Novellapályázat eredményhirdetése után
Posted by sheenard on nov 22, 2011 in Gondolatok, Science fiction | 30 comments
Hétvégén a Vízöntő pinceklubban volt a Kimte “Magyarország és Budapest 200″ pályázatának eredményhirdetése. A képzőművészeti és zenei pályázat mellett az irodalmi részhez volt közöm. Fonyódi Tibivel kezdtünk, de Antal Józseffel és Kasztovszky Bélával fejeztük be a beérkezett anyagok súlyozását. A díjátadón értékeltük is nagy általánosságban az írásokat – kár, hogy a nyerteseken túl a pályázók személyesen nem jöttek el (egy kivétellel), mert lettek volna tanácsaink személyre szabva is. Persze adódik a kérdés, hogy ha valakit ennyire nem érdekel egy díj, amire nevezett, illetve a zsűri véleménye, akkor minek ír? Itt lehet ugyanis tanulni… Egyéb esetben tessék inkább festeni!
Huszonnégy pályamunka érkezett be, húsz-huszonegy pályázótól. A novellák jelezték, hogy van értelme az íróköröknek, pályázatoknak, megmérettetéseknek, mert mintha nagy általánosságban javulna a színvonal, de…
De a mezőny elég erőteljesen kettészakadt. A legjobb négy-öt novella kiválasztása után közöttünk legfeljebb a sorrendben volt vita. Egyértelműen elváltak a jók. A középmezőny alig látszódott, míg a gyengébb írások megint csak erősebb csoportot alkottak. Persze nem mindegy, hogy egy írás azért gyengébb, mert a szerző a történetet nem bírta megfelelően felvezetni vagy kibontani, vagy a nyelvi megjelenítés okozott problémát.
Az írás szakmai oldala, azaz a nyelvi része tanítható és sokak számára tanulható. Nem mindenkinek, de ha valaki komolyan veszi – sokat olvas, nyitott marad és folyamatosan képzi magát – akkor bizony hosszú tanulás után remek novellákat és regényeket írhat. Ami nem tanulható, az a fejben van és gondolkodásnak hívják, esetleg világlátásnak. Pár novella egyedi volt, csakhogy az írónak fejlődnie kell, a többség azonban a könnyebb úton haladt és a jelen pesszimista talapzatán állva egyszerűen pesszimistát álmodott.
A helyszínen az értékelést azzal kezdtem, hogy ha az elvárt nyolcvan novella bejön, én már a negyvenediknél felvágom az ereimet vagy olyan mély depresszióba süllyedek, hogy mélytengeri szonárt kell utánam küldeni, hogy megtaláljanak. Az írások háromnegyede ugyanis Budapest illetve Magyarország jövőjét egyfajta posztapokaliptikus jövőben képzeli el, romok és hordák között. Ezek kis része persze feltételezi, hogy a magyar géniusz felülemelkedik a katasztrófán, és egy miniparadicsomot épít a Kárpát-medencében. Gyakorlatilag nem sok a különbség… ezen is a jelen gondolkodásmódja, nagy súlyos sárba ragadt csizma érhető tetten.
Find more photos like this on SFport.net
Nem ártana egy kis fantázia annak, aki sci-fit szeret(ne) írni. Ez nagyon hiányzott a pályázati anyagokból. Tudom, hogy a kiírás mind térben (Magyarország és Budapest), mind időben (200 év múlva) behatárolta őket, de az rettenetesen látszott, hogy a szerzők nem fektettek túlzott energiát a sztorikba. Nem véletlen, hogy a győztes anyagok mind történet-központúak voltak, sőt, a különdíjas írás mágikus világban játszódott. Hiányzott továbbá a karakterközpontúság – Antal Józsi ezt úgy fogalmazta meg, hogy több írás inkább esszének tűnt, mint novellának.
