újra a 90% munkához. Igen, mit tekintünk munkának. Ha csak azt, amikért manapság fizetés jár, akkor máris jobb a helyzet, ott csak cirka 30% az elmaradásunk. De a felmérés munkának tekintette a mosást, mosogatást, gyereknevelést, és betegápolást, stb is.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 8:33 am. #.
S túllépve a férfi-női viszonyokon, ahogy digitalisbusképulovag kérte (hogy lehet ilyen hosszú nicket választani???!!!), igen, pontosan ott van a probléma, ahol mondod.
Egy másik fórumon volt vita a melegfelvonulás körül. S én csak annyit jegyeztem meg, hogy függetlenül attól, hogy jó-e, ha felvonulnak, vagy sem, egy másik embert kővel megdobálni helytelen. (Mert abban az évben éppen azt tették.)
Mire a következő reakciót kaptam az egyik felvonulás ellenzőtől:
“Te rohadt fasiszta, ******* (további szitokszavak) tudom, hogy ki akartok nyírni minket!”
Ez az a szint, amikor már minden logikát nélkülöz a dolog. Én, aki éppen az kődobálás ellen szólnék, és a tolerancia jegyében, én vagyok egy gyilkosságra készülő fasiszta? Igen, amíg itt tartunk, addig a női egyenjogúság kérdése eléggé reménytelen.
Onsai:
Igen, a fiúkat ábrázolja a tankönyv, ahogy verekednek. De hát ők is szoktak verekedni. 
Két kisiskolás gyerekem van, tusom mi megy az osztályokban.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 8:39 am. #.
Még valamit a fentiekhez…
Asszonyommal több mint 30 éve élünk együtt. Mind a ketten dolgoztunk munkahelyen. Ennek megfelelően az a része életünknek, amit nem ott töltöttünk, közös volt. Ettől kezdve amit csinálni kellett, az is közös volt. Az egyik legtenyérbemászóbb kifejezés amit hallottam életemben: “komám, én szoktam segíteni a zasszonynak otthon”…
Ne, segíts b* meg! Segíteni a béna, vak, törött lábú embernek kell. Egy másik ember akivel együtt élsz, nem segítségnyújtás alanya, hanem társ. Én életem során kb. 2,5 embernyi munkát végeztem, de ettől még a mai napig közösnek tekintek minden otthoni munkát, köztük a heti kétszeri nagyobb bevásárlást is. Mivel közös családi ebéd vasárnap van csak (fiunkkal együtt), aznap a főzés rumlisabb, mint hétköznap. Az ebéd után bé`zavarom az asszonykát a nappaliba, és kidzsuvázom a konyhát…évtizedek óta.
Ennyi. Főzni tudok (pár ételfajtát, pl. paprikás krumpli, pörköltek̷ 
és szeretek is.
Tudom, hogy férfidominanciájú világunkban ez fura (egyik férfifőnököm mondta is egyszer, hogy az ilyeneket mint én, le kellene lőni, mert miattunk hiszik azt a nők, hogy jogaik vannak…).
DAnna:
Amit az első hozzászólásomban mondtam, nem én találtam ki. Maga a szószedet önálló, de az összefüggések ismert társadalmi-kulturális fogalmi rendszerek.
A nicknevem igaz hosszú, de mint általában életem során majd mindennél, amit csináltam, tudatos döntés eredménye. Mindig szerettem a szélmalmok ellen harcolni…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 9th, 2010, at 10:20 am. #.
“Igen, mit tekintünk munkának.”
Igen, ez fontos a statisztikában. Elég azt mondani, hogy a gyerek kihordása munka, és máris van + több mint hat és félezer munkaóra
Posted by wirth6, on március 9th, 2010, at 12:50 pm. #.
Igen!
Ha tudnád, mennyit kell oda-vissza járkálni, mire az a gyerek kijön! Összeböködik az embert, mint egy tűpárnát, mindenféle undorító löttyöket kell meginnod éhgyomorra …
És közben az a várandós nő esetleg még a munkahelyén is dolgozik.
Egyik kolléganőmet a 8 hónapban terelte ki a főnöke (botanika tanszék), növényt gyűjteni a Bakonyba, gyalogtúrával, hajolgatással, cipekedéssel. Kórházba is került másnap.
Posted by DAnna, on március 9th, 2010, at 1:27 pm. #.
Volt egy barátom, (egy ideje eltűnt az életemből) aki akkoriban Szombathelyen lakott, és a férfi - női viszonyokról beszélt állandóan. Rögeszméje volt, hogy a család eltartása a férfi dolga, és hogy a nőnek otthon a helye. Az elmélete sajnos ott dőlt meg, hogy egy fizetésből nem tudta eltartani a családját. Ezek mellé Jézus szeretete is társult, ami még nagyobb lapáttal tett a tűzre. A kedvenc honlapja, amit nekem is ajánlott, és még sok hasonló gondolkodású társának: http://www.ferfisator.hu/ csak erős idegzetűeknek.
Posted by Metatron, on március 9th, 2010, at 4:08 pm. #.
“Dobd el a tankönyvet.”
@sheenard Tudod, mibe került?!
@DGB
az ilyen férj-feleség munkamegosztásos dolgokban szerintem a figyelem számít. Mi jó a másiknak? Néha nem jó a feleségnek, ha a férj részt vesz a házimunkában. Ha a nő számára a tiszta lakás, étel a szeretet kimutatásának formája, akkor néma kritikának fogja fel. Ilyet is ismerek.
De amúgy tök jó a felfogásod.
@metatron
ööö… asszem páran ismerjük a srácot, Írókörös volt egy-két évig. Hát, voltak érdekes pillanatok.
