Vajon önmagára gondolt-e Schmitt Pál köztársasági elnökünk, amikor a parlament alkotmány-előkészítő bizottságának (rossz helyesírással) megírta levelét, és idézte Pál apostol sorait benne?

“Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak, mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek.”

Vajon tudatosan választott olyan sort Schmitt Pál, amelyik aztán így folytatódik – nem az ő levelében, hanem Páléban:

“Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek”


Schmitt Pál köztársasági elnökünk
így folytatja levelében:

“Ezen idézet értelmezése, hogy bármilyen létező hatalmasság csakis isteni eredetű lehet.
Saját értelmezésemben ezen idézet azt is jelenti, hogy az alkotmányozó hatalom is Istentől való.

A világi hatalomnak korlátai vannak, mert a világi hatalom csak materiális síkon tud gondolkodni, ezért vannak, akik nem tartják fontosnak a kereszténységet az alkotmányokban szerepeltetni. A világi hatalom birtokosai hatalmukat Istentől kapták, hiszen az abszolutórium (sic!) felett is Istennek van hatalma.”


read more

Lovas Lajos különös figura: az arcára tekintve nem lehet tudni, hogy mikor beszél komolyan és mikor tréfál. Ha hallgatja az ember, akkor sem tud dönteni, a kiismerhetetlen arckifejezéshez ugyanis lassú, megfontolt beszéd párosul. Néha villan csak egy félmosoly, ami eligazítást adhat a hallgatóságnak – ilyenkor el lehet gondolkodni, hogy Lajos most tréfál vagy sem. Azt hihetnénk, hogy mint expolgármester, nála nem is lehet komolyabb senki, ám akkor kézbe vesszük a könyvét – N – és rájövünk,  hogy a szerző vagy nem ugyanaz, mint akivel szemben állunk vagy a rezzenéstelen arc és megfontolt beszéd mögött egy ördöngös tréfamester áll. Esetleg egy örök gyerek.

Szerdán este az Írószövetségben volt Lovas Lajos könyvének bemutatója. Az N címet viselő regényt a Galaktika kiadója, a Metropolis Média adta ki. Idén az egyetlen magyar szerzőtől származó regény, a címlapon egy harisnyába bújtatott hosszú női láb. Nem is akármilyen sci-fi ez, a könyvbemutatóból kiderült: szatirikusan maró és pofátlanul csipkelődő. Hőse Fehérvár Nándor, aki száz évet visszalép az időben, és jelen korunk Magyarországán találja magát egy szekrénnyi húszezressel, miközben a pénz értékét sem ismeri. Semmit nem tud magáról, viszont egyszerre nők tűnnek fel körülötte, akik segítenek eligazodni az ország dolgai és a különös magyar emberek között.

A könyvbemutatón Csordás Attila kérdezett. Lajos válaszolt, kalandozott, részletet olvasott fel a regényéből. Már a részletekből lejött, hogy kegyetlenül kikarikírozza a politikamentes emberi hülyeséget, de kapnak nők és férfiak is egyaránt hideget és meleget is. Nincs pardon – aki magára ismer a regényben, kezdhet önvizsgálatot tartani (Sanyi, a pincér, aki mellesleg sci-fi író, kicsit gyanús volt nekem).


Find more photos like this on SFport.net

Lajos a regény mellett beszélt fiktív regényajánlásairól, amelyek közül nem egynek furcsa sorsa volt. Kiemelte azt a sztorit, amit Churchill és Karádi Katalin szerelme köré kanyarintott (kamu volt az egész), és amelynek eredményeképpen még a BBC is foglalkozott az esettel. Aki ezekről többet akar tudni, látogassa meg a szerző blogját. Vigyázat, nem kell mindent komolyan venni!

Az este szokás szerint a Trombitásban ért véget, kedélyes beszélgetéssel, Angee sütijeivel, amelyek Timi elmúlt és Benedek leendő szülinapjára készültek. Lajos is csatlakozott hozzánk, nagy örömömre, ugyanis ritkán fordul meg társaságunkban.


read more