Az írás nem rutin, minden egyes novelláért meg kell szenvedni. A szereplők a barátaink, nem papírmasé figurák, ha nem érted őket, ne írd meg a történetüket. A világ belőled táplálkozik, ha szürke és semmitmondó, úgy a te fáradtságod lenyomata.
amikor láttam ennek a pályázatnak a kiírását, kitaláltam, hogy írok rá valami vidám-pozitívat, mert úgyis mindenki posztapokaliptikus képet fog festeni, és akkor az milyen jó lesz.
de végül időm sem volt rá, és a pozitív ötlet sem jött, ami ne lett volna klisés vagy béna.
szóval végül nem írtam rá semmit
Hát vidámra, konkrétan, egyre sem emlékszem…
Józsi is említett valami olyat az SF napon, h túlságosan egyformák a novellák, és mindenki mintha követni akarná a többieket vagy elvárásoknak akarna megfelelni…
Lehet h mégis válság van, és kellene a magyar sci-finek egy Bruce Wayne h megmentse.
Bőrszerkós vagy harisnyás változatban?
Pont azért akartam elmenni, hogy tőletek halljak pár tanácsot. Fene. Na majd mondhatsz nekem párat.
Sajnos nem tudtam elmenni az ünnepségre, pedig szerettem volna.
Tudom, hogy igy eléggé necces véleményezést kérni, de ki lehetne emelni a negativumokat a novimban? Szeretném tudni, hogy mik azok a hibák amikre figyelnem kell a közeljövőben.
Hát, ha mondasz egy novellacímet
Ász firkász.
Köszönöm szépen.
Hát, ha egyedül vagyok a zsűriben, akkor nálam beleférsz talán az első háromba, így negyedik helyre szorultál, éppen le a dobogóról. Nekem tetszett az írásod, talán kicsit túl “hirtelennek” tűnt, azaz mintha menet közben találtad volna ki a fordulatokat. Ezen felül túl sok volt az E/1-ből származó szleng, amiből nem mindegyiket találtad el. A legkönnyedebb írás volt, laza… kis szerkesztés után szerintem közölhető.
Naná, hogy bőrszerkósban
A harisnyás fiúkat megnézem egy Sékszpír darabban, de Betment talpíg bőrben akarom látni… az se baj, ha az a saját bőre 
Nagyon szépen köszönöm a gyors választ. Úgy látszik, a vázlat hiánya (megint) megbosszúlta magát.
A szlenget igy utólag én is éreztem, de amikor irtam annnyira adta magát. 
Köszönöm még egyszer!
Szívesen. Nem biztos, hogy kell írott vázlat, de fejben mindenképpen legyen meg, mit akarsz, miért írod a novellát. És ismerd a szereplőidet
Így általánosítani, hogy a többi pályázó – egy kivétellel – azért nem ment el a díjátadóra, mert “nem érdekli a zsűri véleménye”, nem akar tanulni, enyhén szólva is túlzás! Mindenki addig nyújtózkodik, ameddig lehetőségei engedik.
Mivel a díjkiosztóra való utazás járulékos költségeit (benzinköltség, szállás, bébiszitter stb.) a pályázat szervezői nem térítették volna meg, így bizony – szégyen ide, szégyen oda – jobb híján megyek a többiek után festeni.
Attól tartok, ha így általánosítva, “letrehányozzák” a pályázókat, nem lesz pozitív jövőkép, sőt még a búvárhajó és a mélytengeri szonár is kevés lesz. Szerencsére, festeni azért még lehet.
Tökéletesen igaz, Mab Tee, tisztelet a kivételnek, akik önhibájukon kívül nem jöttek el…
Bár, ha jól emlékszem a képzőművészeti pályázat pályázói sem tolongtak, hát ennyit a festésről. Persze megeshet, hogy a távol maradó 40-50 fő mindegyike kisgyermekes borsodi anyuka… De nem akarok általánosítani
Fenti megjegyzésem arra vonatkozott, hogy rendre azokkal találkozunk, akiknek az írásaival nincs probléma, nekik mondjuk el, mi a gond a többiekkel. A többiek aztán a következő pályázatban rendre elkövetik ugyanazokat a hibákat, amiket… Persze, itt is tisztelet a kivételnek, akik nem.