Drága onsai! Nálunk nem néma kritika, hanem az amit írtam. Figyelés egymásra. Az, hogy olyat ismersz, akiről írtál, az nem ellenbizonyítéka annak, amit írtam…
Amiért ilyen vagyok, arra még egyszer olvasd el az első és második hozzászólásomat.
Vannak elképzeléseim a világról (mint mindenkinek), és azok olyanok, hogy a velem élő ember számára is elfogadható legyen…
Posted by digitalisbusképulovag, on március 9th, 2010, at 6:33 pm. #.
Hát, őszintén, azt a nőt, aki munkának tekinti a várandósságot, a prüntyők körüli sertepertét annak minden örömével és nyűgével - igen, mert ez utóbbi se tagadható-, nos, azt hiszem magam gurítanám le hordóba zárva a hegyről. Ha mindenáron mártír akar lenni, szívesen hozzásegítem. :S
Pont az ilyen hozzáállás az, ami leginkább ront a helyzetünkön. A “nagy szent anya”-kép. A nő, aki feláldozza ifjúságát, szépségét és erejét a család magasztos oltárán.
Basszus, csak ezt ne, mert hányingerem lesz!
A járkálás, a böködés, és az azt megelőző kilenc hónap minden csodája és fájdalma hozzátartozik az xx-kromoszómák alapfelszereltségéhez.
Évszázezrek óta szülnek a nők, ne találjuk már ki, hogy ez valami áldozat, könyörgöm!
Tény, nem könnyű. Tény, sokszor qurvára nehéz.
Akkor most képzeljük el, milyen lehet mindezt végigasszisztálni egy férfinak, leendő apának, akinek nem áll módjában segíteni az asszonykáján. Hallgathatja, ahogy nyög, fújtat, meg sikoltozik, borogathatja a homlokát, megsimogathatja a kezét, az asszony elküldi a halál faszára és beígéri neki, hogy az életben többet nem csempészi be a lompost, ezt ő végig is hallgatja türelemmel, de érdemben semmit az ég egy adta világon nem tehet sem a nőért, sem a gyerekért. Másokra, idegenekre kell bíznia azok életét, akiket a legjobban szeret.
EZ az, ami valóban fájdalmas és nehéz!
Minden nőnek van lehetősége aktívan megélni a saját nőiességét.
Bárki dönthet úgy is, hogy passzív marad.
Akkor viszont ne tagadja meg a saját döntését és ne tetszelegjen az áldozat szerepében.
Az ő választása.
Posted by rhewa, on március 9th, 2010, at 7:21 pm. #.
Szóval ha nem ringatom magam rózsaszín ködbe, és észreveszem a gyerekvállalás nehézségeit, akkor nem vagyok eléggé nő? Érdekes … Szerintem ez is egyike a női sztereotípiáknak, amiket nagyon ki nem állhatok.
Van két gyerekem, szeretem, s szépen nevelem őket.
De ettől még pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mi történt a terhesség és a szülés alatt, s véletlenül sem fogom azt mondani, hogy minden csodálatos volt.
S nem, az én alapfelszereltségem nem tartozik hozzá az, amit a 9 hónap alatt terhesgondozás címén műveltek. Azzal itatnám meg a vércukor vizsgálat löttyét minden reggel, éhgyomorra, aki kitalálta! stb. stb. stb.
Attól, hogy egy munkát valami szeretettel végez, az már nem igényel erőfeszítést, vagy kevésbé becsülendő? Nem számít? Ki szereti a munkáját? Jelentkezzen azonnal, hogy nem kér érte bért! Micsoda dolog, hogy felveszi érte?
Posted by DAnna, on március 10th, 2010, at 12:50 pm. #.
Kedves DAnna!
Valószínűleg nincs az a nő, aki ne venné észre a gyerekvállalás nehézségeit. Ugyanakkor nem volnának több gyermekes családok, ha valóban olyan nehéznek vélnénk azokat a problémákat, amikkel nap mint nap szembesülünk.
Én magam is ittam cukros lötyit, engem is böködtek, nem is egyszer. Mégsem éreztem soha, egyetlen pillanatra sem azt, hogy méltánytalanság áldozata vagyok. Mert igenis az xx kromoszómákkal együtt jár annak az esélye, hogy egyszer anyák leszünk. S ez rögtön magával vonzz egy csomó kellemetlen dolgot.
Tény, kis hazánkban a terhesgondozás valóban hagy némi kívánnivalót maga után. Nincs sok választásunk, de egy mindenképp van. A nézőpont, ahonnan szemléljük az eseményeket és benne a saját helyzetünket. Szipoghatunk és sírhatunk, dühönghetün a bánásmód miatt, és ettől semmi, de semmi sem fog megváltozni, csupán megkeserítjük saját magunknak a várakozás dejét. Vagy egyszerűen nem fektetünk energiát az ellenállásba, hisz mint tudjuk, az úgyis hasztalan. A eljárást megváltoztatni nem fogjuk: a cukros lötyit mindenképp meg kell inni. Tehetjük ezt humorral és jókedvvel felvértezve is, aztán kiblogolhatjuk, görbe tükörben megvillantva a várandósággal járó “viszontagságokat” hölgytársainknak.
A terhesség alatti cukorbetegség gyanúja nem játék, az éhgyomri és a terheléses vércukortesztek pontos diagnózis felállításához segítik az orvosokat. A leendő anyának pedig kutyakötelessége megvédeni a pocaklakót, akár a saját szervezetétől is. Holmi cukros lötyik iszogatása pár órán keresztül igazán nem nagy ár, egy egészséges újszülöttért.
A kolléganőd pedig nyugodtan faképnél hagyhatta volna a főnökét, nyilván nem szorítottak pisztolyt a halántékához, és nem úgy hajtották ki dolgozni a hegyre. Hogy mégis elment, pláne nyolc hónapos terhesen, az baromi felelőtlenség volt, elsősorban az ő részéről. Másnap a kórházban a nőgyógyásza nagy valószínűséggel nem a főnökét szídta, hanem őt magát. Mert a gyermekéért ő a felelős, nem a főnöke.
