Dag

Ötödikes unokahúgom matematika könyvében a dekagrammot a következő betűkkel rövidítik: dag. Ahogy írom: dé-a-gé. Namost ez nekem nagyon furcsa.

Nálam a dekagramm az dkg, azaz dé-ká-gé. Elég jól elvagyok ezzel a mindennapokban, mert ha kimegyek a piacra vagy elzarándokolok a boltba, ott sokszor a gr és kg mellett láthatom azt, hogy dkg, és tudom, miről van szó. Így aztán most felmerült bennem a kérdés, hogy ki volt az a pudingagyú, elmebeteg faxkalap, aki a dkg-t, átíratta dag-ra az ötödikes matekkönyvben???

Azon túl, hogy az ötvenéves piacosok visítozva szaladgálnának a karfiolos rekeszek és a krumplis zsákok között, ha valaki ezt át akarná íratni velük dagra, azon túl a logika innentől azt kívánná, hogy a kilogramm rövidítése kog (ká-o-gé) legyen, a grammé meg gm (gé-em).

Mondjuk, én már akkor padlót fogtam, amikor meghallottam, hogy az osztás tulajdonképpen bennfoglalás, amely szónak kur… naszóval semmi értelme nincsen.

Ezzel kezdjen valamit a Hoffmann Rózsa, ne Istent akarja belegyömöszkölni a tanrendbe! A hülye, összevissza könyvekkel csináljanak valamit, amik most kint vannak az iskolákban. Vagy ez csak nálam csapja le a biztosítékot?


read more

Sex Wars – ezt a címet viseli Stanislaw Lem, a Typotex kiadó által kiadott vékonyka kötete. Az alcíme azonban a címmel szemben megdöbbentő: A világ és Lengyelország. Egy idős szerző eszmefuttatásait tartalmazza, sok-sok megfontolandó gondolattöredékkel.

Kevés olyan szerző van, akinek ugyanazon regényéből orosz és amerikai film is egyaránt készült, Stanislaw Lem azonban ilyen. Andrej Tarkovszkij és Steven Sonderbergh egyaránt méltónak találta a Solaris című sci-fi regényt a filmes adaptációra. Nem véletlen ez, a lengyel származású, visszavonultan élő író személye magában is érdekes: orvosnak tanult, s közben autókat szerelt, foglalkozott matematikával, kibernetikával, filozófiával. 1981-ben Lengyelországból Nyugat-Berlinbe, majd Bécsbe költözött. Megtagadta korai sci-fijeit, majd mégsem. Lehetett volna az amerikai sci-fi írók társaságának tagja, ha Philip K. Dick fel nem jelenti, mint kommunista ügynököt. De komoly korban élt, mint mindenki, aki a húszas években született. Egy ilyen embernek érdemes figyelni a gondolataira.

Lem nem csak regényeket írt: a Summa technologiae 1964-ben jelent meg, majd hat évre rá napvilágot látott a Tudományos-fantasztikus irodalom és futurológia. Ezek a művek a jövővel, annak lehetőségeivel, irányaival foglalkoztak. E két futurológiai kötet után három évtizeddel adták ki a Szempillantás és a DiLEMmák esszéköteteket. Lem utolsó esszé-válogatása a Szex Wars, amelynek eredetije 2004-ben jelent meg Lengyelországban.

A kötet egy öregedő író gondolatait tartalmazza a világról, Lengyelországról, s a jövőről. Benne van ő maga is, nem csupán töprengései, de mindennapjai is, amelyek a töprengéseket ihlették. Ami nekem meglepő volt: mintha kicsit elbizonytalanodott volna, mintha Lem idős korában már kevéssé akarta volna megjósolni a jövőt. Ahogy írta: „Arra a kérdésre, hogy mi lesz a kétezredik évben (vagy egy kicsit később) alaposan végiggondolt, világos válaszom van: nem tudom.”

Nem az öregedő szerző bizonytalansága azonban ez, hanem a tapasztalatok millióival megélt évtizedek visszafogott szavú racionalizmusa. A futurológus, aki szembesül jóslatainak be nem teljesültével, már természetszerűleg óvatosabb. Ám Lem ugyanakkor science fiction író is, így kutya kötelessége a váteszi szerepet betölteni. Nem csupán regényei által, hanem gondolatainak közkinccsé tételével is.

A Sex Wars ilyen kötet. A szerző szabadon csapong elmélkedéseivel a tágabb világ és szűkebb környezete, a pillanatnyi jelen és a hosszú, elkövetkező időszakok között. Gondolatainak útvonala azonban világos, s mindet egyfajta féltés vezeti: az emberiség féltése. Kimondja: „tanulhatnánk az élet természetes evolúciójától, mert okosabb nálunk,mégpedig azért okosabb, mert mintegy háromezerszer több ideje volt a tanulásra, mint nekünk, a fiatal emberi nemnek.”

Pár évvel ezelőtt egy rendezvényre meghívtuk Lemet, aki akkor ezt egészségi állapotára való tekintettel lemondta. Talán ez az első alkalom lehetett volna az utolsó, hogy magyar olvasói, csodálói (így én is) találkozzanak vele, a szerzővel, a futurológussal, a gondolkodóval. Lem 2006 tavaszán egy ismeretlen dimenzióba távozott, de köztünk maradtak elmélkedései, köztük ez a kis kötetke.


read more