A rémület foka: Meztelen ügynök
Posted by sheenard on okt 20, 2011 in Könyvek, Science fiction | 100 comments
Szóval: gyerekek, ne! Ilyet ne, vagy ha mégis, akkor kérlek benneteket, a címlapra ne írjátok ki a sci-fi, fantasy, fantasztikus, fantasztikum… stb… szavakat. Annyian tapossák a tematikát, legalább ti ne tegyétek. De a legjobb lenne, ha a „magyar szerzők szórakoztató írásai” felirat is lekerülne onnan. Szegény magyar szerzők…
Az Utószefantoron hívták fel a figyelmet a Meztelen ügynök című honlapra, de hát a net ilyen, a neten minden elfér. Kiderült azonban, hogy az újságárusoknál is kapható, amit nem hittem el, ezért aztán addig nem nyughattam, míg be nem szereztem. Ott van, és a tényleg a honlapjára feltöltött címlappal van ott, és olyan belső tördeléssel és grafikákkal, amik minden jó ízlést nélkülöznek. Grafikus barátom két ujja közé csíptetve adta vissza, amikor megmutattam neki, az arcára kiülő kifejezésről pedig nem is merek beszélni.
Régóta követem a lapmegjelenéseket. Kezdtük a fanzinkorszakból, a hetvenes-nyolcvanas évekből. A sci-fi klubok belső, általában 100-500 példányban megjelent kiadványai voltak ezek. Amatőr újságok, gépelt, montázsszerűen összerakott oldalképekkel, nyomdatechnikával előállítva. Az amatőr lehetőségekből a legtöbbet hozták ki, persze sosem kerültek újságárusi terjesztésbe (már az öröm volt, ha megkapták a megyei vagy városi tanács művelődési osztályának pecsétjét a megjelenésre). A sajátságos kiállításról azt mondanám mégis: a lehetőségeket tekintve a legjobbak, szívhez nőttek mind: Metamorf, Androméda, Prevega, Kvark, Kronosz, Spirál…
Aztán jöttek a különféle profi terjesztésű magazinok, amik között a kilencvenes évek elejének kulturális káoszában volt jó pár szörnyű megjelenésű (és néha beltartalmú) kiadvány is, például a Preyer Hugó-féle Szíriusz magazin (egy szám egy regény), vagy Turán Sándor Jelen és jövő újságja. Külön színfolt volt Hajagos Jani Birodalom című periodikája. A sci-fi terén jelentkező szellemi éhínség egy ideig biztos terepet jelentett mindenféle kiadványnak – aztán a csömör, ami ezt követte, odáig vezetett, hogy majdnem egy évtizedre meghalt a magyar SF-újságok és könyvek piaca.
Leértékelődött a tematika, mondjuk ki. Pedig nem ezt érdemli, mert talán az egyetlen témakör, ami minden mást szervesen be tud építeni. Határtalan mind időben, mind térben. A nyelvezete ennek megfelelően is ezerszínű lehet, a gondolatisága pedig képes megjeleníteni az egyes ember, de az egész társadalom szellemi és erkölcsi dilemmáit, az ördögi rossztól az angyali jóig. Ezzel a felelősséggel illene kiadni egy speculative fiction újságot, az SF és a fantasy egyvelegét, még akkor is, ha leginkább a szórakoztató funkciót toljuk előtérbe.
A Meztelen ügynök – nem fogok finomkodni, mert látja, akinek van szeme – egy rettenetesen csúnya kiadvány. A címlap minősíthetetlen, a tördelés kellemetlen, a belívek képei szörnyűségesek, a képtörténet meg egyenesen iszonyatos. Elmondom: az Olvasó, vagyis inkább a bolti Vásárló nem fog tovább jutni. Nem ugorja meg a címlap okozta stresszet, és a tényleges tartalomig, azaz a novellákig el se jut. A magyar SF-irodalom gyöngyszemei lehetnek a lap oldalain, más azonban nem fogja olvasni őket, mint a szerzők, barátok és a családtagok. Mindemellett az egész tematikát a gyerekirodalom és a rossz értelemben vett amatőrség szintjére süllyeszti minden kívülálló szemében.
Gyerekek: 2011 van. Kijöttök egy fanzinnal, ami a piacon, mint a magyar fantasztikum lapja jelenik meg. Az arcotok mellett a magyar fantasztikumot is odatoltátok a címlapon, teljesen igénytelenül. Ha igényesek vagytok, hajrá! Ha mindezt magatoknak adjátok ki egy irodalmi körön, egyesületen vagy baráti társaságon belül, nincs gond. De nem ezt tettétek.
Egyébiránt a novellák színvonala elég egyenetlen. Vannak kifejezetten élvezhetőek (példának okáért Bukros Zsolt vagy Boros György László írása), vannak csapnivalóak (a borító beloldalán Craz szösszenete, a szerkesztői előszó, vagy a címadó meztelen ügynök írás), és már régebben megjelentek is (Nemere Cápa,cápa! novellája). A korrektúra meglepően jó, a tördelésbe csak néha csúszik be egy-egy baki. Ha ez fanfiction kiadványként lát napvilágot, nem is lenne gond vele…
Vegyetek példát a Magyar Tolkien Társaság Lassie Laurië magazinjáról. Ez egy fanfiction írásokat, rajzokat, sőt, gyerekrajzokat is közlő kiadvány. Csak rajongóknak. Nem akarnak többek lenni annál, amik.
azt gondolom, hogy ez egy fogyasztói társadalom (cirka 20 éves, tehát elvileg nagykorú)
szóval elvárható lenne az ilyen módon “nagykorúvá” lett fogyasztóktól (esetünkben befogadók), hogy kellő érettséggel rendelkezzenek a fogyasztásuk kivitelezésekor… ahhoz példának okáért, hogy megkülönböztessék a gagyit a jótól… 
mondjuk lehet, hogy ez az elvárásom irreális
És azért tegyük hozzá, hogy a tolkieni tematika kötelez is valamennyire arra, hogy vizuálisan is igényes legyen a kiadvány – mégha rajongói munka is. A Lassie, legalábbis amikor legutoljára a kezembe került, teljesen élvezhető kiadvány volt, vizuálisan is.
Nomármost, ha egy “amatőr” fanzin meg tud ugorni egy lécet, akkor egy újságárusi terjesztésbe kerülő lap miért nem?
azt hittem elosszoer, hogy lez uj konyvenek az ajanloja lesz
És ÚTTÖRŐNYAKKENDŐ van rajtaaa!!! Nemigaz! Már fél órája ezen röhögök, és mindig van valami új részlet ami lesokkol…
Ezt ugye úgy mondod, hogy még sosem láttál úttörő nyakkendőt. Így könnyű félóra hosszat röhögni!
Ez meg 3ng3m “sokkolt le”
Azért az már jelent valamit, ha Sándorral értek egyet sci-fit érintő ügyekben. Amúgy a meztelenek visszavágnak:
http://meztelenugynok.ucoz.hu/index/a_megalkuvo_lovag_tamadasa/0-46
Kösz Sheenard, a csapnivalót is elteszem az idáig kapott szavak közé, melyeket olvasóimtól szereztem értékelés gyanánt, változó szövegkörnyezetben. (pl. infantilis, hülye, állat, stb.)
Levonom hát a megfelelő következtetéseket, így már nem is kell véleményt mondanod a pár hónapja küldött novellámról, se azt mondanod, hogy az is szar, vagy azt, hogy, bocs, de idáig se kedvem, se időm nem volt elolvasni. Szerencsére elolvassa más.
ui.: Érdekel valakit egy jó állapotú Az Excalibur keresése I-II.?
Engem igen, nincs belőlük példányom
Craz, most komolyan, nem tartod gyerekesnek egy kicsit ezt a könyvkidobós reakciót…? Az olvasók, akik véleményt mernek megfogalmazni, hogy fognak járni? Összekarcoljátok az autójuk fényezését, vagy mi…?
Nono, kidobásról szó sincs.
Craz, én kedvellek téged, és biztos vagyok benne, hogy te is tisztában vagy vele, hogy az a kb 3500 karakteres kis szösszeneted, amelyben egy törpe azon elmélkedik, hogy az eső tulajdonképpen nem más, mint amikor az istenek lehugyoznak az egekből, nos, az nem írásművészeted csúcspontja.
Persze, tisztá(b)ban – mint hirtelen támadt zápor után a láthatár -, csak kinek esik jól, ha – bár a varázslás kezdeti szakaszában létrehozott – teremtményét szapulják.