Mint láthatod, alapjaiban eltér a véleményünk egy-két dologban, kár lenne sheenard blogját és a látogatóit kitennünk a vitánknak.
Boxoljuk le privátban
Üdv.
Andrea
Posted by rhewa, on március 10th, 2010, at 6:24 pm. #.
Nem szeretm az ilyen menjünk privátba dolgokat, mert éppen a vélemények ütközttése az, ami előrébb viheti a dolgokat. MErt szerintem lehet előrébb vinni.
“Szipoghatunk és sírhatunk, dühönghetün a bánásmód miatt, és ettől semmi, de semmi sem fog megváltozni, csupán megkeserítjük saját magunknak a várakozás dejét. Vagy egyszerűen nem fektetünk energiát az ellenállásba, hisz mint tudjuk, az úgyis hasztalan.”
Szerintem ez egy olyen tipikus fejét önkétn az igába hajtó nőrabszolga duma. Már bocs.
Már az előző bejegyzésnél is az volt az érzésem, hogy te nem vagy őszinte magadhoz. Annyira meg akarsz felelni a világ (hímnemű feljebbvalóid) elvárásainak, hogy inkább magadat is becsapod, s bebeszéled, hogy önként dalolva azért teszed ezt, mert neked ez jó.
A vizsgáalt szükséges. De nem hiszem, hogy csak olyan cukros lötyik vannak a világon, amik hányingert keltenek. Egyszerűen nem fordítottak energiát arra, hogy tekintettel legyenek a terhes nőre, aki igen gyakran amúgy is hányingerrel küszködik. S pont az úgysem változik semmi hozzállás az, ami maitt valóban nem változik semmi. Sem itt sem máshol.
Sajnos a kolléganőm még a doktoriját írta akkor, annál professzornál, aki egyben a főnöke is volt. Persze valóban a magadfajták beállítottságára jellemző, hogy ha baj van, akkro csakis a nő lehet a hibás. Mintha csak anyámat hallanám.
Posted by DAnna, on március 10th, 2010, at 8:23 pm. #.
A “magamfajta” pont azért kedveli jobban a privát megbeszélést, hogy “hű és engedelmes rabszolgájaként” a blog gazdájának, annak kedvére téve ne barmolja már még jobban szét a bejegyzését. ugyanis úgy szétoffoltuk, mint a huzat.
Sheenek előbb-utóbb - megjegyzem tök jogosan- úgyis elege lesz belőlünk, és úgy kimoderál, mint a sicc.
Ha megbántottalak volna, elnézésedet kérem, bár emlékeim szerint nem engedtem meg magamnak olyan minőségű személyeskedést, ami úgy tűnik neked nem esett nehezedre. Nem ismersz, mégis kijelented, hogy a magamfajta így, a magamfajta úgy… A továbbiakban informálódj, mielőtt kerek-perec kijelentesz ilyesmit bárkiről is itt az sfblogson. Szerencsés esetben csak jóízűt nevetnek pl. szerény ibolyának cseppet sem nevezhető személyemet illető feltételezéseiden. Rosszabb esetben egyszerűen ignorálnak.
Írtam egy jó hosszú véleményütköztető hozzászólást.
Aztán kitöröltem.
Eszembe jutott ugyanis, mit szoktam tanácsolni a blog gazdájának, ha őt éri hasonló jellegű személyeskedés.
Ne vedd fel a kesztyűt!
Hát, én sem teszem.
A továbbiakban sem leszek hajlandó luxushisztizni a nememmel együtt járó tök természetes dolgokon.
További szép estét.
Posted by rhewa, on március 10th, 2010, at 10:19 pm. #.
A sztereotípiákról annyit, hogy én rengeteget verekedtem a suliban, szoknyában egy idiótának érzem magam, utálok főzni, és a feminizmust is elítélem. De a sztereotipizálásra szükség van, csak hát tényleg nem óvodában.
A női és férfi szerepeket, a szociális viselkedést és egymáshoz való viszonyulást (egyenjogúság és társai) pedig hagyni kellene magától fejlődni. Nem véletlenül nem tudjuk alakítani ezeket a kialakult és berögződött dolgokat. Ehhez nem öt vagy tíz év kell, hanem évszázadok, évezredek. Majd idővel alakul, elmúlnak a mostani problémák és jönnek újabbak. Ez a rendje.
(A kommenteket nem olvastam végig, mert a végén látottakból arra következtetek, hogy a korábbiak sem igazán a bejegyzéshez kapcsolódnak… Nem mintha az enyém szervesen kapcsolódna, de amit szabad nektek, azt nekem is… )
Posted by mentolosmacska, on március 11th, 2010, at 12:33 pm. #.
Mentolosmacska: Mielőtt elítélsz valamit, nem árt tájékozódni.
Egyfajta agresszív viselkedést értesz feminizmuson, ami félelmet kelt a férfiakban? Férfigyűlöletet? Vannak, akik ezt társítják hozzá, de nem ezt jelenti.
Te is feminista vagy, ha egyenlőnek gondolod magad a férfiakkal.
Ha például úgy gondolod, hogy egyenlő munkáért neked is jár annyi bér mint egy férfinak, hogy nem lesz jó, ha esetleg néhány év múlva álláskereséskor hátrányba kerülsz a nemed miatt.
Vagy h a családon belüli erőszaktól vagy a zaklatástól ne csak papíron védjen meg törvény…
Szerencsére mi olyan helyen élünk, ahol van szavazati jogunk, tanulhatunk, dolgozhatunk, eltarthatjuk magunkat, és ezért úgy tűnhet h emberi jogi téren nincsen már mit tenni, de az igazság az, hogy a nők gyakran érzik még azt, h sokmindenben kettős a mérce.
