Egy antológia dedikálása közösségi élmény: nem csupán egy író, de egy egész gárda van jelen. Múlt héten pénteken a Tuan kiadó Kodály köröndnél található boltjában egy szerző kivételével az összes megjelent, mármint akik Az oligarcha vérvonala című Mysterious Universe könyvben publikáltak. Ott volt Királyházi Csaba (Alex Glover) éppen lábadozóban, Bukros Zsolt (Patrick J. Morrison) nagy elégedettségben, a szótlan Hegedűs András (Andrew Fiddler), a még szótlanabb Imre Viktória Anna (Eva Fulrice), és Dzséjt, akit Valyon Tamásként is ismerhetünk (Dwayne Hudson).

Jelen kötetbe sok anyag érkezett, és sokan maradtak ki, akiknek még helyük lehetett volna benne. A szerkesztési elv most is kronológiai volt. Alex Glover első története az Energiaháborúk korában játszódik, és talán nem nagy spoiler, ha elárulom, hogy szerepel benne a legendás fegyverfejlesztő família – Stock – egy sarja… A legutolsó novella, amit én követtem el, csaknem kilencszáz évvel később játszódik… illetve kétezer-hétszáz évvel korábban. Naná, hogy időutazás van a dologban. Elolvasása előtt nem árt felkészülni a Tao te Kingből.

Nincs ezzel azonban vége a könyvbemutatóknak. December 5-én, szerdán este hat órakor a Magyar Írószövetség Bajza utcai épületében is bemutatjuk Az oligarcha vérvonalát, s bár nem lesz ott most sem minden író, azért megint többen leszünk. Igyekszem a kiadót megvásárolható példányokkal együtt kicsábítani, hogy dedikáltatni is lehessen. A rendezvény nyílt, a belépés ingyenes, és más szerzők és szerkesztők is megjelennek könyveikkel.

Nem mellesleg egy másik könyvet is bemutatok, amit a Graal kiadóval jelentettem meg. Ez Jezsó Ákos A világ koronája című regénye, amelynek középpontjában a pálosok és a magyar korona áll. A könyv misztikus történelmi regény, és két idősíkban játszódik története: 1526-ban és 1944-ben. Sajnos az író nem tud eljönni, de majd sort kerítünk valamikor dedikációra is…

Tizennégy írásból lett kiválogatva az a nyolc mű – két kisregény és hat novella –, amely a november elején megjelenő negyedik Mysterious Universe antológiába bekerült. A válogatásban “kihullott” anyagok java része a következő antológiában benne lesz, mivel nem minőségi okokból, hanem terjedelmi szempontok vagy éppen az összeállítás egyéb nézőpontjainak figyelembe vételével maradtak el.

A kötet Az oligarcha vérvonala címet fogja viselni. Maradtunk annál a “hagyománynál”, hogy a címet az egyik írás (konkrétan Patrick J. Morrison novellája) adja majd. Az előző három novelláskötet is ilyeténképpen viselte a Birodalmi osztag, Az evolvens kalózai, illetve A Katedrális Őrzői címeket. A borítót Chris McGrath festménye díszíti (oldalt).

Minden novella előtt egy kis négyszáz karakteres bevezető lesz olvasható – az antológiák nem titkolt célja, hogy új olvasókat is bevonzzanak a Mysterious Universe világába. Ezekben a bevezetőkben konkrétan az írásra vonatkozóan és persze a korszakra vonatkozóan lesznek információk (mint A Katedrális Őrzőiben). A kötet eligazít a korszakok között is: a végén a harmadik évezred története is ott fog állni, illetve az eddig megjelent regények sora – az írók-főszereplők szerint sorrendbe állítva. A kronológiai szerkezetben összeszedett novellák azonban a MU eddigi regényeinek ismerete nélkül is olvashatók, legfeljebb a vájt fülűek olyan poénokat is élveznek majd, amiket a be nem avatottak fel se fedeznek (legfeljebb ha újraolvassák, miután felvásárolták és kiolvasták a fellelhető összes többi MU-regényt).