Nos utólag én is megbántam, hogy nem írtam meg, amit terveztem.
Jól érzékelem, hogy kicsit tele lett a f*-od az egésszel a végére ?
mellesleg nem értem mi bajod van, mit gondoltak mit írnak majd milyen lesz 200 év múlva Pest? pesszimista – posztapokaliptikus (Mad Max szerű?), optimista – nem annyira pesszimista (Neurománc szerű) olyna nagyon sok választás nincs, esetleg Mátrix szerű
Scal: nem lett tele, csak elmondtam a véleményem
Mellesleg, ha megkérhetlek, te kerüld el ezeket a pályázatokat, hagyj terepet a fantáziadúsabb szerzőpalántáknak
Ez tök érdekes, én meg optimista és vicces(kedő) jövőképekkel találkozok.
Amíg egy csoki értéke a pályázat díja, esetleg az hogy használják a munkám gyümölcsét, addig ez a veszély nem fenyeget.
“kár, hogy a nyerteseken túl a pályázók személyesen nem jöttek el (egy kivétellel), mert lettek volna tanácsaink személyre szabva is.”
ebből én arra következtetek, hogy a zsűri többen volt mint a pályázók, lehet nem szabad elkövetni a hibát, hogy leleplezik a nyertesek személyét, vajon hányan jönnének el a ZsP díjra, ha előre lehetne tudni, hogy már megint TE nyerted azt
“Persze adódik a kérdés, hogy ha valakit ennyire nem érdekel egy díj, amire nevezett, illetve a zsűri véleménye, akkor minek ír? Itt lehet ugyanis tanulni… Egyéb esetben tessék inkább festeni!”
azt meg, hogy tele lett ez a mondat sejteti, ha nem lett tele, kicsit túl bunkóra sikeredett, hogy valaki miért ír az egy kicsit komplexebb dolog, egy olyan öntörvényű fickó mint te ezt igazán tudhatná (és tudja is
)
hogy miért pályázik az megint egy más kérdés, bááár ha nem nyernék, lehet engem SEM érdekelne miért, nem elég hogy nem nyertem, még hallgassam, hogy miért nem, ugyan már
eddig három hasonlón indultam, ebből kettőt megnyertem
Na ja, és ezek után biztos sok kedvem lesz indulni, főleg regisztrációs díjhoz kötött pályázaton. Mert ezek szerint valószínűleg csak azért neveztem és fizettem ki a pénzt, hogyha a más nem, legalább a zsűri olvassa az agymenéseimet, de a véleményére a világért sem vagyok kíváncsi.
Az még véletlenül sem merült fel, hogy esetleg tetszett a pályázat, úgy éreztem én is hozzá tudnék szólni, talán kihívásnak éreztem. Hogy nem érem el a megfelelő színvonalat, mindig benne van a pakliban, tudom jól. Nem tudtam elmenni, erre volt okom, több is.
De ígérem, legközelebb nem indulok. Isten őrizz, hogy bárkiért is “búvárhajót, meg mélytengeri szonárt” kelljen küldeni, és kénytelen legyen egy “minek író” pályázó hülyeségeit olvasni. Majd indulnak azok, akik eddig is jól tudtak írni.
Festeni mentem…
Inkább festeni, mint duzzogni egy sarokba.
Egyébként még nem érdeklődtél az “agymenéseink” iránt, mármint konkrétan. Az előző két hozzászólás pikírt felhangja helyett ha esetleg azt teszed, még talán jogosnak is érzem jó szándékú intésedet…
Nem ismersz, de nem baj
Merjek érdeklődni?
Akkor kérek szépen egy olyan “agymenést”. Köszi. E-mail és novella címem biztos megvan Évánál.
Egy értékelést megoldásokkal együtt tulajdonképpen már kaptam, amit jogosnak találtam, a fent leírtakat hozzávéve, amik szintén elfogadható érvek, nem tudom, hogy tudsz-e még újat hozzátenni, de kíváncsivá tettél.