Hát ez a belinkelt Craz-féle besírás alighanem dobogós helyre pályázhat az összeesküvéselméletekkel kombinált kamaszos hisztik éves mezőnyében. Külön pont az antiszemita párhuzamért, amit a nyakánál fogva sikerült belerángatni, jóllehet a világon semmi értelme. Ilyen gazdag felhozatalból nehéz kiemelni a műsor fénypontját, de azért megpróbálom:
“Azért nem, mert meggyőződésed, hogy egy jó kiadó mögött csakis csapatmunka, szakemberek, pénz és üzleti terv állhat.”
Képzeld, öreg: igen.
RR
Pardon, módosítok:
A fentiek a belinkelt (és azóta elérhetetlenné tett) Andy Baron-féle besírásra vonatkoznak. Craztól ezúton kérek elnézést.
RR
Szerencsére ami egyszer kikerült az internetre, az nem vész el, csak átalakul. Szóval lássuk csak, hogy is volt az “A megalkuvó lovag támadása”…
“Sándor a magazint még az amatőr, pár száz darabos kiadványokkal sem tartja egyenrangúnak, író létére összeszedett gondolatokkal és formailag kifogástalanul adja elő végkövetkeztetéseit egy olyan fórumon, ahol őt lelkes olvasók tucatjai figyelik egyetértőn. Ellenállásra, ellenvéleményre nem kell számítania, hazai pályán van.”
Egy SF-író SF-blogot csinál – minő meglepő fejlemény! Mi lehet a célja? Csak nem az, hogy véleményt nyilvánítson a fantasztikus irodalomról? Lássuk be, nincs kizárva. Persze elmondhatná a véleményét a górcső alá vett hazai opusznak szentelt felületen is, csak akkor a saját blogja üresen maradna. És valószínűleg a másik felület is, ahonnan seperc alatt letakarítaná őt a magát sértve érző főszerk. Lehet, hogy azért teszi közzé inkább a saját blogján?
Nohát…
“Ezért reagálok én is itt, itthon, bár arra az oldalra is regisztrálva vagyok már régen, de nem célom, hogy az ottani hívei nekem esve védjék szellemi vezetőjüket.”
Ojjé. Tudjunk róla, Sándor, hogy én a te itteni híved vagyok, te meg a szellemi vezetőm.
“Ez csak arra lenne jó, hogy mindenki a saját, egó diktálta véleményét polírozza. Pont ezért is leszek udvarias, és nem engedem el az agarakat.”
Igazán tapintatos eljárás; az agarak tényleg nem kerülnek le a pórázról, a jeles főszerk beéri a vérebekkel. Bár ahogy látom, a szóban forgó vérebek vagy teljesen agyhalottak, vagy még nem lépték át a pubertás küszöbét:
“Nagyon fontos lenne tudni, hogy az a bírálat, aminek indoklásában olyanokat olvasok, hogy egy meg nem nevezett grafikus undorodva, két ujja közé csippentve adta vissza a folyóiratot, milyen indíttatásból keletkezett, Sándornak ezzel mi volt a célja? Sértett bosszúvágy hatása alatt szokták magukat ilyesmire kapatni az emberek. Vajon tényleg ennyire vacak a folyóirat? Vagy valami személyes komplexus áll e mögött?”
Ha tehát valaki kritikus hangot merészel megütni a Magnum Opusról, az minimum bosszúszomjas orgyilkos, de inkább lelki sérült. Ez annyira gyönyörű, hogy vitrinben kéne mutogatni.
“Nézzük a vitathatatlan tényeket: saját pénzből, egy személyes vállalkozásként, önálló írói, és képi alkotásokkal, és az interneten összetoborozott írótársak novelláival töltöm meg a kiadványt, nem kevés éjszakai munkaórában. A nappali “rendes” munkám mellett pedig járok a levilágítótól a nyomdáig, onnan a terjesztőhöz, és más szervezési ügyekben. Egyszemélyes szerkesztőség. Ez ciki lenne?”
Nem ciki, de nem is különösebb érv egy kritikussal szemben. A kritikus ugyanis az olvasónak ír, akit baromira nem érdekel, hogy milyen viszontagságos körülmények között készült a Nagy Mű, csak arra kíváncsi, hogy érdemes-e megvennie. Sanyarú sorsunk megrázó elpanaszolása helyett inkább koncentráljunk arra – ha már egyszemélyes szerkesztőség vagyunk -, hogy megtanuljunk rajzolni, írni és szerkeszteni.
Folyt. köv., egy pillanat…
RR
“Tudjunk róla, Sándor, hogy én a te itteni híved vagyok, te meg a szellemi vezetőm.”
Megjegyeztem
No, újra itt vagyok…
“A két szám eladási statisztikáit ebben a cikkben nem akarnám vizsgálni, de a tartalomból íme; néhány mennyiségi adat: Az első számban ötvennyolc illusztráció, és húsz szöveges alkotás található. A másodikban harmincegy képi, és tizenkilenc novella. A második szám jelenleg kétezer hatszáz példányban van az üzletekben.”
Kéne készíteni egy statisztikát, hogy hány magán- és mássalhangzó fordul elő mondjuk Tamási Áron regényeiben, illetve hogy hány illusztrációt készített Gustave Doré az Isteni színjátékhoz, biztos sokat mondana a művészi értékükről. Az üzletekbe kikerült példányszám viszont tényleg hasznos adat, mivel jó közelítéssel kiadja a remittendát.
“Természetesen lehet vitatkozni az alkotások színvonalával, de az olvasói visszajelzések alapján, és néhány szakmabeli álláspontjának megismerése után kijelenthetem: a magazin nem ennyire sz*r, mint ahogyan Te állítod. Van neki egy arculata is, többé-kevésbé szándékosan, szürke árnyalatos és vonalas rajzokkal, a belív egyszínű technikai lehetőségeihez igazodva.”
Ahogy elnézem a különféle felületeken megcsodálható mintákat, nem annyira a belív technikai lehetőségeivel van itt a gond, mint inkább az alkotóéval.
“Mindegyiket én magam alkottam. Ennek nem csak exhibicionista okai vannak, hanem leginkább anyagi.”
Ja, hogy nem volt pénz képzett grafikusra? Ez esetben miért kellett egyáltalán illusztrációkat pakolni a műbe, hacsak nem mégis az exhibicionizmus miatt?
“Teljesen tehetségtelennek gondoltok a grafikus barátoddal? Szomorúan hallom, nagy szerencsémre azonban már kaptam eddig őszinte, elismerő szavakat is a “művészetemért”.”
Így első ránézésre feltehetően a Vakok és Gyengénlátók Szövetségétől.
“A Te rajztudásodat nem ítélhetem meg, nem láttam egyetlen produktumát sem, gondolom azért nem magad készíted a regényeid borítóját, mert nincs rá időd.”
Főszerk Úr, te nagyon hülye. Satya azért nem rajzol borítókat, mert nem tud rajzolni. És ellentétben veled, ezzel tisztában is van, következésképpen nem kívánja ilyen irányban kibontakoztatni szunnyadó tehetségét.
“Amennyiben sok elmarasztalást kapok ebben a kérdésben, akkor két választásom marad: vagy kevesebb illusztrációt jelentetek meg magamtól, vagy ingyenmunkával bízok meg nálam rutinosabb képzőművészeket. A kérdést nyitva hagyom…”
Az első opciót kifejezettem támogatom, jelentős hasznot hajtana a hazai fantasztikus irodalom vizuális színvonalának. Ami a másodikat illeti: gondolom, a szerzőknek se fizetsz, tehát ugyanilyen alapon semmi problémát nem jelenthet néhány komolyabb grafikustehetség felhajtása, teszem azt a középiskolai rajzszakkörökből.
Folyt. köv, mindjárt…
RR
“A novellák minőségét kifogásolod, miután a képi megjelenést, és a tördelést elmarasztaltad.”
Főszerk Úr itt nyilván rossz okulárét biggyesztett az orrára, hiszen a korrektúrát és tördelést Satya éppen hogy dicsérte.
“Kiemelsz kettő szerzőt, mint tűrhetőket, óvatosan megemlíted Nemere nevét, a többit pedig fikázod. Igazából nem értem, hogy író létedre miért nem a literatúra vizsgálatával kezdted?”
Szerintem ez éppen hogy az irodalmi tartalom értékelése, méghozzá roppantul kíméletesen. Az kétségtelen, hogy Nemerét teljesen fölösleges külön fikázni, a nevének a puszta említése is elég az elrettentéshez.
“Hol van a megemlíteni érdemesek közül az őstehetség Bökös Bori, vagy a történelmi novellák fénylő írócsillaga, Urbánszki Laci?”
Bökös Borbálának két novelláját olvastam és véleményeztem az lfg.hu-n. Ha szorgalmasan képezi magát, idővel még lehet belőle valami, de az őstehetségtől messze áll. Urbánszki László munkásságát nem ismerem, de ezek a hiperbolikus túlzások többet ártanak, mint használnak neki.
