Gáspár Ferenc és Cselenyák Imre (Jean-Pierre Montcassen) kollégákkal szerdán felkerekedtünk, hogy a nagyváradi Szacsvay Imre általános iskolában alternatív irodalomórát tartsunk. Egy ilyen közös utunk már volt tavaly Izsnyétére, ott azonban csupán néző voltam, itt viszont aktív megtartója egy másfél órás beszélgetésnek. Szerdán mentünk, hogy kicsit akklimatizálódjunk, mert az eseményre csütörtökön délelőtt tízkor került sor.

Ferenc és Imre már régebb óta járják a határon túli településeket azzal a céllal, hogy az irodalmat az író személyén keresztül közelebb vigyék a gyerekekhez. Legyen a kortárs magyar regény élő. Ferenc kardokkal és játékkal teszi élvezetessé a beszélgetést, Imre gitárral ad hozzá hangulatot. Én sokat töprengtem, mivel mozgassam meg a gyerekeket. Hetedikes osztályokat kapunk, éppen csak a kezelhetetlenen innen – ha nem sikerül lekötni őket (és másfél óra nem kis idő), akkor végem. Régen álltam már a katedrán – azóta eltelt vagy tizenöt év.

Megérkezésünkkor Tavaszi Hajnal fogadott minket, a könyvtár igazgatóhelyettese. Egyből elvitt egy klezmer együttes utcai fellépésére az Ady Emlékmúzeum elé, ahol a hallgatóság kis székeken vagy a fák árnyékából, padokról hallgatta a zenét. Ezzel meg is volt a hangulatunk, amihez már csak vacsora kellett és egy kis pihenés.

Másnap a Szacsvayban Kecse Gabriella kalauzolt el bennünket az osztályainkba. Előtte adtunk egy rövid interjút, miről is fogunk (vagy inkább szeretnénk) beszélni. Én a Jumurdzsák gyűrűjét szerettem volna megismertetni az osztályommal. Jó választásnak tűnt, mivel az Egri csillagok itt is kötelező hatodik után. Mondjuk, a feszültségemet kicsit fokozta Gabriella, aki elárulta, hogy a három hetedikes osztályból nekem jutott a “legélenkebb” csoport.

Kellett egy perc, mire az első összefüggő mondat kijött belőlem, de aztán nem volt gond egy szál se. Elkezdtünk egy érdekes elméleti játékot, hogy ha lenne egy időgépünk, mit néznénk meg, és lényegében az emberiség egész történetét áttekintettük (a rómaiaktól kezdve a majákon keresztül a Titanicig, sőt a rendszerváltásig), illetve az emberiségen túllépve eljutottunk a dinoszauruszok korába, sőt, kicsit Doctor Who-san a világvégét is meglátogattuk. Az osztály feloldódott, ötletelt, mesélt, aztán azt vettem észre, hogy egy óra eltelt. Ideje volt kicsit irodalmazni is.


A következő fél óra kis része jutott a Jumurdzsák gyűrűjének (csak nem tudtam arrafelé kanyarodni), a nagyobb része a Mysterious Universe világának. (Kiderült, hogy van az osztályban olyan srác, aki olvassa a Tuan könyveit. Vagy az interneten rendelnek vagy átugranak Magyarországra néha-néha.) Nem szeretek felolvasni saját műből, és nem is tettem volna, ha a gyerekek nem kérnek rá. Ilyen se volt még. Másfél óra után még maradtak volna a szünetben, de az már sok lett volna… nekem is.

Határozottan pozitív élményt adott ez a délelőtt. A srácok közül páran nagyon lassan oldódtak fel, de a végén már alig tudtam a jelentkezők tömegéből választani, az igyekezetük és az érdeklődésük maximális volt (két fezt és egy kardot körbeadtam, remélem, nem kerülnek fel a képek a facebookra). Ferenc és Imre arcán az óra után szintén láttam, hogy boldogok, mert elérték, amit szerettek volna, és persze Hajnal és Gabriella is örültek – alá is írtunk azon melegében egy együttműködési megállapodást: jövőre is visszajövünk, és nem csak a Szacsvayba, hanem a környékbeli falvak magyar nyelvű iskoláiba is.

Kora délután sétáltunk egyet Nagyváradon. Imre folyton az Ady-emlékeket kutatta, itt lakott, ott evett, emitt ismerte meg Lédát, ezt a száz métert taxival tette meg, mert feszélyezte, hogy olyan alacsony… Beköszöntött a hőség, egy kerthelyiségben ebédeltünk, aztán búcsúztunk a várostól. A Körös éppen áradt.


read more