Érdemes rákeresni, hogy mi is az a feminizmus.
Sheenard: Ami a cikket illeti, Kamperrel értek egyet.
Igazság szerint nem erre gondoltam.
Posted by mentolosmacska, on március 11th, 2010, at 3:54 pm. #.
Gergő most elég laposan nyilatkozott, hogy lényegében csak igazságot halljunk ki belőle. A világ azért ennél bonyolultabb
Posted by sheenard, on március 12th, 2010, at 12:02 am. #.
Rhewa: a magam részéről semmi bajom a vitával, nyugodtan offoljatok szét
DAnna: Egy biztos: az a nő, aki nyolc hónaposan a diplomájáért veszélyezteti a gyermeke életét - az vagy nem normális vagy felelőtlen. Vagy megalkuvó-behódoló. Esetleg durván karrierista.
A lényeg, hogy nem felelősségteljes anya. Mert a diplomát fél év múlva, egy év múlva, két év múlva is meg lehet védeni. Viszont, ha a gyerekkel baj lesz: soha nem hozhatja rendbe annak életét.
Posted by sheenard, on március 12th, 2010, at 12:05 am. #.
Mentacica: a suliban én is sokat verekedtem - na jó, inkább vertek, de megvédtem magam, ha nem tudtam elég gyorsan futni -, szoknyát még mindig nagyon ritkán hordok, a főzni szeretek, mosogatni és vasalni viszont nem, a feminizmussal nincs gondom, ellenben a pasigyűlölő vérfeministáktól kiráz a hideg.
Ugyanakkor Tündérilonának is igaza van. Az első munkahelyemmen kerek ötezer forinttal kaptam kevesebbet, mint az ugyanolyan végzettséggel rendelkező, ugyanolyan pozícióban dolgozó férfikollégám. Nekem sem tetszett, mint ahogy más kolléganőimnek sem. Sajnos sem akkor, sem későbbi munkahelyeimen nem tehettünk érdemben semmit sem a megkülönböztetés ellen. Az egyetlen indok, amit felhoztak a munkaadók: férfiak fizikai teljesítőképessége nagyobb. Ezzel pedig nem lehet vitatkozni. A pszichiátriai osztályon, ahol dolgoztam, bizony elég gyakran igénybe kellett vennem eme erőfölényt, ha egymagam nem bírtam el egy betépett drogossal esetleg full fordulatszámon pörgő mániással.
Nem hiszem, hogy bárhol, bármiben is versenyeznünk kéne a férfiakkal, bizonyítván, hogy legalább annyira jók esetleg jobbak vagyunk náluk.
Személy szerint úgy gondolom, eleve ezzel az alapállással van a gond. Miért kéne bármit is bizonyítanunk? Miért akarunk férfimód helytállni bármilyen munkakörben, ha nőként is kíváló eszközeink vannak hogy abszolút versenyszerűen, jók legyünk? (az eszközök alatt nem a passzív-agresszív, érzelmi manipuláción alapuló, ún. női fegyver arzenált értem. Azok használata ugyanis nem fair. Sem a magánéletben, sem a munkában, sem bármilyen más szituációban). Az intuíció, az empátia, az alkalmazkodókészség, az a fantasztikus képesség, hogy egyszerre több dologra is tudunk figyelni etc… mind- mind hozzásegítenek ahhoz, hogy személyiségünk legjavára támaszkodva teljes értékű emberként álljunk a kihívások elé. Erre büszkének kell lennünk anélkül, hogy a férfiak orra alá dörgölnénk, hogy ők ebben vagy abban kevésbé jók, mint mi. Nem különleges adottságok ezek, hanem olyan természetesek, mint a férfinak a fizikai ereje, a koncentráló képessége, az, hogy átlátja a probléma egészét, hogy gyakorlatiasabb, stb… s valljuk be, bizony jól esik ha a magunk mellett tudhatjuk ezen tulajdonságokat.
Én jó vagyok abban, amit és ahogyan csinálok. Egy férfi bizonyára másként csinálná ugyanolyan jól. Más úton, más problémakezelési technikával érünk el eredményeket, melyek pl. egy csapatmunkában fantasztikusan kiegészíthetik egymást. Ha mindkét fél tisztában van a saját értékeivel meg sem próbálja alá ásni a másikat, sem elnyomni, sem megingatni az önbizalmát. Az egészséges egonak szerintem nincs szüksége erre, de ezt Onsai biztos jobban tudja
A szurka-piszka mögött általában féltékenység, bizonyítási kényszer, hatalmi pozíció féltése etc… bújik meg. Nem a másik fél neme a valódi ok.
Hanem a saját bizonytalanságunk.
Posted by rhewa, on március 12th, 2010, at 8:10 am. #.
“Az intuíció, az empátia, az alkalmazkodókészség, az a fantasztikus képesség, hogy egyszerre több dologra is tudunk figyelni etc… mind- mind hozzásegítenek ahhoz, hogy személyiségünk legjavára támaszkodva teljes értékű emberként álljunk a kihívások elé.”
Pontosan. És éppen ezért kellett volna ugyanannyi bért kapnod, mivel ezek is szükségesek a munkádhoz, s ebben meg te voltál jobb, mint a férfikollégáid.
Éppen magad bizonyítod, hogy ott van a diszkrimináció, s hogy noha elviekben tudod a magad értékeit, mégis a férfinem értékítéleted próbálod a magadévá tenni, meghazudtolva saját tudásodat is.
“Ha mindkét fél tisztában van a saját értékeivel meg sem próbálja alá ásni a másikat, sem elnyomni, sem megingatni az önbizalmát.”
Erre mondta egyik férfikollégám, hogy ez így van,s ezért próbál oly sok férfi uralkodni a nőkön, s megingatni az önbizalmukat. Neki legalább van önismerete.