“Miért nem esik szó a többiek írásairól? Mi a cél? Írói sértettségből az egész médiumot megalázni, vagy egyenként megvizsgálni a szerzőtársak munkáit, és alkotó véleményt mondani?”
Máris látom Sándort, amint megpillantja az újságosstandokon ezt az izét, bíborvörösre gyullad a sértettségtől, és vérbosszút esküszik az egész egyszemélyes szerkesztőség ellen. Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy arra kívánt rámutatni: ilyen gagyi kivitelben nem érdemes fantasztikus irodalmat kiadni, mert rombolja a zsáner renoméját. A benne publikált, adott esetben tehetséges szerzőket is beleértve.
“Elmondom, hogy mit olvastam ki a soraid közül. Alapvető világszemléleted miatt bántott meg Téged a médium.”
Nagyon helyes, távkiértékelés rulez. Lássuk az első fázist:
“Amíg Te szorgos munkával érted el, hogy kiadód, grafikusod, olvasóid legyenek, erre ráment évtizednyi átvirrasztott éjszaka, rengeteg családtól elcsent munkaóra, sok megtorpanás, az ihletett pillanatok édes gyötrelme közben. Te jogosan úgy érzed, hogy a mostani népszerűségedért megdolgoztál. Idáig én magam is ünnepeltelek, és csodáltalak ezért.”
Ez eddig egy szentimentális cukorbonbon, az érző szívű seggnyalás minősített esete. Főszerk Úrtól persze távol áll ez a szándék, ő ügyes irodalmi vénával kontraszthatást akar kelteni, hiszen így folytatja:
“Felbukkant valaki, aki az irodalmi életben ismeretlen, akit nem jegyeznek a sci-fi, és írói találkozókon, aki feltehetően csak egy-két éve ír, és mindjárt veszi a bátorságot, hogy egy jól-rosszul elkészített kiadványt a saját (!) pénzén kiadjon, és ezzel a lelkesedéssel mindjárt még honlapokat is készítsen. Szintén egyedül (erről olvasható a weboldalakon itt-ott). Ez a szemtelen, nagyravágyó ember semmibe vette mindazt a verejtékes, hierarchiában helyezkedő, urambocsá értelmiségi szándékot, ami a rendszert kiszolgálók kötelező magatartása kell, hogy legyen.”
Valaki magyarázza már el nekem, hogy mióta lett a kezdők amatőrizmusa valamiféle immanens erény, amihez teljesen fölösleges olyan fogalmaknak társulnia, mint minőség, színvonal, gondosság, szaktudás stb. – elvégre ez mind mellékes, a lényeg az, hogy essünk hasra előtte. A “rendszert kiszolgálók kötelező magatartása” meg bizonyára valami szociológiai tévedés: Főszerk Úr összetéveszti a hazai SF-szcénát a venezuelai társadalommal, vagy ilyesmi.
Most már kicsit zanzásítok, mert ennyi hisztérikus hülyeség végigolvasásától kezd zsugorodni az agyam.
RR
“Sándor! Van róla fogalmad, hogy miközben megtámadsz egy új dolgot, a saját régi életedet véded?”
Érdekes. Én azt hittem, hogy kritikát ír.
“Annak a rendszernek a szekerét hajtod, ami kirekesztő az új, kezdő írókkal. Amelyik rendszer megengedi, hogy a friss írókkal a néhány piacvezető kiadó öt-tíz éves kizárólagos szerződéseket kössön, és közben bagóval fizesse ki őket.”
Bezzeg mennyivel jobb nekik risztelős alapon megjelenni ilyen csodaművekben! Hosszú távú kizárólagos szerződésekről egyébként csak a mainstreamben tudok, a hazai zsánerkiadóknál ez egyáltalán nem bevett gyakorlat, ami újfent rávilágít Főszerk Úr fenomenális tájékozottságára.
“Végső soron a saját pozíciódat félted, a francba, pedig én azért gondoltalak jó írónak, mert a Beavatás szertartásában annyira nemes lelkű karaktereket alkottál, hogy azt hittem Te magad is ilyen vagy. Talán csak beszippantott az erő sötét oldala.”
Vagyis ha egy gyakorló író negatívan méltat egy amatőr kiadványt, akkor értelemszerűen a pozícióját félti; az fel sem merülhet, hogy esetleg – mivel mégiscsak ez a szakmája, tehát talán ért hozzá valamicskét – minőségi kifogásai vannak vele szemben. Mi több, nem csupán aljas módon féltékeny, hanem egyenesen átlényegül sátáni ősgonosszá, mint az establishment láncos kutyája. Briliáns erkölcsi okfejtés, gratulálok!
“Nagyon is ide kívánkozik, mert a szerkesztői, emberi hozzáállásomat is megmutatja, és elhatárol a kultúrkufárok szellemiségétől, miszerint az író barátaimmal olyan egyszerű megegyezésünk van, amelynek értelmében a magazin bevételéből (ha lesz) egyszerűen, százalékok alapján risztelünk (osztozunk) majd.”
Vagyis a Főszerk Úr spanyolviasz módjára feltalálta a royalty intézményét, és ezt tekintsük emberi-morális nagysága bizonyítékának. Mindjárt be is avat minket, hogyan kell pénzügyi megállapodásukat helyesen értelmezni:
“Ezt csak az tudja helyeselni, aki benne van. Olyan ez, mint a korrupció, ha kívülről nézzük, akkor mocskos és igazságtalan, ha benne vagyunk, akkor ügyesség.”
WTF?
“Sándor, Te ezt irigyled tőlünk? Természetesen bármit kiadtam volna Tőled is, a saját költségemen, ha ez meggyőzött volna az igazi szándékaimról. Gyanítom, hogy esztétikai okokra hivatkozva ezzel az ajánlattal nem éltél volna.”
Gyanítom, hogy azért nem élt volna az ajánlattal, mert van kiadója, méghozzá olyan, amelyik szerkesztőt, korrektort, tipográfust és grafikust is foglalkoztat – nem egy személyben. Az esztétika és a szakmaiság fogalmának műértő összekutyulása ezen a ponton különösen bájos.
“Azért nem, mert meggyőződésed, hogy egy jó kiadó mögött csakis csapatmunka, szakemberek, pénz és üzleti terv állhat.”
Bármilyen furcsa, de a fentiek meglehetősen szerves tartozékai a kiadói ügymenetnek.
“Egy jó kiadónak – szerinted – a rendszerbe illeszkedve kell működnie, és Téged, aki szintén kompatibilis vagy a rendszerrel, a kellő tisztelettel kell gondoznia. Akkor nem ezeknek a kiszolgálója lettél?”
Főszerk Úr itt átmegy forradalmárba, és hadba hívó zászlót lobogtatva buzdítja a szerzőket a kiadók zsarnoki elnyomása ellen. Szinte hallom az ajkáról fakadó üdvszózatot: VILÁG ÍRÓPROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Mégsem zanzásítottam, de annyi baj legyen…
“Én féken tartom az egómat, most itt az ideje, hogy annyi regény és novella képzelt világának megalkotása után Te a saját személyiségedet kezdd el rendbe tenni.”
Szent egek, mi lett volna, ha _nem_ tartja féken az egóját? Földrengés, apokalipszis, Hirosima, világforradalom?
Na, itt jön az antiszemita kártya, aminek kábé annyi köze van a kiadványhoz és Satya kritikájához, mint nekem a gyakorlati bányaműveléshez, de hát egy polkorrekt revulocionyér ezt nem hagyhatja ki, kötelező gyakorlat. Szóval csámcsoghatunk rajta egy sort, hogy a Főszerk Úr valami régi cimboráját hogyan vitték be a susnyásba azok a fránya zsidógyűlölők, és hogy ez milyen szar érzés volt neki, mivel nem tehetett ellene semmit. Majd egy váratlan fordulattal:
“Az elmúlt sok évben gyakran eszembe jutott, hol szomorúan, hol vidáman elevenítve fel az emléket, de azt sosem tudtam, hogyan lehet a saját könyvtárunkból akár egy könyvet is kidobni. Maximum eladni, vagy elcserélni, odaajándékozni, de kidobni? Most sem teszek ilyet, de az Anthony Sheenard (Szélesi Sándor) könyveket, azokat is, amelyeknek az olvasását túlírtan unalmas mivoltuk miatt be sem fejeztem (Városalapítók például), és azokat is, amelyek kedvenceim voltak (az említett Beavatás) elajándékozom. Én nem tudom már olvasni, birtokolni ezeket, mert a borítójukon látom Sándor arcát, ahogyan kardot ragadva, a jó ízlés lovagjaként engem le akar győzni. Én ezt nem engedhetem be az otthonomba, én a barátaimmal akarok egy fedél alatt lenni!”
