Az újévre!

Lement a nap, s amikor legközelebb felkúszik az égre, akkor már 2011 első hajnalán teszi azt. Nekem a 42. év lesz, ami mágikus szám a sci-fiben, talán rájövök az élet értelmére, de ha nem, az se nagy baj, legfeljebb majd 2042-ben megint megpróbálom kideríteni, mi végre vagyunk a világon (tehetjük akkor már közösen). Addig is kívánok a jövő évre mindenkinek békés, nyugodt és boldog napokat, virágos tavaszt, napsütéses nyarat, hangulatos őszt és játékos telet. Kevesebb stresszet, több örömet, szerelmet és barátságot, finom ételeket, harmatos italokat, remek találkozókat, élvezetes sörözéseket, jó könyveket, jó filmeket és sorozatokat, amiket végre befejeznek a stúdiók. Koccintsunk rá! Egészségünkre!


read more

Tegnap este véletlenül elkaptam valamelyik adón az Odyssey 5 című sorozat első részét. Namost 2002 tájékán, amikor a kanadaiak ezt képernyőre engedték, én még képes voltam napi tizennégy órát dolgozni, és mellette holmi filmkövetés már nem fért bele az időmbe. Egyébként a sorozat csak hat évvel később került be az országba – akkor már rájöttem, hogy nincs értelme tizennégy órát dolgozni, viszont elkerülte a figyelmemet. Egészen tegnap estig (pontosabban szólva, ma hajnalig) így volt ez.

Naná, hogy rögtön rákerestem a neten és elkeseredetten vettem tudomásul, hogy bár mindenütt dicsérik, csupán húsz epizódot ért meg. Felrémlett előttem a legutóbbi kanadai sci-fi sorozat sorsa: a Defying gravity is ígéretes volt és mégis elkaszálták, úgy látszik, a dolgok a stúdiók tájékán nem nagyon változnak, bár lehet, hogy ugyanazok döntöttek a Defying gravityról, mint korábban az Odyssey 5-ről – ki tudja, de nem is érdekel.

A kérdés, van-e kedvem belekezdeni egy sorozatba, amiről már biztosan tudható, hogy nem fejeződött be, nem hozza el a várva várt megoldást. Az alapsztori szerint öt űrhajós végignézi a Föld elpusztulását (elpusztítását?) az űrből. Ezután találkoznak egy idegen lénnyel, aki visszaküldi őket öt évvel az időben – csupán a tudatukat, de a saját testükbe -, hogy derítsék ki, milyen folyamat vezetett el a katasztrófáig, és ha tudják, állítsák meg azt. Ígéretes kezdés, húsz rész után befejezés nélkül.

Érdekelne, mit hoznak ki a sztoriból, tehát megnézem. És ha jó, megint lesz valami, ami miatt mérgelődhetek, emlékezvén a Defying gravity mellett a John Doe-ra vagy a SGA-ra vagy a ST Enterprise-ra, az amerikai Life on Mars-ra, a Flash Forward-ra, és mindazokra a jó sorozatokra, amiket mind-mind korábban fejeztek be a kelleténél.


read more

Azon töprengek (sci-fi írónál lehet, hogy ez természetes), hogy vajon ötven év múlva hogyan emlékeznek a demokrácia meggyalázóira itthon, Magyarországon. Hogyan emlékeznek majd Kósa Lajosra, aki bedöntötte a forintot, megingatta a dollárt, megépít majd egy tornacsarnokot állami tízmilliárdból cirkuszt adva a népnek, miközben kenyeret nem?… Hogyan emlékeznek majd Lázár Jánosra, aki bejelentette az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését és védte körömszakadtáig e támadást a jogállam és a demokrácia bástyája ellen?… Hogyan emlékeznek Rogán Tónira, aki benyújtotta a keményen antidemokratikus médiatörvényt, ami szájkosarat rakna a sajtóra és megfélemlítené a médiamunkásokat, ami Európa és Amerika politikusainak és sajtósainak rosszallását kiváltotta?… Hogyan emlékeznek minden idők legrosszabb matematikus közgazdász-politikusára, Matolcsy Györgyre, aki egy tisztességes számítást nem bír elvégezni, mégis egy ország gazdaságát viszi?… Hogyan emlékeznek Selmeczi Gabriellára, a buta szőke bábra, aki a nyugdíjpénztárak kirablásánál asszisztenskedett?… Hogyan emlékeznek Szijjártó Péterre, aki nem más, mint egy kézrebújtatható paprikajancsi, hazugságok és ferdítések szószólója?… Hogyan emlékeznek a szánalmasan akarattalan, buta, ámde bársonyos mosolyú Schmitt Pálnak nevezett aláírógépre, a köztársasági elnök hivatalának megcsúfolójára?… Vagy hogyan emlékeznek a törpe-Pinocchióra, a Vezérre, Orbánia fő fejére, aki szent emberként a diktatúra felé kormányozza az országot?