A szerzők között régi olvasóink sok új írót fognak találni. Reményeim szerint egyikük-másikuk hamarosan regénnyel is jelentkezni fog, megvilágítva a harmadik évezred új korszakait, mint például a gilleth-mutáns háború poklát. Én most egy könnyed York Ketchikan történetet adok közre, nincsenek benne fegyverek, se hullák, talán kicsit filozofikus is, de remélem tetszeni fog olvasóimnak. A sztori Az Excalibur keresése után játszódik három évvel, és feltűnik benne egy új alak, Milton Byrne, akivel remélem, még sokszor találkozunk…

És most a tartalom:

Alex Glover: Eva gyermekei
Patrick J. Morrison – Mickey Long: A nemzet virtusa
Patrick J. Morrison: Az oligarcha vérvonala
Eva Fulrice: Doktor Faustus hagyatéka
Andrew Fiddler: P-modell (kisregény)
Dwayne Hudson: Igazság, mely álarcot hord (kisregény)
Mickey Long: Robbanás Vlagyivosztok felett
Anthony Sheenard: Hogyan piszkáljunk bele gátlástalanul a múltba, avagy miért rángattam meg Lao-ce szakállát

Itt van az ősz, itt van, újra. Szóval kezdődnek a Magyar Írószövetségben a programok. Tegnap, szerdán meg is ejtettük az első eseményt, amikor is átadásra kerültek a Zsoldos Péter-díjak, mármint az eredményhirdetés meg volt – ugye – Bölcskén, nyáron, a HungaroConon, de a plakettet és a novelláért járó gravírozott üveglapocskát csak most sikerült átpasszolni a két nyertesnek: Antal Józsefnek és F. Tóth Tibornak (aki Benedek).

Gratula ismét.

Az eseményen ezután Németh Attila számolt be az Írószövetség SF Szakosztályának “nyári” megjelenéséről két eseményen. Egyrészt ott voltunk az európai SF találkozón Zágrábban, másrészt a kapolcsi fesztiválon. Laza kezdése volt ez az évnek, a továbbiak azonban célzatosabbak lesznek, talán nem baj, ha elárulom, hogy a következő pár hónapban a könyvbemutatók mellett téma lesz az évfordulós Crichton, Dick és a tudatmódosítás, a 70-es évek magyar sci-fije, a közlekedés az SF-irodalomban és pár másik téma…

Mindenkit vár a Bajza utca 18. A hónapok harmadik szerdáján.

Tizenhárom évvel ezelőtt született a kisregény, mint York Katchikan (!) második története. Akkor még nem volt Mysterious Universe, tehát sem a fegyverek, sem a világegyetem nem hasonlított a későbbiekre, legfeljebb csak részben. A MU-ra jellemző fontosabb dolgok mindenképpen hiányoztak, és még a főszereplő neve sem úgy nézett ki, mint most. Miközben írtam, Nemes István átküldte a címlapot (egy antológia címadó regényeként jelent meg), így igyekeztem annak is megfelelni, lett benne szárnyas lény, meg szexi nő (bár ez utóbbi mindenképpen lett volna benne, ugye). Meg is jelent a mű 1999-ben a Cherubion gondozásában.

Azóta eltelt pár év, így amikor szóba került, hogy újra ki kellene adni valamit (a Misztériumjáték erőteljesen bővített kiadása is felmerült, ez egy 2000-ben napvilágot látott kisregény), neki kellett üljek az elolvasásának. Érdekes volt visszaolvasni egy ilyen régi szöveget – közben én is és a stílusom is változott, formálódtunk mindketten. (Eddig egy regényemet sem olvastam teljesen vissza a megjelenés után, csak részleteiben.) Most javítottam, Mysterious Universe-sítettem, és kiegészítettem új jelenetekkel, leginkább a Rotovon játszó részt .A MU világa immár teljes (mármint az elmúlt 12 évben kiformálódott), ennek megfelelően változtak a hangsúlyok, formáztam újra a wrajkoknak nevezett szupercivilizáció tagjainak megjelenési formáját.