Ebben a dacos gesztusban nyilván azt a halálugrást érhetjük tetten, amikor a kritika fénykardja által megsebzett Andy Baron Skywalker erkölcsi magaslatáról a mélybe veti magát, miután Darth Sheenard reszelős hangon közölte vele, hogy “én vagyok az apád!”
Ha már ennyiszer előjött itt az erő sötét oldala.
RR
Hát, RR, azt hiszem sírva röhög a haza sf élet. Ha így folytatod az online létet, lassan összedobjuk neked a netdíjat, csak hogy élvezhessük ezeket a hozzászólásokat.
Baronnál is akartam kommentelni, de regelnem kéne.
Tök jószándékkal mondom: ciki a cím, és csúnya a borító. Annyian vannak a hazai sf-ben akik ingyen, puszta szerelemből megcsinálják a borítót. Egy csomóan tördelnek, szerkesztenek…
Ki fogja megvenni így?
Annyi behalt, átgondolatlan kezdeményezést láttam. Kár érte.
Sheenard-dal meg vitatkozz nyugodtan. Nem fognak csökkenni a kiadási esélyeid. Ha így lenne, a fél hazai sf nem publikálna.
Ó, onsai, ezt vehetem pozitívumnak rám nézve?
Sándorom, 12-én hozd már el… Szeretnék belelapozni.
Elviszem… ha ki nem hullik szita agyamból…
Hölgyeim és Uraim, a Meztelen Ügynök folytatja huszáros produkcióját!
http://meztelenugynok.ucoz.hu/index/szerkesztoi_essze/0-47
Az ő kis hűbérbirtokára is írtam annyit egyébként, hogy amit művel, az az önégetés szupernova osztályú alesete, és hogy őszintén sajnálom azokat a szerzőket, akiknek ilyen patrónusa van. Tovább nem cifráztam, mert volt egy olyan sanda gyanúm, hogy a hsz nem sokáig fog megmaradni. És lőn:
“A sok karakterben velem foglalkozó írótárs (ha jól emlékszem le is hülyézett) még a saját honlapomra is beugrott, nem bírt a nagy vágyaival. Ott is kiosztott, azt kiabálta, hogy micsoda bénaság az, amit csinálunk. Kitöröltem a hozzászólást. Az IP címét nem tiltottam le, ha megemberesedik jöhet, de nem bírtam nézni torz hangulatának ezt a lenyomatát, kitöröltem.”
A múltkor már jól kiszórakoztam magam a Főszerk Úrral, több szót nem pazarolok rá, igen méretes elmebajnok; de ez az önérzetesen álmodó nyomor továbbra is üdítő színfolt a hazai palettán, az én kommentárjaim nélkül is remekül lehet rajta mulatni.
Szurkoljunk az erő nagyon sötét oldalának!!!
“Sándor szavaiból, következtetéseiből azonban méregként csepeg az a hatalmi törekvés, hogy ő, mint a kultúra felkent papja betiltassa ezt az új kezdeményezést. Ez így persze spekulatív, de ti is eljátszhattok a gondolattal, hogyha közülük bármelyik mondjuk a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban dolgozna, akkor meg is próbálná.”
Közülünk???
Az érvelés menete lenyűgöző: rossz véleményünk van valamiről, és ennek hangot is merünk adni, tehát nyilván be akarjuk tiltani. A náci / fasiszta kártya mikor kerül elő? Mert már hiányolom.
Te, Sanyi, még a végén kiderül rólad, hogy a game-ket is Paladinban nyomod végig
Egyébként nekem pont azért tetszik az újság, mert nem akarja magát hűdekomolyan vetetni. Ezzel lehet vitázni persze, nekem tetszik és kész. Inkább a gond azokkal az amatőrökkel lesz, akik a blogbejegyzésed után nem mernek publikálni az újságba… (Nem, nem akarnak, hanem nem mernek.) Én tudom, hogy egy szerző kvalitását nem az határozza meg, hogy hol jelenik meg, és te is tudod. De más tudja vajon? Vagy nyugodt szívvel azt mondanád, hogy a külalak miatt inkább itt ne? Szerintem ezt tegyük rendbe.
“Vagy nyugodt szívvel azt mondanád, hogy a külalak miatt inkább itt ne?”
Én igen.
Bár a legtöbbet persze nem a külalak árt nekik, hanem a Főszerk Úr lánglelkű, világmegváltó, permanens forradalmi lázban égő elhivatottsága, amellyel egyszemélyes szerkesztőségként igyekszik pótolni a szakmaiság teljes hiányát. Engem leginkább egy botcsinálta vályogvetőre emlékeztet, aki a téglaházak felrobbantásáról ábrándozik, miközben fülig maszatosan tapicskol a sárban.
A szakmaiság hiányával vitatkoznék. Van tűrhető terjesztése, van lektori munka, van marketing. Profi külsejű kiadványok állnak/álltak a földbe ezek nélkül. Kicsit amatőr a dolog, de ez benne a szép. Egyelőre. Azután lesz majd jobb is, ha le nem zúzzák az arcát. Nyilván akadnak dolgok, amiket később nem lehet egyedül megcsinálni, de akkor majd úgyis a piac dönt.
Ha neked ez a Meztelen Ügynök-szint a szakma, Ndy, például ami a szerkesztést meg a reklámmunkát illeti, akkor parancsolj publikálni benne. A következő marketinges öngyulladásban már te is bizonyára őstehetségként és fénylő írócsillagként leszel aposztrofálva.
Ne viccelj, volt, hogy neked sem adódott túl sok lehetőséged, mindketten emlékszünk erre :O És akkor még jó időben voltál, jó helyen… A legutolsó a kiadvány kinézete volt, amit figyelembe vehettél, most pedig rosszabb idők járnak, különösen a kezdőkre.
Dehogynem volt lehetőségem: nyugodtan dolgozhattam volna egy olyan embernek, akinek lila lövése sem volt róla, hogyan kell egy könyvkiadót üzemeltetni. Köszöntem szépen és passzoltam, inkább megkerestem mással a kenyeremet. És a Főszerk Úrhoz képest Mr. X az ő áldott emlékezetű Inomijával a kiadói professzionalizmus csimborasszója volt.
Zsolt, egyesek szerint Mr. X annyi pénzt adott előlegbe a M* íróknak, hogy azok elfelejtették, hogy dolgozniuk is kellene…
Hát amikor én kezdtem el írni neki valamit, előre megállapodtunk, hogy az elkészült szövegmennyiség arányában folyósít némi előleget, csak éppen valahogy sohasem tudott találkozni velem a megbeszélt időpontokban, illetve olykor több órás idegesítő várakozás után méltóztatott előkerülni. Én meg hol kaptam pénzt, hol nem, aztán utazhattam haza a kibaszott éjszakai postavonattal… Elegem is lett belőle nagyon hamar. Talán nem ártott volna, ha a kiadónak van irodája, titkárnője, telefonszáma, ilyen minimális apróságok, tudod…
Eltérünk kicsit a témától, de ez nem igaz. Mr.X éppen hogy profikat kért föl, akiknek később nem igazán fizetett – ja, úgy könnyű… :O
A külalakkal és a minőséggel – ezen a szinten -, akkor semmi baj nem volt.
Volt ilyen is, olyan is, és nagyjából attól függ a dolog, hogy az Inomi indulása körüli időket nézzük, vagy pedig a végnapjait.
Ndy: nekem párhuzamként azok a színészek jutnak eszembe, akik először szexfilmben vagy pornóban debütáltak, aztán világhíresek lettek. A filmek meg csak akkor kerültek elő, amikor ötven felett jártak, akkor viszont büszkék voltak rá
Persze, hogy kell a megjelenés. Nem is ezt vitatom. Dehogy akarok én betiltani bármit is. Csak azt kérem, legyen a kiadvány igényes kinézetű, mert a külcsiny igénytelensége sajnos erodálja a beltartalmat. Betűzöm: I-G-É-Ny-E-S. Vagy ha már ez a borító, ezek a belső grafikák és oldalkép, akkor legalább maradjon meg annak, ami: amatőr kiadványnak. Akár évtizedekig…
Értem én, csak furcsa volt, hogy ennyire markáns véleményt alkottál. Mert szerintem ez most is egy amatőr újság. Magánkiadás, ami feltehetőleg anyagi okokból sem tud egyelőre profivá válni. Vagy még nem is akar – legalábbis abban az értelemben, ahogy Te gondolod. Csak elbeszéltek egymás mellett, mert Andy Baron úgy értelmezte a kritikát, hogy nincs keresnivalója a piacon, hiába kepeszt és csinál meg mindent a saját szűkös forrásából. Pedig valljuk be: ehhez jelenleg, ebben a világban, egyikünknek sem lett volna bátorsága.
