Ilyet nem érdemel senki. Nem érdemelnek meg a rokonok, a barátok, az érintettek. Senki. A kurva életbe, ilyen egyszerűen nincs, nem úgy történnek a dolgok, hogy reggel még beszélünk, aztán este meg jön a hír, hogy akivel beszéltél, az halott, ez nem járja, ezt nem szabadna engedni, az élet úgy ér véget, hogy megöregszel, aztán […]
Nézem a Naplót, a téma a miniszterelnököt ért támadások. Nyilatkozik a fidesz-szóvivő, szijjártó péter, és nem azt mondja, hogy elitéljük a támadásokat, hanem szerinte ezek a támadások a megtámadott érdekeit szolgálják. Mintha bizony ebben a békés, miniszterelnökét szerető országban elképzelhetetlen lenne egy ilyen támadás.
Mennyire bizarr ez a világ?! Azon töprengek, vajon szijjártó mennyit használ ki […]
Most néztem meg a 24 hatodik évadát, amelyben nyüzsögnek a kínaiak, na jó, nem végig, de a végén elég nagy a szerepük. Többször is elhangzik az utolsó részben, hogy Kína a jövő, és valljuk be, ebben van valami. Hatalmas potenciál szunnyad abban az országban.
A baj csupán az, hogy nem egyedül gazdasági potenciál.
Már régóta pörög bennem […]
Tamást holnap kórházba visszük, és megoperálják. Nyugalom – mondanám –, semmi komoly, csak egy orrmandula-műtét és két fülfelszúrás. Altatásban. Egy estét bent tölt és jöhet haza. De még sem tudom mondani, mert szülő vagyok. Szülő vagyok, akinek a szíve a torkába ugrik, amikor meglátja a fiát kórházi zöldben, és ott áll, amikor előkészítik a gyereket […]
Ma megborotválkoztam.
Normális esetben ez nem olyan nagy szó, általában naponta megteszem, azonban mára már igencsak hasonlítottam a jicsinyi rablóhoz, ahhoz a bizonyos hírhedt és hírhedett Rumcájszhoz. Az elmúlt napokban ugyanis a szakállam csak nőtt és nőtt és nőtt…
Tudniillik A beavatás szertartása regény nyolcszázezredik határidején csúsztam át. Ezen határidők némelyikét a kiadó Galaktika, némelyikét én állítottam […]
Tegnap elsuhant fölöttem az idei év első gólyája. Nem magasan, talán hat-nyolc méterre, kitárt szárnnyal, a csőrében egy gallyal. Első pillanatban meghökkentem, érdekes élmény, amikor egy hatalmas madár ennyire közel van, aztán láttam, hogy egy régi üzemi kémény tetejére száll le, és egy félig kész fészekhez hozzáilleszti a gallyát.
Először az jutott eszembe, hogy lám, itt […]
Azért a Nokia még utoljára megszívatott. Hosszú évek során kikristályosodott, hogy mi ketten nem illünk össze, mert legalábbis nem bírom a használhatatlan, ócska, idegesítő telefonokat, és a Nokia az ilyen. Nos, miután az utolsó Nokiám tönkrement öt napos használat után, és elvittem becserélni (a típushibára persze a gyártó nem vállalt garanciát, de miért is vállalt […]
A kutyagumi a városi lét egyik legidegesítőbb eleme. Sajnos kis hazánkban a kutyatulajdonosok nincsenek annyira kulturáltak, hogy papírzacskóba gyűjtenék kedvenceik potyadékát, mint azt nem egy német városban, kisvárosban láttam. És a város sincs olyan gazdag, hogy megengedje magának azt, ami nizzai utazásom során tapasztaltam: tudniillik kora hajnalban nagy nyomású locsolókocsikkal az egész várost letakarították, nem […]
Nézem a magyart enyhén törő Uri Gellert, és csodálkozom, hogy egyáltalán még emlékszik valamire annak az országnak a nyelvéből, amely a kommunista racionalitás jegyében tagadta, hogy ő igazi parafenomén lenne (miközben a szovjet-oroszok állítólag még a sakkozók mellett is parafenoméneket alkalmaztak, hogy megzavarják az ellenfél gondolatait). Azon viszont nem csodálkozom, hogy a TV2 rántotta be […]