Szefantor utótöltve 2011.
Posted by sheenard on okt 19, 2011 in Megtörtént | 15 comments
Kis Utószefantorunk volt, kicsi, csendes, napfényes. A szűk kör (tizenkét felnőtt és öt gyerek) nyilván annak köszönhető, hogy most nem négynapos ünnepre vagy őszi szünetre, hanem október idusára lett időzítve a tábor. Nem keseregtünk azonban, mert feltehetően a jó időt is ennek köszönhettük, a házban szinte alig kellett fűteni, és takarók nélkül is lazán megvoltunk. Vasárnapig, míg fel nem támadt némi csípős szél, még napozni is lehetett kint az udvaron.
Budapestről kiszabadulni mindig öröm, kiváltképpen, ha az ember körül megállni látszik az idő és aztán tud foglalkozni a gondolataival és a barátainak a gondolatával is. Azon túl, hogy nagyon vastagon semmit nem csináltunk (hajolgatás maximum diószedésnél, nyújtózás fügeszedésnél, munka pedig az ebéd elkészítése és a mosogatás), jutott időnk és energiánk a logika filozófiáját végigtekinteni Csuki előadása mellett Platóntól Machiavellin át egészen Kantig. Jutott időnk és energiánk esténként logikai feladványokkal is szórakoztatni magunkat, illetve alávaló módon kivesézni szinte mondatról mondatra Paksi Endre (Paul Trent) egy könyvét.
Jelentem ugyanakkor, hogy a füge zseniálisan édes (most ettem először belőle, pedig néhány éve lejárok, ugye), borostyánok növésnek indultak, a trombitavirágokból négy a ház oldalánál gyönyörűen megeredt és a lilaakác sem halt még ki. Várjuk a tavaszt.
(ez itt a képgaléria helye, szombaton kikerül majd)
És most egy logikai feladvány a hétvégéről, hogy akinek van kedve ilyenekhez, elrágódhasson azon, amin mi is: Van – mondjuk – negyven halálraítéltünk, és van ugyanennyi fekete és vörös sapkánk. A sapkák színe tetszőleges, lehet fele-fele vagy akár az összes piros vagy fekete, szóval akármilyen elosztásban lehet a két szín. Mindenkinek a fejére húzzák a sapkáját, úgy, hogy nem látja, milyen színű van a saját fején. Ezután sorba állítják őket és megsaccoltatják a leghátsóval a sapkája színét. Ha nem találja el, lelövik. Eggyel előrébb lépnek, és most az utolsó előttinek kell megsaccolnia a sapkája színét. Ha ő is téved, lelövik… és így tovább egészen a legelső emberig. A rabok a sorban nem beszélhetnek és nem is mondhatnak mást a „piros” vagy a „fekete” szón kívül. Azonban előző este összebeszéltek és kidolgoztak egy taktikát. Kérdés: hogyan érik el, hogy a negyven rabból legalább harminckilenc életben maradjon?
Rájöttem a megoldásra, de megadom másoknak is a lehetőséget.
Dettó
Há! Ez jó!
Köszi hogy nem árultátok el, meghagyom én is.
Kamugépek
Aranyosak vagytok! Akkor egy ilyen tudatlannak mint én elárulnátok a választ? Csakmert akárhányszor gondolom végig a leírás alapján logikusan a dolgot, én nem látom a megoldást.
Hint: azt senki nem mondta, hogy egymás sapkáját nem látják.
Eddig én is eljutottam, csak azt nem látom, hogy a piros/fekete sapkák aránya vagy pontos számának ismerete nélkül mire lehet jutni abból hogy a többiekét látják.
Közben rájöttem, hogy az én megoldásom sem működik, mert azt hittem, elég, ha az utána következő sapkájának színét mondják be, de akkor a harmadik már gondban lenne.
Kipuskáztam, ez az itteni http://szjenoko.web.elte.hu/Jatek/fejtorok/fejtorok.html
negyedik feladat egyszerűsített változata. Valószínűleg, ha öt évig egyedül elmélkedek rajta egy lakatlan szigeten, rájövök.
Mármint az ötödiké.
Hint: azt senki nem mondta, hogy egymás sapkáját nem látják…
A fene a dadogós blogmotorját!
Most aztán fáj a pici szívem, hogy ki kellett hagynom.
De sebaj, majd tavasszal
Köszi a beszámolót
Az ucsó, az előtte ülő sapkájának a színét mondja, mert neki úgyis mindegy. Ez egyszerű, miért kell puskázni?
Ebben az esetben a páros számú emberek mind meghalnak… A páratlanok túlélnek, de ők csak húszan vannak.