Naná, hogy frusztrált lett.
Mondom, nem a külalak itt a fő gond, Ndy. Itt van például Bökös Bori. Tényleg van benne kakaó, de baromira nem tud cselekményt bonyolítani. Soha az életben nem fog megtanulni írni, ha ez a habzó lelkű forradalmár lesz a szerkesztője, aki szöveggondozás helyett csak az őstehetségéről hozsannázik neki.
Tudtommal úgy működik ez, hogy a magazinban csak megjelenési lehetőséget és némi korrektúrát kap. Borikát a cselekményírás és a novellák dinamikája miatt más fórumokon nyüstöltem már én is eleget.
Meg fogja tanulni, ha elég kitartó. Az sem megoldás, hogy egy szerkesztő agyig átírja minden művét – elég sok negatív példát láttam már erre.
Írókörökben működik ő is, mint sokan mások a kiadványban. (Illetve a szerzőknek úgy a fele több kiadónak is publikál.)
Te, mint szerkesztő, mi mást csinálhatnál még velük?
“Tudtommal úgy működik ez, hogy a magazinban csak megjelenési lehetőséget és némi korrektúrát kap.”
Elég baj az, Ndy. Éppen ez mutatja ugyanis – sok minden más, például a minősíthetetlenül gagyi külalak, a kritika csuklóból való elutasítása és a nyilvános forradalmi melldöngetés mellett – a szakmaiság teljes hiányát. Ha te tényleg nem érted, hogy miért van szüksége egy írónak szerkesztésre és szerkesztőre, akkor esetleg üsd föl a fantasztikus irodalom néhány világklasszisát, és gondolkodj el rajta, miért van az, hogy az előhangban rendre köszönetet mondanak a szerkesztőjüknek.
“Te, mint szerkesztő, mi mást csinálhatnál még velük?”
Például a szövegeikkel foglalkoznék ahelyett, hogy a privát kis netes szemétdombomon bizonygatom róluk, mekkora korszakalkotó zsenik.
Zsolt: addig vitáztál, hogy elérted, amit Andy-nek idáig még nem sikerült
(Amúgy egyáltalán, most jövök rá, hogy a lánglelkűségemet vonod itt kétségbe?! 
DD )
Tessék, feltettem a Meztelen Ügynök írói körének oldalára egy novellát, úgyhogy most már lehetek lánglelkű író!
http://irjunk.ucoz.hu/publ/ndy/mennybe_az_angyal/25-1-0-131
Most pedig megyek moziba
Te Ndy nem vagyok mar kezdo alkoto, idetevedtem, elolvastam ezt a kis muvedet, de azt kell mondanom nem sikerült tulszarnyalnod az ebben a cikkben tárgyalt kiadvány – általam csak a biritojabol ismert – színvonalat.
Ennek a kommentnek csak akkor lesz súlya, ha hozzánk vágsz egy jobbat – bármekkora profi is vagy
Tedd meg és meghívlak sörre.
Kedves Renier,
Hiszen valahonnan mindenki el kell, hogy induljon… Ha „valaha valami lesz belőlem” nem fogom titkolni az MÜ-s tevékenységemet, mert ez is én voltam/vagyok, és köszönettel tartozom minden lehetőségért, ami megadatott/megadatik.
Legyen béke! (Andy, ez neked is szól!)
azért veszem a bátorságot, hogy hozzászóljak, mert felmerült a nevem az itt kialakult vitában. Először is köszönöm, hogy azt írtad, van bennem kakaó, ezt dicséretnek veszem, és erőt ad, hogy tovább folytassam az írást (talán van/lesz keresnivalóm ezen a téren a későbbiekben). Igen, jól látod, a legfőbb problémáim a dinamika, a cselekménybonyolítás, néha a párbeszédek, de folyamatosan küzdök, hogy egyre jobb legyek. Akár magamra aggatok egy hatalmas reklámot, ezzel a felirattal: tapasztalt szerkit keresek, aki nem un bele abba, hogy a hülyeségeimet javítsa! Akár hiszed akár nem, az lfg-s hozzászólásaidat elmentettem, és alaposan áttanulmányoztam (ezúton is köszönöm, hogy foglalkoztál velem), mindazonáltal szeretnélek megkérni, hogy ne csak annak a két novellának az alapján ítélj meg (úgy hiszem, írtam már azoknál jobbat is, amelyek más fórumokon megtalálhatók). Kezdő vagyok, szárnyat próbálgatok, még keresem az utam, keresem a zsánerem, aztán majd elválik, mi az, ami illik hozzám. Ndy: neked is köszönöm, hogy a Karcon foglalkoztál velem, és továbbra is számítok a segítségedre!
A Meztelen Ügynök ízlésességéről, igényességéről szóló vitába nem szeretnék belefolyni, hiszen úgy veszem észre, jobbára a képi világ az, ami benneteket zavar. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy az olvasói ízlések, igények borzasztóan különböznek, és úgy gondolom, ha ezzel rávesszük a fiatalokat arra, hogy olvassanak, már megérte a fáradozás. Igen, az MÜ fiatal csapat, lehet, hogy még tapasztalatlan, de én hiszek benne, hogy fejlődőképes, főleg, ha valahonnan építő, segítő jellegű kritikát kap. Nem azért publikáltam és fogok továbbra is publikálni a MÜ-ben, mert őstehetségnek tartom magam, hanem azért, mert jó lehetőségnek tartom, jó indulásnak, amiből még akármi lehet (egyébként Andy nem szokott a tehetségemről hozsannázni, kaptam már tőle nagyon kemény, de építő kritikát is). Én sajnos nem értek a magyarországi sci-fi kiadványok helyzetéhez, kiadókhoz, lehetőségekhez, kívülállóként és kezdőként csak addig jutottam, hogy belecsöppentem néhány pályázatba és online író közösségbe. Ha bárki úgy gondolja, azzal, hogy a MÜ-ben publikálok rontom az írói renomémat, ám legyen: bevállalom!
Tudom, hogy talán gyermetegnek fog hatni, amit most kérdezek: fiúk, nem lehetne egymásnak békejobbot nyújtani? Nem lehetne ez egyszer összefogni az igényesség érdekében (szerintem ez mindkét fél érdeke), leülni és kulturáltan átbeszélni a dolgokat? Mire való a széthúzás egy amúgy is kicsiny közösségben, miért nem lehet szakmai alázattal és jóindulattal közelíteni egymáshoz? Nem könnyebb támogatni, mint tépni egymást? Persze kiröhöghettek ezekért a kérdésfelvetésekért, de nem tehetek róla, ilyen idealista alkat vagyok, és nem bírok erről leszokni.
Bori: Nekem az ég egy adta világon semmi bajom nincsen a MÜ szerzőgárdájával, hiszen jórészt nem is ismerlek titeket: alig pár hónapja vagyok rajta a neten, korábban semmi kitekintésem nem volt az itt folyó ügyekre. Azért veled példálóztam, mert tőled történetesen olvastam két novellát, az lfg.hu Mágia-maffia pályázata kapcsán. Viszont amilyen sértett prófétai hévvel a Főszerk Úr reagált erre a posztra, azzal ország-világ előtt hülyét csinált magából. Ja, majd jól bepereli Satyát, amiért volt képe kritikát írni a drága szerelemgyerekéről.
Ez nem háború, Bori, legfeljebb az Andy fiú látja annak. Ez csak egy jópofa börleszk, amelyben egy felborzolt taréjú kiskakas egyre nagyobb fordulatszámmal pörög a saját hátsó udvarán, epileptikus kukurikúzások közepette, miközben a T. Nagyérdemű hátradől a karzaton és könnyesre röhögi magát rajta.
@Bori
“Tudom, hogy talán gyermetegnek fog hatni, amit most kérdezek: fiúk, nem lehetne egymásnak békejobbot nyújtani? Nem lehetne ez egyszer összefogni az igényesség érdekében (szerintem ez mindkét fél érdeke), leülni és kulturáltan átbeszélni a dolgokat? Mire való a széthúzás egy amúgy is kicsiny közösségben, miért nem lehet szakmai alázattal és jóindulattal közelíteni egymáshoz?”
Nézd, nincs szerintem Sándornak sem semmi gondja úgy magával az MÜ gárdájával, a főszerkesztő tájékoztatásával ellentétben senki nem akarja betiltani, eltaposni, ellehetetleníteni a MÜ-öt.
