Külföldi díjat nyert a Tűzvonalban

• április
• 25

Egy kis öröm a mindennapokban. A 2. évad 8. epizódját nevezték, és nyert…

“Idén tizedik alkalommal rendezték meg április 16. és 21. között Moszkvában a detektívfilm és törvényvédő tematikájú televíziós műsorok nemzetközi fesztiválját (DetectiveFEST - Törvény és Társadalom). Idén a televízió-sorozat kategóriában a Magyar Televízió Tűzvonalban című krimije, a Pók a hálójában epizódjával nevezett - és nyerte el a díjat.

A világon az egyetlen detektívfilmes televíziós fesztivált első alkalommal 1999-ben rendezték meg Moszkvában, ötletgazdája Jurij Matyusim, a belügyminisztérium egyik akkori munkatársa volt. A bűnözés és a terrorizmus elleni harc lett a fesztivál fő mottója. Az évek során aztán több ország is csatlakozott a kezdeményezéshez, s mára Olaszországtól Németországig számos ország ott van a rendezvényen. A díjátadót követően nyártól őszig több fesztiválon is bemutatják a versenyen szerepelt alkotásokat.

Hábermann Jenő producer egy hete az [origo]-nak elmondta, hogy nincs nagyobb akadálya annak, hogy folytatódjék újabb évaddal a Tűzvonalban - logikusan csak pénz kérdése az egész. “Pozitív hozzáállást tapasztaltam a Magyar Televízió részéről. A nézők szeretik, a színészek odavannak érte. Ha sikerül megegyezni, akkor nyáron már indulhat is az újabb részek forgatása” - jelezte, hozzátéve, hogy a sztorin, a forgatókönyvön már most is dolgoznak, hogy ne nyáron kelljen kapkodni.” [origo]

Tűzvonalban - A pók hálójában
(2. évad. 8. epizód)

Rendezte: Soós Péter

Sztori: FonyódiTibor
Forgatókönyv: Szélesi Sándor

Még mindig az apja fia

• április
• 25

Ennyi most Rezsőből és népes családjából. Holnapután Ede és nagymamája feszül egymásnak… hét történet erejéig.

Kint leszek a könyvfesztiválon

• április
• 23

Csütörtökön három órakor nyitja meg kapuit a 15. Nemzetközi Könyvfesztivál. A helyszín a belbudai Millenáris Park, a Mamut bevásárlóházak mögött, egy ugrásnyira a Moszkva tértől. A rendezvény egész hétvégén tart, ami a kellemetlen, hogy a szombat munkanap lesz… (A belépő 600 forint, ami levásárolható.)

Jelentem, kétszer is kint leszek és dedikálok, ha valaki megtisztel azzal, hogy megkeres a rendezvényen. Először a Galaktika standján pénteken 16 órától. (Sajnos a könyvfesztiválra tervezett A beavatás szertartása című regényem még nem jelent meg, így minden mást tudok csak aláírni.) Másodjára a Tuan standjánál leszek szombatok 14 órakor. Itt A láthatatlan város című kötetem lesz kapható. Mindkét stand a park területén található a K6 pavilonban.

Szeretettel látok mindenkit, könyvvel vagy könyv nélkül - akár egy kis beszélgetésre.

Apja fia

• április
• 22

Senki másra nem hasonlít…

Bizarrisztán - és tényleg

• április
• 20

Nézem a Naplót, a téma a miniszterelnököt ért támadások. Nyilatkozik a fidesz-szóvivő, szijjártó péter, és nem azt mondja, hogy elitéljük a támadásokat, hanem szerinte ezek a támadások a megtámadott érdekeit szolgálják. Mintha bizony ebben a békés, miniszterelnökét szerető országban elképzelhetetlen lenne egy ilyen támadás.

Mennyire bizarr ez a világ?! Azon töprengek, vajon szijjártó mennyit használ ki agya kapacitásából? És vajon csodálkozhatunk-e akkor, amikor majd fegyverrel lőnek politikusokra?

Rezső büszke

• április
• 19

Egy ilyen világban is vannak apai érzések…

Fel, fel Kínába!