Sheenard, a diplomát meg lehet védeni fél év múlva is, de ha ellentmond annak, akitől az értékelése függ, akkor tök mindegy, hogy mennyit vár. Mondjuk megvárhatja, míg az illető kihal, úgy 10-12 év múlva, vagy később. Mellesleg én is gyereket vártam abban az időben, s az irodánkat akkor szerelték fel, még nem voltak székeink, csak asztalok. És én a munkahelyen álldogáltam nyolc órákat, vagy felülhettem az asztalra. Nem akart elengedni az orvosi vizsgálatokra, alá akarta velem iratni, hogy nekem a munkaszerződéssel ellentétben napi 9 óra legyen a munkaidőm, és amikor megjött a szabadságos papírom, akkor közölte, hogy nekem nem jár ennyi szabadság, menjek le a munkaügyre, és kérjek magamnak kevesebbet. Egy igazi himsoviniszta faszkalap volt az illető. Na, az ilyenek miatt teljesen időszerű még a nőnap. Meg amiatt, aki tegnap a TVben azt fejtegette, hogy mivel a nők tovább élnek, nem jogos, hogy havonta ugyanannyi nyugdíjat kapnak, mint a férfiak. Különben sem kapnak ugyanannyit, mivel eleve kevesebb a fizetésük.
Posted by DAnna, on március 12th, 2010, at 9:02 am. #.
Jó. Te mit választanál? Egy diplomát, amit 10 év múlva kapsz meg vagy egy halott gyereket?
A többit meg aztán lehet magyarázni. 
Rhewa meg eldughatta volna érdekes helyekre az intuícióját meg az alkalmazkodóképességét, ha egy 120 kilós elmebeteg üvöltve rohan felé egy letört széklábbal.
Egyébként, a főnököd, akit leírtál, az tényleg a férfinem szégyene.
Posted by sheenard, on március 12th, 2010, at 7:48 pm. #.
Sosem állítottam, hogy nincs diszkrimináció, csupán azt, hogy igyekszem úgy élni, hogy ez ne szegje kedvemet, ne ez legyen az első számú közellenségem, mumusom, alapállásom, nézőpontom, bázisom etc…
Az, hogy nem bontom ki a feminizmus zászlaját, nem jelenti azt, hogy a magam módján nem küzdök a megkülönböztetés ellen. Csak épp nem azzal, hogy lépten-nyomon felháborodok és kikérem magamnak a kényes szituációk szülte félreértéseket. Egyszerűen csak teszem a dolgom, s ha ellenállásba ütközöm, megvárom, amíg elmúlik az adrenalinfröccs okozta agylob, majd megvizsgálom, milyen lehetőségeim vannak a probléma kezelésére. Ha a humor oldaláról közelítek, s egyik felet sem kímélve görbe tükröt mutatok, az általában oldja a feszültséget, s máris lehet valóban beszélgetni. Hiszen együtt nevettünk, nem egymáson, hanem önmagunkon. A kicsinyességünkön, a gátlásainkon, a korlátainkon. Természetesen nem minden esetben működik, hiszen a hiúság - mindkét fél részéről-, sokszor keresztbe tesz azon a szándékomnak, hogy az álláspontokat közelítsem egymáshoz.
A “hímsovoniszta faszkalap”-kifejezést óvatosan használd. Céloddal ellentétben, magadat minősíted vele, nem a férfit.
Egyébként az ebbe a kategóriába tartozó egyedek - és itt elnézést kérek mindazon férfiaktól, akik felhördülnek az “egyed” szó olvastán, akinek nem inge, ne vegye magára -, meggyőzhetetlenek, átnevelhetetlenek, minden valószínűség szerint titkon félnek a nőktől, de legalábbis megijeszti őket természetünk egynémely aspektusa. Így aztán felborzolják a tollazatukat, s legjobb védekezés a támadás elvén elkezdik lejátszani a csatáikat, melyben csak akkor lehetnek sikeresek, ha van hozzá olyan női alany, aki felveszi a kesztyűt, beleugrik a provokáció hatására egy teljesen felesleges párbajba. Ha esetleg győz is, annak értéke igencsak kétes. Győzelme nem fogja megváltoztatni sem annak a férfinak a gondolkodásmódját, aki kihívta, sem azokét, akik eme asszónak tanúi voltak. Gyűlölni fogják érte, s egyszer egy napon az a nő fog megfizetni ezért a megalázó vereségért, akire kivetítik eme gyűlöletet.
S ez nem spekuláció, hanem tapasztalat. Mondhatni saját bőrön szerzett.
Posted by rhewa, on március 12th, 2010, at 8:14 pm. #.
Azt hittem, a nőnap lényege, hogy a férfiak kifejezzék nagyrabecsülésüket a nőknek. A fentiek szerint úgy tűnik, inkább az, hogy a nők kifejezzék, mennyire utálják a férfiakat.
Posted by adeptus, on március 12th, 2010, at 8:26 pm. #.
Shen, te múltbalátó vagy!
Alig három hónapja dolgoztam a pszichin, friss világmegváltó álmokkal telve, épphogy kipottyantam az iskolapadból, mikor az általad vázolt eset megtörtént.
Annyi különbséggel, hogy az illető hátulról jött nekem, nem széklábbal, hanem egy egész székkel, nem üvöltött, hanem vadászott. Rám. Halkan, mint a macska becserkészett, aztán bummafejbe… Valószínűleg tényleg a megérzés menthetett meg, épphogy elhúztam a fejemet. A szék eltört a nővérpulton, a kollégám rárepült az ápoltra, s mire felfogtam, hogy mi is történt, már bárgyúvá szedálva nyálcsorgott útban a hálós ágy felé. Az intuíció megmentette az életemet, de ha lett volna lehetősége még egyszer ütni, azt nagy valószínűséggel nem vészelem át ép bőrrel. Így az ijedtségen és enyhe tremoron kívűl nem lett nagyobb bajom.
