Esőverte könyvesek éjszakája

A Könyvhétnek két természetes ellensége van: a napsütés és az eső. Ha negyven fok van, brutális a standok közti ezer és ezer ember között bóklászni, mindenki párolog, és kész a tömegiszony. Ha esik, akkor meg fóliák kerülnek a könyvekre, összeakadnak az esernyők, és kiürül a tér.

Idén nagyjából kimaradt a Könyvhét, nem volt megjelenő kötetem, nem akadt dedikálnivaló. Ráadásul a csütörtöki induláskor nem is voltam Budapesten, pénteken meg akkora volt a hőség, hogy levegőt venni nem bírtam. Szombat estére lendültem bele igazán, gondoltam is, a könyvesek éjszakáján majd körbenézek, találkozom az ismerősökkel, és szokás szerint éjfélig elbeszélgetünk a Galaktika stand előtt.

Mint tavaly.

A pénteki hőség azonban ekkor fordult előbb hűvös és erős szélbe majd esőbe. Ráadásul a Galaktika stand is elhagyatottnak tűnt (Tamásék fél nyolckor gyorsan lehúzták a rolót), és nem láttam ismerőst a Könyvmolyképzősöknél sem (illetve igen: bent a Gerbeaud-ban, Kamper Gergő oda is tartott). Az Ad Astra friss kiadóként egészen el lett dugva egy kis sarokba. Botond az Agavénél dedikált, a sci-fis csapat ott gyülekezett az este nyolcra meghirdetett nyomozós játékhoz, amit Baráth Katalin (A fekete zongora) írónő vezetett.

Mégis sikerült kikerekíteni az estét. Kleinheincz Csilla mentás és bodzás baklavájával indítottunk.  Kersti Kivirüüt távozása után Németh Attila visszatért a már bezárt Galaktika-pavilonhoz és sikerült szerezni pár széket és poharakat. Lassan feltöltődött a csapat, megérkeztek az Agavés-játékosok (Kelték), a Könyvmolyosoktól Onsai, és Jun se szökött haza, ahogy tervezte… A fel-feltámadó szél és gyors záporok ellenére kitartottunk a ponyvák alatt, és még sokan a környezetünkben. Mert a könyveknek nem tesz jót a víz, de a könyvesek bírják.

Pár éve, amikor kitalálták a könyvesek éjszakáját, lehet, hogy bulisabb hangulatra számítottak, de mindegy, a lényeg, hogy meghonosodott egy tradíció. Az írók úgyis idősebb korukra érnek meg, akkor meg nem fognak (annyira) bokázni a színpad előtt a zenére. Idén csak a legmerészebbek maradtak kint (a tavalyi kártyások nem, nyilván a lapokat elfújta a szél).

Másnap, vasárnap kiugrottam az Allée-hoz, ahol Fonyódi Tibi dedikált. Ekkor már emberibb volt az idő: a bevásárlócentrum melletti kis utcácskában felállított standok között mégsem volt sok ember. Kicsit kiesik, a Vörösmarty a központ. Ott is elsöröztünk páran, mert mi más is a vége egy tisztességes dedikálásnak? : )

Jut eszembe: azért mégiscsak dedikálok hamarosan. Két-három hét és a Tuannál kijön ki A holtak galaxisa című átdolgozott Mysterious Universe történet…



3 Comments

  1. Megérte kicsit benézni a galaktikásokhoz, a novellád, amit meséltél, feledhetetlen élmény volt. :)

  2. Hajaj, képzeld el, ha olvasod :)

  3. Avatar of Scal

    milyen jól tartod magad mostanában ;)

Leave a Reply