• április
• 18

Most néztem meg a 24 hatodik évadát, amelyben nyüzsögnek a kínaiak, na jó, nem végig, de a végén elég nagy a szerepük. Többször is elhangzik az utolsó részben, hogy Kína a jövő, és valljuk be, ebben van valami. Hatalmas potenciál szunnyad abban az országban.

A baj csupán az, hogy nem egyedül gazdasági potenciál.

Már régóta pörög bennem ez a tibeti dolog. Több minden megfordult fejemben pro és kontra. Mármint nem úgy pro és kontra, hogy kinél is az igazság, mert meg vagyok győződve róla, hogy Tibetnek joga van önrendelkeznie, ha azt akar, hanem az olimpia kapcsán. Ugyanakkor a 168 órában volt egy érdekes cikk erről, amiben Aczél Endre elemzi a helyzetet, s kimondja, hogy Tibetben nincs nagyobb elnyomás, mint Kína egyéb területein, és hozzáteszi, idézem: “az égadta világon semmi olyan nem történt Tibetben (de magában Kínában sem), ami akár kismértékben is alátámasztotta volna a globális jajongást.”

Hm. Ezek szerint ott tartunk, hogy ha valahol “csak” elnyomás van, de vér nem folyik, azt el lehet fogadni? Ennyire leszállt volna az ingerküszöbünk? Hogy itthon leszállt, az is elfogadhatatlan, de legalább látjuk, miért. Elfásultunk a minimagyar valóságban. És ezt a fásultságot kivetítenénk a külföldi ügyekre is? Vagy tényleg nem érdekel minket, mi folyik a nagyvilágban? Vagy Aczélt azért zavarja a “globális jajongás”, mert félti az olimpiát? Félti és idegesíti az, hogy a tibetiek ezt az eseményt használják ki ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a kínai belpolitika elnyomó jellegére.

Az olimpia meg lesz tartva, tibetiek ide vagy oda. És ez így is van jól. Menjenek el Kínába a világ sportolói és mérkőzzenek meg. Azért van négyévente olimpia. Viszont az is rendben van, hogy az emberjogi szervezetek tiltakoznak. Ők, vagy az újságírók (kivéve Aczélt) vagy csak egyszerű, lelkiismeretes emberek. Az is rendben, hogy pár kormányfő nem megy el a nyitóünnepségre, sőt, szerintem egyik kormányfőnek sem szabadna elmennie. Mert ez már politika.

Kína támogat, tűr, tilt - és töröl. Ami nem tetszik, azt eltörli. Sokan vannak, megtehetik. És kell nekik Tibet, már csak azért is, mert számos folyó ott ered, állítólag Kína vízkészletének harmada. A tibetiek természetesen felemelik a hangjukat, mert nagy naívan azt hiszik, valami változik azzal, hogy most kiabálnak. 2008-ban, az olimpia évében. És a kínai vezetés szokás szerint odacsap. Nem egyszer, hanem ahányszor csak szerintük kell.

A legnagyobb probléma az, hogy ezt a “nyugati világ” politikai és gazdasági potentátjai engedik. Ebből azt a következtetést szűrheti le a kínai vezetés, hogy megtehet bizonyos dolgokat, csak azért mert gazdaságilag egyre erősebb. Sok a partner, akiknek érdeke a kínai gazdaság fejlődése, és ők szemet hunynak “némi” jogtalanság fölött. A pénznek nincs szaga… ugye? Mondhatnánk ezt például az olimpiai szponzoroknak, akik eddig még nem vonultak ki a rendezvényről. Mondjuk, a Coca-colának.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Azok a politikusok, akik távollétükkel tüntetnek - szerintem - megérdemlik az elismerést. Azok a cégek, akik nem vonulnak ki, azok pedig megérdemelnének egy nyugati fogyasztói bojkottot. Én mondjuk nem iszom coca-colát, tehát rajtam a cég nem sokat nyer… de nem csak a cola van ott. Hanem a Samsung, a Volkswagen, a Visa, az Adidas és a Nike is. Hm. hogy nézne ki egy Nike reklám, ahol kínai katonák fociznak egy stadionban - levegőben lassított fordulásból kaphatnák telibe egy tibeti szerzetes fejét? Esetleg egy Samsung-reklám, ahol az elöljáró Samsung-telefonon megadja a katonai parancsnoknak a tűzparancsot.