A most napvilágot látott kötet terjedelemre másfélszerese az 1999-ben megjelentnek. Utalások vannak benne múltra és jövőre, összekötik az Ezredvég történetét – egyenesen vezetnek a későbbi, fontosabb történésekig. Megjelenik benne Jacques de Molay is, aki majd York Ketchikan legjobb barátja lesz, bár erről szinte csak én tudok, hiszen de Molay eddig csak a Mosolyszünet című kisregényben és a Misztériumjáték című kisregényben jelent meg, illetve utalások voltak rá már pár helyen (illetve hát ott volt a fickó az Árnyak ébredése egy jelenetében is, de más néven arccal és testben).

Ha valaki tehát olvasta az eredetit, most lazán elolvashatja az újat is – remélem, talál benne plusz élményeket. A kronológiához csak annyit, hogy York Ketchikan itt még fiatal (A Vadászat egy szimurgra után még megírok egy regényt és A holtak galaxisa akkor következik – a könyv végén van egy pontosabb kronológia is), de már húzza le a múltja, és kezd kicsit komolyabban/komorabban tekinteni a világra. Persze azért a rá jellemző szemtelenség elhagyhatatlan bármilyen történetéből.

Megszületett York Ketchikan soron következő történetének címlapja, illetve betördelve már a belívek. A holtak galaxisa hamarosan nyomdába kerül és két-három héten belül fellelhető lesz a könyvesboltokban.

A jó idő ilyenkor mindig óriási szerencse és nem csak azért, mert a külső könyvárusoknak nem kell nejlonokkal vacakolniuk, hanem azért is, mert az egyszeri látogató, ha le tud ülni a fűre, kicsit napozhat, sörözhet, gyereket futtathat vagy fagyizhat, szívesebben nekiindul a könyvfesztiválnak is. Nagyjából-egészéből jó idő volt, váltakozva hideg-meleg, mégis, mintha idén kevesebb kiállítóra kevesebb ember jutott volna ezen a pár napon a Millenáris falaki között.

Szombati, vasárnapi élményeim vannak, amikor a többség kilátogatott. Most nem volt mit és nem volt hol dedikálnom, csak csámborogtam, kávéztam és beszélgettem régen látott és mindennapos ismerősökkel. Lógtam, könyveket nézegettem, beleolvastam. A Galaktika stand ugyanott fogadott, ahol évek óta, az volt az indulási és érkezési pont – ahogy néztem, nem csak nekem, rendre összefutottam SF-rendezvényekről (is) ismerős emberekkel.

Megnéztem a Könyvmolyképzőt, itt Böszörményi Gyula dedikálását, ez mindig fix program a könyvfesztiválokon, Gyuszi szorgos alkotó. Most elmesélte, hogy más irodalmi vizekre kirándul: a következő könyve egy 1910-es években játszódó krimi lesz, aminek írásakor, már a végén, egy kis fantasztikumot kívánt (hiába, no, a függőség az függőség). Az Ad Astra újonnan indult négy könyvével a Fogadóban, a gyerekkönyv-kiadók között kapott helyet – itt is elidőztünk egy keveset. Szép és súlyos könyvek lettek, a Marija Morevnának már neki is álltam… Sajnos lekéstük az Akadémiai könyvkiadó vasárnapi bemutatóját, Neil Gaiman legújabb életrajzi könyvéről, amit Douglas Adamsről írt, Ne ess pánikba címmel, ennek moderátora Kánai András volt, aki utána csupa jót mondott: a könyvet elolvassuk.

Nem találtam kint a Tuant és az Agavét – ez utóbbit csupán egy forgatható állvány képviselte a park területén. Ez azért is érdekes, mert az év kiadója versenyben a Kossuth és a Magvető mögött bronzérmesként ők futottak be. De azt látni kell, hogy a könyvnek ez az áprilisi ünnepe nem minden kiadónak kifizetődő, és a hely sem túl nagy. Kényelmesebb persze, mint a Könyvhét, de kisebb is. Program mindenesetre több van: a Millenáris termei szinte folyamatosan telve voltak könyvbemutatókkal, interjúzással, beszélgetésekkel.

Nem maradhatott ki a szombat esti borozás sem, de ez most kicsit fáradtságosra sikeredett… Azért elidőztünk egy keveset a Trombitásban, ahol már nem csak a könyv volt a téma…