Egyébként az eredménnyel nincs gondom, elismerem: jogos a négybetűs jelző, sőt ezt már az eredményhirdetés előtt is sejtettem. Szóval, ne kímélj! 
Gondoltam, én is beleszólok kicsinykét a beszélgetésbe, mint a KIMTE elnöke és a pályázat kiírója. Csak mert sületlenségeket olvasok itt, és bántja a szemem.
Úgy látom, némelyik kommentelőnél a „savanyú a szőlő” esete forog fenn, vagy csak elképesztően tájékozatlan.
A pályázat fődíja kategóriánként 25 ezer Ft volt (eredetileg 50 ezer, de a kiírás szabályzata szerint jártunk el végül), ami tudom, hogy nem sok, de nagyon szeretnék egy csokit kapni az értékében (biztos van, arany papírba csomagolva).
Elég sokan szerették volna, ha használjuk a munkájuk gyümölcsét (bekerülnek antológiákba esetleg CD-re a zenéjük stb.), ezért küldtek be alkotásokat.
A zsűritagok nem voltak többen a pályázóknál, bár ők sem tolongtak, 47 pályázótól összesen 80 alkotás érkezett be. Gondolkodunk egy fordított felálláson, amikor majd 47 zsűritag értékeli az összesen 12 pályázó alkotását. Nem rossz ötlet.
Kicsit túllihegitek ezt a „nem tudtam elmenni ezért meg azért” dolgot. Aki az ágyat nyomta, vagy nem volt pénze vonatjegyre, esetleg nem volt mit felvennie, sajnos nem jött el, és ennyi.
Aki ott volt, jól érezte magát, kapott értékelést és tanácsokat, amiket vagy megfogad, vagy nem. A pályázat hosszú volt, lassan indult, végül jól zárult. A díjazott és a figyelemreméltóbb művek szerzőivel hamarosan felvesszük a kapcsolatot a publikálási lehetőségeket megbeszélése céljából.
Az eredményhirdetés jó hangulatú volt, ettünk, ittunk, buliztunk, folyt a sör, bor, pálinka, különböző értékelések röpködtek a levegőben, telszámokat cseréltünk, hallgattuk a zenét, aztán szépen hazamentünk.
Gratulálok a nyerteseknek és az összes pályázónak, a zsűritagoknak ezúton is köszönöm a munkát!
Éva: kis szerkesztéssel nem csak a nyertes három alkotás kerülhet be antológiákba, hanem mellette még jó pár. Már csak ezért is volt érdemes kiírni a pályázatot…
Nekem van mentségem a távolmaradásra: kicsit messzire fújt a Kárpát-medencéből a szél.
De ettől eltekintve, valószínűleg nem mentem volna el amúgy sem, pusztán kényelmi szempontok miatt. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyire érdekel a pályázat, vagy az írás, egyszerűen csak lusta vagyok. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki így volt ezzel. Akinek meg annyira húsba vágó párezer forint, valószínűleg be sem adja a művét egy regisztrációs díjas pályázatra.
Csak annyit mondok, hogy jó dolog az önirónia!
Kérhetek én is egy adag kritikát a nyakamba? Én követtem el a Disznóvágást.
“Valószínűleg” crits over 9000! :-S
Megkaptam a mailedet, ott majd válaszolok, csak rá kell készülnöm
Ez nem hangzik túl jól…
Szeretnék majd pár egyéb dolgot is megtudni, ha akad rá idő. Általában próbálom a magam hibáit felkutatni saját erőből, de sem az irányvonalban, sem a koncepcióban nem vagyok túl biztos. Ezekről szivesen kikérdeznék egy tapasztaltabb embert!
Sándor, a szerkesztők most kezdik a harmadik antológiánk szerkesztését, ebben az utópisztikus, a bp200 és a Padlástér néhány novellája kap helyet. A díjazottak mellé választunk a jobbakból. Majd küldj egy ajánlót a bp200 műveiről! Azokról, amiket mindannyian jobbnak értékeltetek.