orban_igeretek_palfordulas_szelkakas_igeret.jpgA nemzeti ügyek kormánya, mondta Orbán, az első kormány, amelynek programja megegyezik a kormánypárt választási programjával. “Amikor a programot írtam, úgy gondoltam, hogy a választási programot beleillesztem a kormányprogramba – mondta a miniszterelnök. – A mostani kormány egy valóságos programra kapott fölhatalmazást.” – írja az Index beszámolójában O.V. száz napot érintő értékeléséről.

A mellékelt kép (rákattintásra nagyobb lesz) meg az interneten kering, és bizony meglehetősen jól felvillantja a választási program és a kormányprogram közti különbségeket, amiket bárki tapasztalhatott, ha olvasott sajtót az elmúlt hónapokban (sőt, biztos ki is tudná egészíteni a felsorolást). Eltöprengtem azon, hogy a Sosem Hazudó Ember most tényleg ennyire pofátlanul bele mer hazudni saját választóinak a szemébe vagy elhiszi, amit mond. Ez utóbbi esetben hihetetlen rövid a memóriája vagy nagyon beteg. Akármelyik is, mivel az ország most már kézi vezérléssel működik, a joystick pedig az ő kezében van, el se merem képzelni, milyen idők jönnek.


read more

Olvasom a fiam olvasófüzetében, hogy a tehénke tejet adott a gazdasszonynak, és mindjárt bevillan két gondolat. Az egyik az olvasmányra vonatkozik: a 21 század elején a városi gyerekek olvasókönyvében miért olyan mese van, amelyben a gazdasszony vajat köpül, amiről egyrészt halovány fogalmuk sincs a lurkóknak, másrészt a mese egésze olyan távol áll az érdeklődési világuktól, mint bálna a repüléstől. Olyan olvasmányokon akarják megtanítani őket olvasni, aminek elolvasásához a legkevesebb belső motivációjuk sem lesz. Bravo.

A másik gondolatom az, hogy a gazdaasszonyt a kölyök rosszul írta le, mondom hát, hogy két a-val van az a „gazdasszony”. Állítja, hogy a tanárnéni így írta föl a táblára, mire meglepő segítsége érkezik a gyereknek: Kamper Gergő esőerdőket megrázó orgánumával beüvölt, hogy ez nem helyesírási kérdés.

Felhorgad bennem a vitakedv, mert ugye mikor kellene a gyerekeket helyesen megtanulni írni, ha nem elsőben, másodikban, harmadikban, ezért aztán ha nem helyesírási kérdés, akkor is minek a szerencsétlen kisiskolásokat kivételekkel meg egyebekkel megkavarni. Egyébként sem vagyok még meggyőzve, hogy nem helyesírási kérdés.

Nosza, lássuk A magyar helyesírás szabályai (regiszteres változat – a legújabb, 1997-es kiadás) kötet szócikkeit. Hm. Sem gazdaasszony, sem gazdasszony nincs benne, az 1997-es szabályzat sem tartja fontosnak a szót, bizony, kikoptak a köpüllel együtt a városi szócikkből – sztem. Szegény kölykök.

Google. A modern (nem a köpülő) ember külső agyi nyúlványa. Keresőbe beleírom, az eredmény számomra meglepő. Gazdasszony: 66 100 találat. Gazdaasszony 11 500 találat. A levesek gazdasszonyosan, a kisgidák gazdaasszonyosan jók – ez a gyors áttekintés konklúziója. Gergő egyébként azt mondja, ami van a google-ben hatvanezer találat, az a szó létezik. Gondolom, az is létezik, amiből 11 500 van. A kollega bólogat: ez már elütésnek is sok. Különben is, bizonyos tájakon kieshetett a beszédből és írásból az az „a”, tehát a gazdasszony egy változata a gazdaasszonynak. Egy elterjedt változata… (Binges eredmények: gazdaasszonyra 4610, gazdasszonyra 5070… komolyan, már a neten sem használjuk ezeket a szavakat… )

Gergő meggyőzött. Szóval elfogadom, hogy két különböző (!) szóról van szó, azonos jelentéssel. Tényleg nem helyesírási kérdés. Ha a hajót „halyó”-nak írjuk, az helyesírás, ez is oké, ez a másik oldal… de… de mi van az elemmel?