Azt hiszem azóta nem szeretek háttal lenni sem bejáratnak, sem másik embernek.
Posted by rhewa, on március 12th, 2010, at 8:36 pm. #.
Ne sarkíts István
Senki sem utálja a férfiakat, csak épp “véleményt ütköztetünk”.
Személy szerint jobban kedvelem, ha az álláspontokat közelítjük egymáshoz, de itt elhangzott egy kívánság DAnna részéről, a blog gazdája pedig engedélyezte a bejegyzés cafrangokra “ütköztetését”.
Posted by rhewa, on március 12th, 2010, at 8:58 pm. #.
Oké, nem sarkítok többet, csak nem értem, honnan került ide ez a rengeteg indulat.
Egyébként mindig is jobban szerettem az anyák napját.
Posted by adeptus, on március 12th, 2010, at 9:11 pm. #.
Az ütköztetés mindig indulatokkal jár. Mint azt a fizikából tudjuk, az energia nem vész el csak átalakul
Olvasd vissza, meg fogod találni azt a pontot, ahol átalakult.
Posted by rhewa, on március 12th, 2010, at 9:33 pm. #.
az ilyen társadalmi koholmányokat, mint a nőnap, magasról leszarom. És eddig még egyik ismerősöm se érezte sértve magát azért, mert nem dobok ki egy csomó pénzt gazokra semmiért. Szerencsére a nagyfokú női domináció, ami a “modern” társadalmakat jellemzi, a kilencvenes évekbeli kulmináció után kb. egy évtizede fokozatos és lassú leszállóágban van, kb. 30-50 évet adok még neki. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, és a férfitársadalom végre észre tér, hamarosan a társadalom visszazökken a szokott keretébe, és ezt a jótékony kis botlást a női “egyenjogúságról” max. a történelemkönyvek oldalain jegyzik majd esetleg.
Sanawad: ez nagyon vaskalaposan hangzott.
A visszazökkenés a szokott keretbe alatt remélem nem a “csajok vissza a fakanál mellé” hozzáállást érted. Ha ez megtörténik, az meglehetősen rossz hatással lesz a gazdasági helyzetre. Magyarországon nagyon kevés család engedheti meg magának azt, hogy visszaálljon az “egykeresős”-rendszerre. Egyetlen fizetésből nem hogy a három, de az egyetlen gyermekkel bíró család sem képes fenntartani magát. Nem beszélve arról, mihez kezd Állam bácsi, ha a nők személyi jövedelemadójától megfosztva kell az államkasszából kiperkálni a hölgyeknek és gyermekeiknek járó szociális juttatásokat.
Rég elmúltak azok az idők, amikor egy férfi arra volt büszke, hogy egyedül eltartotta a családját. Ma már az urak némelyike legalább olyan büszke a kedvese pozíciójára és keresetére, mint a sajátjára. Nem ritka, hogy a nő az aki jobban keres, ezért aztán a gyermek születése után az apuka marad otthon a gyerkőccel, és anyu jár be melózni. Nem hagyományos felállás, és még korántsem bevett gyakorlat, de amióta erre lehetőség van, az édesapák is élhetnek azon jogaikkal, melyekkel eddig az “otthoni nőuralom” miatt nem tudtak. A srácok nem csak a szülőszobából és a konyhából voltak kitiltva, de a gyerekkel is csak nagyon későn kezdtek el kommunikálni.
Ma már sokkal öntudatosabbak az apukák. Ez is modern szemlélet, s ha az “emancipáció jótékony botlása” után minden visszazökken a régi kerékvágásba, nem biztos, hogy minden férfi kitörő örömmel fogja azt fogadni. Az emancipáció nem csak a nőkről szól, hanem a férfiakról, édesapákról és nagypapákról is. Ez az időszak az ő “egyenjogúságukról” is szól. Ha megfosztják őket attól az élménnyel teli időszaktól, amit érdemben a gyermekükkel tölthetnek, szegényebbek lesznek az anyák, az apák, de legfőkébb a gyermekek, s itt most nem a pénzre gondolok, hanem az érzésekre, a kapcsolatok érzékeny, sokszínű láncára, ami egy család tagjait minden egyes láncszemmel szorosabbra fűz. A családfenntartónak jóval többet kell majd dolgoznia, hogy az anya kiesett keresetét pótolja. Másodállás, túlóra etc… marad a hétvége. Ha egyáltalán.
Nem hiszem, hogy jó érzés úgy hazaérni késő este a munkából, hogy már csak azt látja apu, ahogy a prüntyő édesdeden szunyókál, s csupán anyu elbeszéléséből informálódhat arról, mi is történt a kölyökkel, mi volt az óviban vagy sikerült-e a szavaló vagy a matekverseny az iskolában, vagy csupán a papírrepülő hajtogatás.
Minden kisfiúnak kell egy apu, aki a legpöpecebb röpcsit tudja hajtogatni a világon, akivel lehet követ kacsáztatni és fára mászni suli után. És minden kislánynak kell egy apu, aki olyan nagy és olyan erős, hogy le tudja venni a Holdat az égről az ő kis hercegnőjének, és szembeszáll az egész világgal, de főleg a harapós kutyákkal és a komisz fiúkkal S ha az a kislány jobban szeret nyakig sárosan ebihalakra meg békákra vadászni a pocsolyákban, kell egy apu, aki tudja, hogy az milyen izgalmas dolog, ezt elmondja anyunak is, aki már nem is ráncolja olyan mérgesen a szemöldökét, a tönkrement lakkcipőcske és fodros szoknya láttán.