Ha az ország gazdaságilag, politikailag összeroppan, talán hinni fognak a korabeli Pétereknek, akik jelen esetben nem hiába kiáltottak farkast. Ugye, barátim? Hisztek még? Reménykedtek még? Én hiszek abban, reménykedek abban, hogy kinyílik az ország szeme, és rájön, hogy ez nem egy konzervatív, hanem egy buta kommunista kormány. Egy mini-diktátor által kézivezérelt országban élünk ma már… Ezt akartátok? Ezt akarták mindazok, akiknek nevét felsoroltam? Azt, hogy ötven év múlva a húsz éves magyar demokrácia lerombolóiként, a felcsúti törpe bábjaiként emlékezzünk rájuk?


read more

A zserbó dicsérete

Nincs még egy olyan sütemény a Földön, de talán az egész világegyetemben sem, amely összetételében harmonikusabban ötvözi a természet ajándékait, azaz a kakaóbab, a sárgabarack és a dió ízét, mint a zserbó. A keserű és az édes kettőssége az örök jin és jang, a világosság és a sötétség, maga a világ dualisztikus felépítése. Rétegei szimbolizálják a három tér és az idődimenzió egységét, a zserbó a szférák örök zenéje, szűnni képtelen tökéletesség.

A zserbó kitartó sütemény, napokig eláll és nem rosszabb az ünnep végén, mint előtte. Ugyanakkor mértéktartó édesség is, mert nem lehet sokat enni belőle: a dió megperzseli az ember nyelvét, és leállsz vele, mielőtt kidurransz, elkerülvén a keserű pillanatokat később. Édes, tehát lehet mellé édeset kortyolni, de a tésztája letolja az édes íz egy részét, így lehet szárazabb italokat is keríteni hozzá. Jó párosítás tejjel, kakaóval, így aztán remek reggeli, de ebéd mellé tökéletes desszert, estefelé pedig kiváló nass.

Karácsony tájékán a családunkban kikerülhetetlen csoda, mindig ott kell lennie az asztalon, mert nélküle nincs ünnep, nincs kacagás. Régebben az ünnepi zserbó mindig két forrásból érkezett: nagymamám és édesanyám egyaránt sütött, nagymamánk keserű csokival vonva be tetején, anyánk inkább tejessel, de nem teljesen – őszintén mondom, a mai napig nem tudom, mi a titka, de eddig senki nem csinált nála jobbat. Emlékszem, hogy különleges volt az első ex-szem nagymamájának a zserbója is, mert nem csupán barack lekvárral készítette el, hanem egy réteg szilva is volt benne, sőt málna is talán.

Ha eddig nem derült volna ki: imádom a zserbót. Akárki is találta fel, boldoggá tett engem, s hiszem, hogy boldogabbá tette az emberiséget is. El sem tudom képzelni, milyen lenne zserbó nélkül a világ…


read more

Boldog karácsonyt!

Túl kora esti áhítaton és kiáradó örömön, túl vacsorán, pezsgőn, ajándékozáson, de még innen az ünnepeken, a feldíszített, szikrázó fenyő mellett, friss illatában, fényeiben, halk zenében, család melegében kívánok mindenkinek – rokonnak, barátnak, ismerősnek, olvasóimnak, nem-olvasóimnak, a blogom követőinek, kommentelőinek, később becsatlakozóknak – kellemes ünnepeket, s mindazt az örömöt, amit át lehet élni ilyenkor.


read more