A fél ország úgy ejti: ellem. Intervokális gemináció – a magánhangzók közötti mássalhangzó megnyúlik, sok példa van rá. Ez is lehet akkor nem helyesírási kérdés, hanem egy szó két változata. Ám ki dönti el, amikor az iskolában az ellem, jappán, pappír… stb. leírása sorra kerül, hogy melyik-melyik? A gazdasszonyos logika szerint létezik a szó: „ellem”. Tehát le is lehet így írni. A magyartanárok helyben meghülyülnek.

Akár így, akár úgy, valami megint nem stimmel.

Kezdjük azzal, hogy kicseréljük a meséket.


read more

2009. június 30., Európai Unió. Szlovákiában elfogadták a nyelvtörvényt. Eszerint ha egy ötezer fős településen 999 magyar él, és az egyik bemegy valamely hivatalba elintézni valamit, ahol a magyar szomszédja magyarul teszi fel neki a kérdést, hogy mit szeretne, akkor akár 5000 eurós (másfél millió forintnál leheletnyivel kevesebb) bírságot is ráverhetnek ezért. A törvény előír mást is: szlovák nyelvi vizsga kötelező az államigazgatási dolgozóknak, tanároknak és az újságíróknak is.

Pár hónapja egy szlovákiai magyar felháborodottan mondta nekem egy Magyarországgal történő összehasonlítás során, hogy Szlovákia nem banánköztársaság. Hát igaza volt. Annál hátrébb van, hogy az legyen. A banánköztársaságok a 20. század szülöttei. Szlovákia ezzel szemben visszafelé tart a középkorba.

Szégyen.


read more

Az egész véletlen volt: a Hajógyári szigeten szerettünk volna majálisozni, így aztán a Szentlélek térről elgyalogoltunk a hídig, majd át a szigetre. E hosszú túra alatt azonban durván megszomjaztunk, és sátrat, ahol valamit kaphattunk volna szomjunkra, csak a Jobbik majálisán találtunk. Miután már belekeveredtünk a rendezvénybe, hát körbejártunk, ebédeltünk, vásároltunk, és hallgattuk a körülöttünk járók beszélgetéseit.

Csendes majális volt: hagyománytisztelő motorosok sütkéreztek oldalt, zászlók lobogtak mindenfelé és gárdatagok sétálgattak kettesével körbe-körbe. Megannyi póló „Hát te HUN vagy?” vagy a szokásos „Magyar vagyok, nem turista” feliratokkal. Emitt-amott egy-egy „Magyarország a magyaroké” olvasható. Az árusok teljesen mások, mint egy falusi majálison, itt nincsenek fröccsöntött műanyag játékszerek, de vannak nagymagyarországos kitűzők, kulcstartók, könyvek, tülkök, ólomfigurák. Néhány érdekes sátor: gárdatoborzó, vagy az egész-séget őriző spirituális egyesület. (Délután már Velencén mentünk át egy másik csapattal a helyi majálisok sátrai között: ott minden más, lehangolóan bóvli, kopott volt.)

A Jobbik rendezvényén a hangulat közvetlen volt: a padoknál vagy a füvön ülők piknikeztek, ettek, ittak. Még nem volt program: a nagyszínpadon azonban bizonyos időközönként bejelentették, hogy Morvai Krisztina hamarosan előadást tart a sátorban és hogy a vécésor mellett a mentők mindenkit ellátnak, ha baj adódna, illetve óvjuk a terület tisztaságát, és a szemetesekbe tegyük a szemetünket. Körülnéztünk: a tömeg ellenére tényleg minden makulátlanul tiszta, senki nem szemetel.

Ha sikerült volna elfeledkeznem a pólókról, meg a gárdistákról, meg az árpád sávos zászlókról, akkor azt mondanám, hogy remek hely volt, kellemes ünnep. Válogattam a könyvek között (megtaláltam A lelkek birodalmát), Davóék a nyakláncok között, ingek között. Valahogy felemelő volt magyaros hangulatban majálisozni, életfák és sámándobok vagy íjak, nyilak mellett. Tetszett.

majalis730.jpg


Mindezzel együtt az jutott az eszembe, vajon miért nem lehet normálisan kezelni az ügyeinket? Minek nagymagyarországozni, amikor nincs a dolognak politikai realitása ma már? Semmilyen. Minek irreális és haragot szító dologba ölni energiákat? Aztán: Magyarország a magyaroké – naná. Ez is, minek mellünket verve ismételgetni? Tudjuk, tehát dolgozzunk érte. Nemzetmentő politikát folytatni pedig leginkább úgy lehet, ha gazdagítjuk a nemzetünk. Szellemiségében, tudásában.