Ha apu nincs ott az olyan fontos eseményeknél, mint az ebihal vadászat és a kacsakövezés, mert muszáj sokat és sokáig dolgoznia, akkor csak papíron egész a család, a való életben csonka. És EZ a valódi nőuralom. Amikor mindent anyu koordinál és kontrollál. Mert ő sem tehet mást, nem várhat mindennel addig, amig apa hazér. S apu előbb-utóbb úgy érzi, nincs is rá szükség.
S az apa nem apa többé, hanem az az igásló, aminek a rossz szájízű feleség és anyósgyalázó viccek beállítják.
Valóban ez az, amire vágysz?
Csak egy apróság, mert ide illik. Tavaly tavasszal olvastam a Saku magazinban, hogy Japánban az a tendencia, hogy a lányok addig dolgozhatnak, amíg férjhez nem mentek. Utána az életük a család, a háztartás, a gyerekek és a férj ellátása körül forog. Nincs saját keresetük, úgyszólván a férjeikre vannak utalva teljes egészében. A férfiak pedig rengeteget dolgoznak, hogy el tudják tartani a családot.
Japánban csökkent a házasságok száma, ezért egyre kisebb a születések száma, mert a lányok inkább nem mennek férjhez. (ott még mindíg szégyennek számít a leányanyaság) Sok nő inkább “zsebkutyuskát” tart, azt kényezteti, szeretgeti - már-már egészségtelen módón eltúlozva-, saját gyermekek helyett. Külön iparág fejlődött ki, hogy eme igényt kielégítse, s nem csak a kutyafodrászról van szó. Szabóságok, éttermek, “manikűrösök” pszichológusok várják alkarnyi vendégeiket, sőt bébiszitterek és hotelek gondoskodnak a kuytusokról, amíg a gazdihölgy dolgozik, vagy épp nyaral.
Tekintve, hogy igen sok pénzbe kerül egy gyermek taníttatása (az apáknak két-három munkahelyük is van emiatt), a lányok nem csupán a függetlenségüket és a keresetüket féltik, hanem azt a rengeteg időt és pénzt, amibe a diplomájuk került.
Eredmény: Japán egyike az ún. gyorsan öregedő országoknak.
Kevés a kisgyerek, ellenben egyre több az igen gazdag ebecske, tekintve, hogy a hölgyek arra az egyetlen élőlényre hagyják a vagyonukat, aki a szívükhöz a legközelebb áll.
A kutyájukra.
Ne má, bazmeg, hogy én manipuláltam, hogy csak az igazságot meg mittomén.
Én annyit mondtam, hogy az csak kurva jó, ha az oviban nem sztereotípiákat nyomatnak. Mivel én ezen kívül gyakorlatilag eleve nem szóltam egyetlen szót sem (nemcsak itt a kommentek közt nem, szóban sem), két lehetőség maradt:
1, nem értesz ezzel egyet, és szerinted a nő helye a konyhában van a fakanál mellett
2, nem velem vitatkozol.
Az elsőre téged ismerve nem gondolnék, a másodikkal kapcsolatban viszont nem tudom, akkor kivel vitatkozol. Az alapprogrammal? Miért, olvastad? Tudod, mi van benne?
Én nem tudom amúgy, de az a sejtésem, nem az, hogy a kisfiúknak kötelező babázni, a lányoknak meg autózni. És azt is kétlem, hogy Jane Austen nem tudta volna megírni a Sense and Sensibiltyt, ha az oviban mongyuk eszerint terelgetik.
Ha pedig meg akarjuk tanítani az embert, hogy bármi lehetsz, ha nagy leszel, magadnak kell megtalálni, hol a helyed a világban, akkor azt pont hogy az ovodában kell elkezdeni.
Kamperg: ki írt le olyat, hogy manipuláltál, te olvasók gyöngye? 
Posted by sheenard, on március 13th, 2010, at 6:59 pm. #.
Idéznélek:
“Gergő most elég laposan nyilatkozott, hogy lényegében csak igazságot halljunk ki belőle.”
Hát, ez aztat jelenti, akárhogy is nézzük.
Hát, ez nem aztat jelenti, tanujj meg, szépecsém, magyarul
Posted by sheenard, on március 13th, 2010, at 7:37 pm. #.
…
hatásszünet
…
Szóval azt jelenti, hogy olyan nagy általánosságot mondtál, hogy adott témában mindegy, kinek, mi a véleménye, csak egyet tud érteni vele.
Mint például: ha süt a nap, jó idő van. Ezzel - bárki bármiről, bármit gondoljon,csak egyet lehet érteni.
Ééééhted mááá’, Gehgő bahátom, mit is íhtam vala?
Posted by sheenard, on március 13th, 2010, at 7:43 pm. #.
Értem, mit mondtál, azt, hogy én szándékosan úgy fogalmaztam, hogy csak egyet lehessen érteni vele: magyarul manipuláltam. Aztán gondolom, te is érzed, hogy ez tényleg így veszi ki magát, ezért próbálod ilyen szépecsémezéssel, meg hasonló modorosságokkal máshová terelni a hangsúlyt.
De mongyuk ez marhára nem fontos, jobban érdekelne a válasz a lényegi kérdésre, amit feltettem:
Kivel vitatkozol?
Gergő, fogalomzavarban vagy Lassíts a fordítói melóval…
Nem vitatkozom senkivel.
Megpróbálom elmagyarázni neked, mire gondoltam. Neked, aki jobban tudod, hogy én mire gondoltam, és azt bizonygatod, hogy nem is arra gondoltam, amire mondom, hogy gondoltam. Nyilván tényleg jobban tudod
Posted by sheenard, on március 14th, 2010, at 1:04 am. #.
Én simán elhiszem, hogy nem arra gondoltál, de akkor miért írtad azt, hogy én “laposan nyilatkoztam” (whatever the f uck that is), mivel azt szerettem volna, hogy “csak az igazságot halljuk ki belőle”. Ebből azért kurva nehéz nem azt kiolvasni, hogy én itten sunyi voltam.