Szóval semmi különleges nem történik ott… Hát szerintem meg most alapozzuk meg azt a szemléletet, amivel a kínai politika kezelni fogja a nyugatot a következő évtizedekben. Majd megtapasztaljuk… és akkor már cseszhetjük.

Rezső esélyt ad

• április
• 16

Minden csak politika… az embernél. De nézzük csak a piranhákat!

Néha nagyon ütnék…

• április
• 14

Tamást holnap kórházba visszük, és megoperálják. Nyugalom – mondanám –, semmi komoly, csak egy orrmandula-műtét és két fülfelszúrás. Altatásban. Egy estét bent tölt és jöhet haza. De még sem tudom mondani, mert szülő vagyok. Szülő vagyok, akinek a szíve a torkába ugrik, amikor meglátja a fiát kórházi zöldben, és ott áll, amikor előkészítik a gyereket az altatásra. Nem bírom…

Tegnap befejeztem a regényem, és addig nem is mertem az operációra gondolni. Miért? Mert A beavatás szertartása egy apa-fiú kapcsolatról szól, amiben ott vagyok a legutolsó lélegzetvételemig. A főszereplő srác szavait nem egyszer a fiam szájából hallottam. És ha az írás közbeni idegállapotot összekeverem a valósággal, akkor bizony sose készül el a regény.

És van még valami. A fiúnak közepesen súlyos fülgyulladása van, amit az óvodai fülvizsgálat után egy héttel diagnosztizáltak a kórházban. Amikor ezt meghallottam, hihetetlen düh kelt életre bennem. Ki az szemétláda, aki egy óvodában felszínesen végzi el a gyerekek vizsgálatát? Hogy meri elbagatelizálni a munkáját, aminek nyomán egész életre szóló károsodást szenvedhet egy gyerek, bárkinek a gyermeke? Közepesen súlyos. Nem kezdődő, nem éppencsak… Ha hiszünk neki, ha a kórházi orvos hisz neki, Tamás egy életére halláskárosult lehet. Hogyan lehet ezután egy szülő biztonságban? A szakemberek végzik a dolgukat? Egy frászt végzik - ezt nem tudom felfogni.

Az erőszak nem megoldás - ezt tartom. De néha nagyon ütnék…

Megborotválkoztam és kész

• április
• 13

Ma megborotválkoztam.

Normális esetben ez nem olyan nagy szó, általában naponta megteszem, azonban mára már igencsak hasonlítottam a jicsinyi rablóhoz, ahhoz a bizonyos hírhedt és hírhedett Rumcájszhoz. Az elmúlt napokban ugyanis a szakállam csak nőtt és nőtt és nőtt…

Tudniillik A beavatás szertartása regény nyolcszázezredik határidején csúsztam át. Ezen határidők némelyikét a kiadó Galaktika, némelyikét én állítottam föl magamnak. A kötet a az április végi Könyvfesztiválra jelent volna meg, de csak nem akart az utolsó fejezet megszületni - ha elolvassátok, rájöttök, miért. Ezért aztán fogadalmat tettem, hogy addig nem borotválkozom, amíg a regény nincs kész. Amíg az utolsó fejezet legvégére oda nem írom, hogy vége.

Két oka is volt ennek a fogadalomnak. Egyrészt így is emlékeztetem magam, hogy dolgoznom kell. Ha reggel a tükörből Robinson Crusoe néz vissza rám, akkor az emlékeztet rá, hogy a túlélésért meg kell küzdeni. Másrészt ha jól borotváltan azt mondom a szerkesztőmnek (Németh Attila), hogy “figyelj, Attila, én dolgozom, becs szó”, akkor azt nem hiszi el. Viszont ha züllött pesti értelmiségi kinézetem van, akkor talán még meg is sajnál.

Végül persze Attilával telefonon beszéltem, és a szakállam mit sem nyomott a latban. Viszont kiderült, hogy holmi kínai SF-novellák miatt ő sem ér rá a szerkesztésre, így némiképp felmentést kaptam a legeslegutolsó határidő alól. Ennek ellenére növesztettem a szakállam, mert a fogadalom az fogadalom. De ma végre megszabadultam tőle. Dupla az örömöm.

És ismét embernek érzem magam.