Közhelyszámba megy, hogy a Kárpát-medence átmenő hely, s akik itt áthaladtak, genetikai kódjukat, kultúrájukat, s nyelvük egy részét is letették itt, s mi beépítettük. Így kéne magyarnak lenni, nem úgy, hogy kirugdossuk azt, aki nem tetszik nekünk. Ezzel együtt is lehet tisztelni hagyományainkat, művészetünket, s ápolni azt. Politikai célokban is meg kellene ezt fogalmazni, s nagyobb hangsúlyt helyezni rá, mint a múlt felemlegetésére.

Sajnos nincs olyan jobboldali párt, amely megfelelően képviselné a magyarságot, a magyar kultúrát. A két parlamenti jobbos formáció korántsem képviseli úgy a nemzeti értékeket, hagyományokat, mind kellene. A nagyobbik egeket verő szólamaiban nagymagyar, de cselekedeteiben nem látszik az, hogy tenne is érte valamit. Politikai célokat kergető civil szerveződéseket hoz létre, pedig kulturálisakat kellene. A Jobbikkal meg az a gond, irreális politikai célokba nyom energiát, és nem a meglévő utakon próbál tenni, hanem szembemenne az árral, sőt, felfele akarna úszni a zuhatagon. Ez nem megy. Ezért a sértettség és aztán a fanatizálás. És ez megint nem az, ami a magyarság érdeke lenne.


read more

Sok érdekes reklám van. Például engem nagyon érdekelne, hogy a rendszeresen Persilt használó tíz háziasszony közül miért csak kilenc ajánlja a Persilt, illetve a tizedik, aki nem ajánlja, az miért használja rendszeresen? Vagy érdekelne az, hogy hogyan mérik, hogy egy szempilla tizenkétszer sűrűbb, mint általában… Ránézésre vagy körberajzolással?

Aztán elárulja-e valaki, hogy Emese, aki az ország legdebilebb nője – minden bizonnyal a legdebilebb bank, a Budapest Bank reklámjában- miként juthat be a bankfiókba orvosi kíséret nélkül. Emellett az anyja miért kíséri el, ahelyett, hogy megtagadná vagy legalábbis rálőne egy sörétes puskával?

De a legidegesítőbb a legújabb Coca Cola reklám szélesszájú kisbékája, aki biciklin kerekezve, fejhangon elénekli, hogy miért jó az élet. Aki ezek után nem lesz Pepsi-rajongó, annak valami baj van a padláson. Én személy szerint ilyenkor átkapcsolok egy másik csatornára. Még Zoltán is jobban bejön…


read more

Pár hónapja beszélgettem egy lánnyal, aki Indiában járt, és két hónapig egy olyan guruval élt, akinek az arcképe a tartományban a dalai láma fényképe mellett volt a hivatalokban és az iskolákban. A leányzó azt mesélte, hogy a buddhista hagyományokat nem lehet megtanulni Indiában, két ok miatt. Egyrészt minden fehér embert két lábon járó pénztárcának néznek, másrészt a tanítások széthullanak, mert képtelenek rendszerben gondolkodni arrafelé. A vallási ünnepek mint valami KGST-piacos tömegnyomor – mondta a hölgy.

Sok vallási elképzelés került át a világnak arról a tájékáról Európába, s a nyugati világba. Ezek az elképzelések itt rendszerbe kerültek, és – úgy tűnik – megtalálták helyüket. Az érzések mellett egyfajta transzcendentális gondolkodás áramába kerülve kiteljesedtek… És ha visszanézünk szülőhelyükre, már sok mindent nem értünk.

A minap kaptam egy power point fájlt. Döbbenetes, szörnyűséges és nyugati szemmel és aggyal felfoghatatlan. A buddhizmus gyökeréig nyúlunk vissza, a bölcsőig… És milyen ez a bölcső?


read more