Elárulom, mi lett volna a helyes válasz: “Ja, nem úgy gondoltam egyáltalán, tényleg félreérthető voltam, bocs.” Nemigazán értem, miért jobb egy leereszkedő magyarázkodás egy ilyen kurta mondat helyett.
Azt viszont továbbra sem értem, hogy hogy jövök én a képbe ezzel az egész témával kapcsolatban. Meg hogy egyáltalán miért írtad, hogy vitába keveredtünk. Én azt az egyetlen rövidke gondolatot mondtam, amivel ezek szerint egyetértesz, nem is vitatkoztunk semmin, csak tartottál egy kiselőadást. Sok mindenben amúgy egy véleményen vagyunk, de annyira nem érdekel a téma, hogy én is nekiálljak ragozni.
És még mindig nem látom be, miért kellett előjönni a kormány alapprogramjával (vagy mi a szarral), amikor egyikünknek sincs halvány lila gőze sem, hogy mi van benne.
Részemről kibaszottul unom, úgyhogy nyugodtan magyarázd el még egyszer atyai türelemmel, mi a baj a felfogóképességemmel, ha nem húzol fel nagyon, majd bólogatok csak magamban.
és akkor most azonnal kerítsetek egy blogmotort, amelyik nem dobja vissza a kommentemet, mer talál benne egy fuckot (bele kellett tennem egy szóközt, bazmeg)
mi lenne, ha magyarul is értene, bazmeg, a faszba, hogy a kibaszott pöcs picsázná el a kurva seggfejet?
A laposan nyilatkoztál nálam azt jelentette, hogy te ennél összetettebben gondolkozol - tehát egyszerű voltál önmagadhoz képest a bejegyzésedben
De komolyan: miközben itt a nők élet-halál-csokimedencés küzdelmet folytatnak verbális szinten szerepekről, gyerekvállalásról, feminizmusról… stb… mi azon rágózunk, mit jelent a kommentemben a “laposan” szó?
Bakker, eccerű férfiak
Posted by sheenard, on március 14th, 2010, at 1:34 am. #.
Nem a “laposan” a lényeg, hanem a célhatározói alárendelés.
És ez speciel sokkal érdekesebb probléma, ha engem kérdezel.
Már addig a pillanatig, amíg a csajok tényleg nem bikiniben döntik el a csokimedencében, mert akkor bevásárolunk popcornból, és megyünk drukkolni, a célhatározói alárendelés meg le van szarva.
Na lányok, és erre mit léptek?
http://nol.hu/mozaik/a_nok_nem_becsulik_a_ferfiak_hazimunkajat
Még nem találkoztam ilyen nővel. Kivéve ha olyan segítésről volt szó, h a pasas inkább ártott vele, mint segített. (Pl. eltört valamit, vagy nagy rendetlenséget hagyott, h máskor inkább ne kérjék házimunkára.)
Sheen&Kamper: Ti min vitatkoztok?
Ilona: már az elején sem volt halovány fogalmam sem róla, miért is vitatkoznánk, de a a célhatározói alárendelésnél végképp kicsúszott a lábam alól a talaj.
A cikk egyébként, amit Gergő idetett, inkább a hosszabb házasságban élőknél jellemző - szerintem. Persze, ki-ki döntse el, mi is az a “hosszabb”…
@ilona: hát én éppen ezt próbáltam kisütni, mert már a bejegyzésben az van, hogy “vitába keveredtünk Gergő barátommall”, holott kivételesen nem keveredtünk.
Aztán meg azon vitatkoztunk, hogy Sándor szerint én abból a CÉLBÓL írtam valami eccerűt, hogy ne lehessen velem vitatkozni, én meg mondam, hogy ez így sunyiság lett volna a részemről, és marhára nem ez történt, hanem engem max ilyen sommásan érdekel a téma, és ennél jobban eszemben nincs belemenni. Na.
A félreértések elkerülése végett amúgy a linkelt cikket én sem igen veszem komolyan.
Hogy ez a kis cikk mekkora baromság!
Ha egy nő valóban nő, s háziaszzony, akkor pontosan tudja mindig, hogy mit kéne elvégezni a házban, s ha valaki más elvégzi, azt is észre fogja venni. Amúgy az én férjem szerintem az átlagnál messze többet segít, de ő sem üti meg a heti 13 órás átlagot.
Posted by DAnna, on március 15th, 2010, at 7:50 pm. #.
Először olvassátok el ezt a cikket, és utána kezdjétek újra a vitát.
http://vastagbor.blog.hu/2010/02/15/manipulalas_az_ovodasokkal
Na hát gondoltam én, hogy ez a helyzet. Mi több, biztos voltam benne.
Na, ennek meg mennyire igaza van! Csak sajnos hiába. Ha a vörös köd leereszkedik … mármint az elmékre …
Posted by DAnna, on március 16th, 2010, at 9:22 am. #.
De micsoda kommentek vannak a Vastagbőrön! Félelmetes. Semmi sem frusztrál jobban, mint az emberi ostobaság, kár volt beleolvasnom, bazzeg.
Leave a comment!
-
Szívleld meg!
Kiemelt linkek
Szeretném megjegyezni, hogy fingom nincs a kormány óvodai programjáról, és nem lévén óvodáskorú gyermekem, nem is igen érdekel, csak annyit mondtam, hogy az tök jó, ha valaki kislány korában nem azt látja maga előtt, hogy egy út van: anyuka leszel, a Józsi meg az apuka, és ő az okos, te legföljebb szép lehetsz.
Az a sejtésem, hogy ezzel te se vitatkozol.
Ennél komolyan filozófiai eszmefuttatásra nem vállalkoznék.
Posted by kamper, on március 8th, 2010, at 5:52 pm. #.