Sándor jórészt csak minimális észrevételekkel jött a tartalmat magát illetően, a bejegyzésének jókora része a külcsínt illette. Ezen véleményével pedig maximálisan egyet tudok érteni, az 1980-as években is ciki lett volna egy ilyen borító, nemhogy 2011-ben.
Aktív alkotóként is, egyszerű olvasóként is, véleményformáló bloggerként is, meg bármilyen egyéb minőségében sem vitatható el tőle az a jog, hogy a gondolatait leírja ennek kapcsán.
Ez nem támadás, nem lejáratás, egyszerű véleményközlés, méghozzá a kevésbé bántó fajtából – ennél sokkal fajsúlyosabb kritikák is elhangzottak már a magyar fantasztikus életben. És ha a főszerkesztő nem pörögne immáron a második válaszbejegyzésével, meg nem hangzott volna el jogi eljárással való fenyegetés a blogbejegyzés levételével kapcsolatban, akkor valószínűleg Sándor is, meg a blogját olvasó közönség is nagyjából el is feledkezett volna az MÜ-ről, meg erről az egész kínos vitáról. (Ez a vita nem Sándornak kínos, tegyük hozzá.)
Szerintem az itt Sándor mellett megnyilvánulók közül senkiben sincs harag, düh, agresszió, meg semmi egyéb olyan érzelem, ami a Sötét Oldalra vezetne, így persze semmiféle békejobb nyújtásnak nincs akadálya. Nem ezen a felületen van a labda, hanem a túlsó térfélen.
“Akár magamra aggatok egy hatalmas reklámot, ezzel a felirattal: tapasztalt szerkit keresek, aki nem un bele abba, hogy a hülyeségeimet javítsa!”
Jah. Vegyük úgy, hogy bejött a marketing. Bori: dobj nekem egy privát üzenetet az lfg.hu-n. (Csak mert ugye a csúnya-csúnya rendszer láncos kutyája vagyok, aki pozícióféltésből iparkodik ám földbe döngölni a kezdő írókat!)
Ez nem is rossz, Ndy, csak a jelzős szerkezeteidet kellene kicsit szikárabbra nyesni, mert nagyon fürtösek. Értem én, mit akarsz velük, de így átesel a ló túloldalára. Szóképek dettó: a bukott angyalként hulló bombafüzéreket meg az igazi angyal földöntúli tündelépteit hanyagolni kéne. Van kevésbé bombasztikus módja is annak, hogy az “angyal” szót a szándékaid szerint ismételten elbújtasd a szövegben. Elég lenne egy-egy angyali mosoly, vagy angyalkadísz a karácsonyfán.
Látod, ezért ízlések és pofonok…
De ha nagyon belemennék a szerkesztő szerepébe, akkor ismét parttalan vita robbanna ki. Én csak a korrektúrát és a tematika rendbentartását tartom elfogadható szerkesztési gyakorlatnak. Az ízlésvilág befolyásolása arctalan alkotói közösséget eredményez, főleg hosszabb távon. Mindenki a saját egyéniségének megfelelően tanuljon írni. (Esetleg dinamikai sablonokat érdemes átrágni a szerzőkkel, de azt vettem észre, hogy vannak akik maguktól tudják, és vannak, akik sosem tanulják meg jól ezeket.)
Na emellett nem tudok elmenni szó nélkül
A szerkesztést nem az ízlésvilág befolyásolására találták ki. Aki íróként ezt hiszi, hogy igen, annak ideje pályát váltania.
Ezt mondom én is
Meg azt, hogy sajnos van ilyen gyakorlat. (Mesélték azok, akik írnak 
)
“Én csak a korrektúrát és a tematika rendbentartását tartom elfogadható szerkesztési gyakorlatnak.”
Még szerencse, Ndy, hogy a kiadói gyakorlat (néhány évszázad óta, szerte a világon, nem csupán kies kis hazánkban) nem ahhoz igazodik, hogy te mit tartasz elfogadhatónak. Mondd: amikor a villanyszerelő dolgozik, őnála is ízlés kérdése, hogyan köti be a fázist? Vagy a szobafestő és a burkoló szintén egyéni ízlésviták alapján dönti el, hogyan pászintsák össze a munkájukat a lakásban?
Egzakt dolgokat sarkítasz szubjektív dolgokká. Az irodalom szubjektív, tessék elfogadni.
Mivel láthatólag halvány fogalmad sincs róla, Ndy, hogy pontosan miben áll és miért szükséges a szerkesztői munka, ez a diskurzus kezdi a sükethez intézett példabeszéd jellegét ölteni. Úgyhogy a magam részéről a legjobbakat kívánom írói szubjektivitásod minél tartalmasabb elmélyítéséhez, önerőből.
Zsolti, az enyém nagyobb.
No, de ne személyeskedjünk már, kérem…
Nem személyeskedtem, Ndy. Szerkesztő és szerző munkakapcsolata leginkább egy barátságos bokszmeccsre emlékeztet, amit én a ring mindkét sarkából végigcsináltam már párszor. Ha ebben a mérkőzésben te a “ne-merj-a-szövegemhez-nyúlni” alapállást veszed fel, az eszköztárad pedig kimerül “az-irodalom-szubjektív” kettős fedezékben, akkor az első menetben kiütéses vereséget szenvedsz. Vagyis nem tanulsz az egészből semmit, és nem jelensz meg sehol (legalábbis azoknál a kiadóknál, akik szerkesztőt foglalkoztatnak).
Ezzel, ilyen formában egyetértek. Ha az író tud együtt dolgozni a szerkesztővel, az pozitív, ha nem, akkor mindenképp romlik a minőség.
Vagy keresnek maguknak más embert. Vagy létre sem jön az adott produkció.
Én a formázás miatt vagyok elkeseredve: például ezért nem is olvastam évek óta végig hazai zsáner-fantasy könyvet. Ez persze csak egy kiragadott példa a művészetek széles spalettájából, és azok alágai közül.
(Mielőtt félreértenéd, ezért nem téged hibáztatlak, de a tendencia az tendencia, számolni kell vele, tenni kell ellene.)
Ennyiben akár meg is maradhatunk, Ndy, mert amit most legutóbb mondtál, azt én is csak helyeselni tudom.
Bori: valaki nagyon el van tévedve. Én nem támadtam Andy-t. Nem haragszom rá, sem az újságért, sem a karikatúráért, sem engem illető szavaiért, és azért sem, mert “jogi útra” akarja terelni a dolgot. Értem mi dolgozik benne.
Egyébiránt én csupán leírtam a saját blogomba a véleményemet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy rámutassak, ráférne a megjelenésére egy kis igényesség. Példákat is azért hoztam, hogy érthető legyen, miről és minek alapján beszélek. Ennyi. És aki ismer, az tudja, hogy egy sörözésben-borozásban bármikor benne vagyok…
Mondjuk novemberben
Esetleg 12.-én?
Jaja.
Craz, én csak arra kérlek, hogy ne beszélj olyan sokat majd 12-én… múltkor is megfájdult a fejem, és senki nem jutott szóhoz.
Sziasztok!
Nagyon megy itt a szócséplés az igénytelennek kikiáltott borítóval kapcsolatban, és én csak annyit fűznék hozzá, hogy nézzétek meg a Roham magazin borítóját vagy egyáltalán, az egész arculatát… számos olyan folyóirat, magazin meg képesújság forog a kereskedelemben, amire ha ránézek, sírhatnékom támad. Designerként sírok, marketingesként pedig helyeslően bólogatok. Akárhogy nézem, a szokatlan, csúnya és felháborító borítót kezébe veszi az ember. Az évtizedek óta ugyanolyan elképzelés alapján megfestett sci-fi és fantasy borítók mellett pedig csak azok állnak le a könyvesboltban, akik már megszokták. Igen, a harminc fölöttiek… és ezzel nem akarok senkit megsérteni, de a fiataloknak nem lehet eladni jól azt, amit el lehet adni a szakmának. És ti a szakma vagytok.
Egy szó mint száz: érdemes nem marketinges szemüveget húzni, ha nem vagy marketinges, ahogy írni sem érdemes akkor, ha nincs hozzá tehetséged és kitartásod, hogy megtanuld a dolgot.
Aha! Tehát ebben a mai új világban, amit én, vén fasz már nem értek, a siker titka az, hogy kihozok egy kiadványt szar borítóval, aztán ha egy blogon valaki csúnyákat mond róla egy bejegyzésben, akkor hisztérikus görcsökben török ki a nyilvánosság előtt. Kösz szépen a marketinges fejtágítást, Anna, ez a napom se telt hiába: tanultam valamit.
Ha én olyan borítót látok ami miatt sírni tudnék le sem veszem a polcról. Egyébként a marketinges mondja meg a designernek hogy milyen módon tervezze aboritot hogy az profi Es eladható legyen. Ha a mai fiataloknak ilyen borító kell, akkor valami baj van a hazai scifivel, legyen az akar amatőr is. Ne keverjük kérem össze az amatorseget a dilettantizmussal.
Sziasztok!
Mindenesetre jó látni, micsoda élet van itt.
Borika, Sheenard nem csinál presztízskérdést abból, hogy amatőröket nyírjon ki. Bizonyos vagyok benne, hogy tényleg egyszerűen elmondta a véleményét, a tőle megszokott stílusban. Nem ismerem őt, megszállott SF-rajongó sem vagyok, viszont olvastam tőle néhány kritikát: gyakorlott szemnek ennyi elég. Az ember gondoljon bele: mi lenne, ha bántani akarna?
Ennyi erővel viszont feltételezhetnők hasonló elfogulatlansággal Andy Baronról is, hogy a reakciója nem direkt gyerekes, hisztérikus, önégető stb. Kapott egy komoly kritikát, felszaladt a vércukra – vesse rá az első követ az, aki nem követte/követi el a maga kis hibáit, alkalmasint újra és újra.
A magazin kinézetén, minőségén lehet még emelni jócskán, azonban egy infantilis sértődőbajnokkal ellentétben Andy ezt meg is fogja tenni.
Száz százalékig meg vagyok győződve róla, hogy a Főszerk Úrnak nem az volt a terve, hogy direkt szénné égesse magát. Ettől függetlenül sikerült neki.
Msieur Renier, mint (az egyik) Kedvenc Íróm! Szia!:)
Sikerült, tény. Okulni fog a hibáiból, ez a másik tény. Nem védeni akarom: ahogy Sheenard, ő sem szorul rá. Lásd be (avagy ne lásd be), van vér a pucájában, ennek így nekimenni. Sokan a magukat „profinak” tartó amatőrök közül nem mernék megtenni ezt a lépést.
Cirka húsz év tapasztalattal a hátad mögött elvársz bizonyos színvonalat. Megértelek. Tényleg. Egy igazán hozzáértőnek nem könnyű eltűrni-elnézni gyermekcipő-hibákat; még szép, hogy nem nyeled le a békát. De a mostani „amatőröknek” is megvannak a maguk érvei, még akkor is, ha esetleg nem képesek azt minden részletre kiterjedően, profi módon bevédeni. Úgymond. Ezek az emberkék – bár talán nem feltételeznéd, és talán nem a magad színvonalán -, igyekeznek megtenni a magukét. Borika. Urbánszki. Sokan mások. Van bennük kakaó, magad mondtad. Tisztában vannak vele, hogy fejlődniük kell, és mi lenne erre ma alkalmasabb, mint egy amatőröket foglalkoztató magazin? A kor elvárásainak megfelelően táncolnak a pengeélen „jó” és „elégséges” között, próbálnak talpon maradni, de ez a pengeél nagyon vékony mostanság. (Amikor Te publikálni kezdtél, jóval tágasabb körben lehetett mozogni, kijött évi tíz-tizenhat könyv is, ha nem több… ma kijön kettő vagy három? Hátszéllel, persze…) Bízzuk már rájuk, érezni fogják a határpontokat, nem mennek le az „elfogadható” alá – hisz akkor nem is foglalkoznátok velük… gondolom én, nagy naivan. Ha nincs esélyük, úgysem lesz, sehogy sem – ha meg van, miért ne lehetne?
Mindenesetre, a vitatható hülyézések és egyebek között sokat adtatok ezeknek az embereknek. Akinek van szeme, látja.
Sren: ha egyszer valaki egy negatív kritika miatt vértolulásos rohamot kap, csegevarásdit játszik a gonosz kiadók ellen, antiszemitizmussal meg cenzúrával kalimpál összevissza, véres kezű inkvizítort és írói pozícióját féltő árulót lát a kritikusban, jogi ellenlépéseket helyez kilátásba, és mindennek a tetejébe még azt is számon kéri rajta, hogy miért nem ő rajzolja a saját könyvei borítóját – hát az vitathatatlanul nagyon hülye, a bizonyítványt ő állítja ki saját magáról, én csak megfogalmazom, ami mindenki számára nyilvánvaló. A szerzőgárdán pedig nem élcelődtem (Nemerét kivéve, aki hosszú ideje rászolgált), csupán a szertelen szuperlatívuszokon, amikkel a realitástól kissé elszakadni látszó Főszerk Úr minősítette őket. Mi több, szakmai segítséget ajánlottam föl nekik, és ezt halál komolyan gondolom.
Ahogy magam sem vitázni szerettem volna, csak mert leírtam a „vitatható” szót. Számomra kissé visszatetsző volt (ennyi erővel lehet, hogy másoknak is), te megindokoltad, ahogy annyi mást is; oké, értve van, kiderült pár dolog pro és kontra, nem csak a csípős kritika áll az egyik oldalon és a neheztelés a másikon.
A szerzőket sem védeni igyekszem, csupán rámutattam, talán nem örök szégyenbélyeg az, hogy megragadták az alkalmat a megjelenésre ebben a sokak véleményét megosztó magazinban. Az pedig, hogy te a szárnyaid alá veszed őket, remek lehetőség nekik a fejlődésre.
Nem hiszem, hogy a korral párhuzamosan az emberek férfi intim testrészekké változnának, de ha te állítod, lehet benne valami… Amúgy nem a hisztérikus reakciókat kommentáltam, hanem a borító külsejét, de a félreértést és a számomra hisztérikusnak tűnő reakciót a valószínűleg számodra is fárasztó hét számlájára írhatjuk.
Rendben, nyessük vissza akkor mondandódat a szikár alapokig. Szóval szerinted ha a harminc alatti vásárlók a célközönségünk, akkor az a jó marketing, ha übergagyi borítóval jövünk ki, mert arra fognak felfigyelni. Szerintem meg ez akkora bullshit, hogy több ezer légy kiadósan belakmározhatna belőle. Mivelhogy marketinges ugyan nem vagyok, de kiadóknak dolgozom, és számon tartom az olvasói reakciókat a borítókra.
Nézd meg azokat a magazinokat és folyóiratokat, amiknek a célközönsége kimondottan a 15 és 25 év közötti fiatalok. Vámpírokat alakító színészek, anorexiás modellek, unalmas tipográfiai megvalósítás és csontig lerágott témákkal előhozakodó cikkek csontig lerágott címei – és ez még csak a borító. Ezek mellett a Meztelen ügynök valóban kakukktojás… ahogyan beltartalmában is. Szerintem azokat a próbálkozásokat, amik a kultúrát nem csak egy szűk rétegnek szánják, hanem szélesebb közönségnek, támogatni kellene. A borító olyan, amilyen… megakad rajta az ember szeme. És valahol ez minden marketingfogás lényege.
)
Tisztelem azok véleményét is, akik azt mondják, hogy ez szar, mert hát tényleg nem a megszokott design… Szerintem fura és eredeti. Nem is érdemes vitatkozni róla, mert ízlésekről nem is illik. (Ráadásul lejár a munkaidőm.
@Anna
A marketingnek elég sok kisebb-nagyobb lépése és célkitűzése van; ezekből a figyelemfelkeltés az egy dolog. Valahol azonban a fokmérője nagyjából az, hogy a folyamat végén csengjen a kassza.
Nomármost, igen, sikerült kiprovokálni ezzel a borítóval egy blogbejegyzést egy ismert író blogjában, csak hát nézzük meg a kontextusát a dolognak. Még azt is elhiszem, hogy az újságosnál / könyvesboltban leveszi az ember a polcról a magazint… mert elsőre nehéz elhinni, hogy ilyen minőségű borítóval egyáltalán átvette a nagyterjesztő.
Ha ilyen zseniális marketing fogás lenne a dolog, akkor nyilván szétkapkodnák az aktuális számot, és minimális remittenda maradna belőle; ezzel szemben a főszerkesztő két bejegyzésen keresztül vádolja azzal Sándort, hogy ő itten tönkre akarja tenni a magazint.
Uraim, a csinos, huszonéves lányt szoktátok leszólítani, vagy a 150 kilós, szőrös lábú barátnőjét? Na, ugye. Pedig nyilván az utóbbinak is megvannak a maga belső értékei.
Borika, kedves, lassan a sok szerkesztő kiönt a fürdővízzel…
Szó sincs róla, Onsai! Most vettem föl vele a kapcsolatot egy házzal odébb. És érdekes módon nem a Meztelen Ügynök képezte üzenetváltásunk tárgyát…
Onsai, a lányokat miért nem kérdezed meg erről? Kiderülne, hogy mégiscsak a szőrös, kissé testes példányok a kapósabbak?
(Bár a párhuzamot nem értem a csinos lányok és a csinos magazinok között… :S )
Nálunk a Tacskóban már nem láttam a meztelenből egy darabot sem, szerintem itt elkapkodták.
Délután beszerző körútra indultam nagy és poros városkámban, mivel az utolsó példány MÜ-met elkunyerálták tőlem a minap. Szerencsére a környék jól el van látva megfelelő újságosokkal, párszáz méteren belül ötöt is találtam – kellett is mind. Az első ugyanis már bezárt, így nem tudtam felmérni az üzlethelyiségben fellehető MÜ populációt, mivel a lámpát leoltották, és a látható kb. 30 db színes magazin között nem fedeztem fel vadászatom tárgyát.
Battyogtam tovább pár métert, egy forgalmasabb, mitöbb tovább nyitva tartó lelőhelyre. Ott viszont azt mondta a közepesen bájos eladólány, hogy sajnos már elfogyott. Nocsak – húztam fel jobb szemöldökömet, majd kifordultam a Szinvapark vas és beton és üveg és szelídített szobanövény társulásából a borongós belváros nyúlós nyüzsgésébe.
A következő megfelelő újságos a Búza téri aluljáróban várt, de hamar megtudtam, hogy mégse megfelelő, mivel az eladó még csak nem is hallott a keresett magazinról. Felcaplattam hát pár tucat lépcsőfokon, és máris felbukkant előttem a következő lelőhely. Ott is volt MÜ, de már nincs.
Egyre húzódó vadászatomat a következő állomáson (nem vonat, buszvég-) immár befejezetté nyilvánítottam, mert sikerrel jártam. Sőt az eladósrác egyből tudta is, mit akarok tőle, de azt is közölte, hogy idáig még egy darabot se adott el belőle.
Most legyek okos, hogy akkor miért fogyott el kicsit arrébb két helyen is a teljes készlet. (Bár azok tényleg forgalmasabb újságosok.)
A legfontosabb: a munka, amivel először kiallsz a nagyközönség elé sci-fi fantasy teren, érje el azt a színvonalat, ami sugároz valami igenyesseget. Mondom ezt azért, mert nagyon fontos a magyar sci-fi feltámadása, hiszen évek óta haldoklik. Nézd meg a vezeto magazint, a Galaktikat, tömve van külföldi írásokkal, mikor majdnem biztos, hogy az itthoni anyagból is összeállna egy igényes magazin.
A baj avval van, hogy ha valaki elindul, Es tényleg komolyan gondIlka, akkor meg kell keresni olyan szakértőket, akik a munkát atnezik (ez lehet a szerkesztő). Utána pedig találni kell egy tehetséges grafikust, aki szinten kezdo, Es meg kell kérni, hogy dolgozzon egy kicsit az első boriton. Majdnem biztos hogy találsz ilyet. Utána menne minden ugyanígy, ahogy csinaltad, talán avval
kiegészítve, hogy kell 3-4 szerkesztő, aki elolvassa a bekerülő anyagokat, hogy elérjen egy bizonyos színvonalat ( nem tudom ez milyen, ezt csak általánosságban mondom). Ezután mehet a dolog.
Ha kritika ér, barkitol, akkor azt el kell fogadni, okulni kell belőle. Ha beugrunk egy lövészárokba Es onnan tuzelunk vissza az sehova sem vezet.
Eladtad a magazint, rendben. Kérdés: meddig fogod ezt tenni? Miért nem lehet mas kezdést választani, okosan, ügyesen, tervezve, másokat megkérdezve elindulni, ha mar pénzt, energiát öl bele az ember?
A másik, ha ugy érzed, a magazinod eléri a megfelelő színvonalat a mai piacon, akkor meg miért veszed fel a kesztyűt? Ha ugy gondolod, hogy ennek így kell mennie, csináld tovabb Es ne foglalkozz vele, hogy mit mondanak mások. Ez a két lehetőséged van.
Ezt gondolom Andy Baronnak címezted…
Bárkinek aki amatorkent sajat maga próbál kiadni bármit (magazint, könyvet, festményt…) Tényleg bármit. Az első lépéshez mar nagyot kell ugrani, vagy bírni kell a kritikát.
Craz: ezek szerint, Kiszel Tünde a legkapósabb nő a Magyarországon, Fekete Pákó meg a legjobb magyar énekes. Elvégre százezrek nézik és hallgatják őket kis hazánkban…
Az alábbiakat a színtiszta sztorizás szándékával osztom meg veletek, semmi áthallást vagy rejtett jelentéstartalmat nem akarok belevinni, pláne a Meztelen Ügynökkel kapcsolatban.
Szóval. Fekete Pákó egyszer összefutott egy debreceni lokálban a helyi… hm, hogy is fogalmazzak… éjszakai élet egy prominens alakjával, akinek szintén Pákó a beceneve, csak kicsit régebb óta, no meg fehér bőrű, kék szemű és eredetileg szőke (mivel már erősen őszül). A névegybeesés hallatán az a zseniális ötlete támadt, hogy poénkodik rajta egy sort, a szokásos csokifasz-színvonalán. Mit mondjak, a végeredmény nem volt számára egy sikertörténet…
Ebben az évszázadban sikerült leszoknom a televíziózásról, manapság csak Forma-1-es futamokat, vagy egyéb számomra érdekes sporteseményeket nézek, esetleg elszórtan egy-egy híradót, ezért – sajnos (?) – nem ismerem a fent említett emberek munkásságát, így nem tudok véleményt nyilvánítani ezen témakörben. Bár most jut eszembe, hogy egyikük szerepel egy régebbi Tankcsapba klipben, erős kontrasztot alkotva magával a zenei résszel.
Továbbá tudom magamról hogy énekelni sem tudok – egyszervolt lelkes próbálkozásom etéren súlyosabb következményekkel járt, mint egy statiszta madárka felrobbanása a Shrekben -, valamint egyesek személyek szerint írni sem.
Ok, az egyértelmű, hogy egy Mérgezett tőrök háza nem hasonlítható össze Egy ghoul vacsorájával, vagy egy Éjfél kapitánnyal, de talán már nincs olyan mély szakadék mondjuk mint közte és A kozmoszon átfűzött ember között.
Tudom, hogy van honnan hová fejlődnöm, és saját eszközeimmel teszek is ezért, melyet csak a lustaságom korlátoz.
Viszont büszkeségem melengeti, hogy egy-két novellám így is tetszik pár embernek, valamint hogy egy-két írásom mégis meg tudott jelenni nyomtatásban itt-ott, habár az átlag példányszám nem is verdeste a csillagos eget, de hát mit várhat egy amatőr író manapság kis hazánkban…
Anna: “(Bár a párhuzamot nem értem a csinos lányok és a csinos magazinok között… :S )”
Valami olyasmiről lehet szó, hogy megpillantja őket az ember, és rögtön vágyni kezd a birtoklásukra. Én például még emlékszem rá, kamaszkoromban hogy ábrándoztam a Galaktika illusztrációs anyagában fel-felbukkanó külföldi SF-lapokról. Bár magazinok esetében nem előfeltétel a megfelelő kromoszómakészlet. (Illetve ennek hiányában bizonyos hajlam, hogy politikailag teljesen korrektek legyünk.)
Ja, hogy a Meztelen Ügynök kapósabb mint a HVG? Akkor én kérek elnézést.
Jesszus, Sándor… Nem lehetsz ennyire mazoista…
Van ez így
Nem azért, hogy hazabeszéljek, de az ÚG grafikái is “ingyen” vannak.
Én csak egyvalamit tudok rajzolni: gombát.
Így meg sem próbálom magam megrajzolni a címlapot. Egyszerűen elkezdtem keresgélni a neten, és amikor találtam nekem tetsző rajzot, megkérdeztem a grafikust, hogy “adod-e ingyé’?”. És Kovács Péter adta.
De a belső grafikusok is adták, és véleményem szerint mind tehetségesek. Szerintem jobb így, mintha minden novellát egy gomba illusztrálná.
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=267989519899353&set=a.165780496786923.35103.165777950120511&type=3&theater
Nem olvastam végig a kommenteket, így csak annyit szeretnék hozzáfűzni a képhez: A menekülés Nyú Drcenből borítója mérföldeket ver erre a címlapra
Utólag visszaolvasva, nem egyértelmű, amit írtam: Szóval a JS könyvhöz képest ez a meztelen ügynök nem is olyan rossz… Egyébként szerintem anno egy főnix vagy osiris könyvvel sem lehet dicsekedni (mondjuk egy nyugati kolléga előtt).